Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

310. országos ülés Í903 Julius 17-én, pénteken. 377 Hát ha kérdezik, a liberális pártnak és a libe­rális kormánynak ugyanezt feleljük. (Mozgás jobbfelöl.) Azok is csak akkor mentek, mikor kellett menniök, mikor nem birták a politiká­jukat keresztülvinni. Hogy ezek az urak fogják-e keresztülvinni, nemzet ellenálló erejétől függ, és ha itt lesznek Deák Ferenczek és An­drássy Gyulák, akkor azok az urak, a kik itt az aulikus politikát képviselik, menni fognak. Bocsánatot kérek ezen kitérésért, de ne­kem a konzervatív politikát még folytatnom kell. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Nekünk nemcsak az alkotmányt kell konzerválni és az alkotmányban a királyságot, hanem nekünk a népet is konzerválni kell, mert Magyarország áll földből és a föld népéből. Ha mi kivonjuk a földet a nép lába alól, a népből földönfutó lesz és ha mi azt a népet nem konzerváljuk a maga erkölcsében, hazafiságában, vagyonosságá­ban, munkájában, hogy ez itten boldoguljon és erősbödjék, akkor ezen magyar állam elgyengül liberalizmusával együtt, fokról-fokra lesülyed. Midőn mi a földet konzerválni akarjuk a nép­nek és a népet a földnek — a kivándorlásra vonatkozással — akkor mi egyúttal konzerváljuk a nemzetet és konzerválni akarjuk ezt a nem­zetet az ő társadalmi tagoltságában, nem az ellentéteknek felszitásával, nem osztályokra való bontásával, hanem azzal,' hogy minden társa­dalmi rétegnek és — kimondom egyenesen — ezek közt a magyar történelmi nemességnek is megkövetelem azt az ápolást, a mely iehe­tővé tegye, hogy Magyarország ne végezze tár­sadalmi disszoluczióval a maga politikai exisz­tencziáját. (Egy hang jobbfelöl: Ki nem akarja ezt?) Mi akarjuk, de kérdezték tőlünk, hogy mit akarunk konzerválni. Hát megmagyarázom, hogy mit; ós konzerválni akarom azokat az in­tézményeket, a melyek nemcsak politikaiak, ha­nem egyháziak is, mert én szükségesnek tartom azt, hogy Magyarországon a népben meg legyen az a vallásos erkölcs, a melyre minden egyén­nek és minden nemzetnek szüksége van, és a melyet intézmények nélkül nem tudok elképzelni sem. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ha ama destruktiv tendencziákkal szemben ekképen indokolom meg a néppártnak politiká­ját, engedjék meg, hogy még egy nevezetes mo­mentumra figyelmeztessem a t. házat. (Halljuk! Halljuk!) Trubinyi János: Egy eszmét tőlünk el­vesznek, a mit aztán magukévá tesznek. Ezt tették Apponyiékkal, ezt teszik most a néppárttal! (Mozgás a jobboldalon.) Konzervál­ják magukat ott a pártban. B. Kaas Ivor: Még egy alapeszmére vagy irányra kell, hogy a ház és a kormány figyel­mét felhívjam, ez pedig a nemzeti eszme. (Hall­juk ! Halljuk! balfelől.) Lovászy Márton: Ez most a politika ten­gelye ! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. B. Kaas Ivor: Most ez. Erre nézve legyen szabad hivatkoznom pártom elnökének gróf Khuen-Héderváryval szemben kijelentett nyilat­kozatára, mely ekként szól (olvassa): »A másik szomorú konklúzió, a melyet levonhatok ezen válságból, az, hogy Magyarországon mindent fel lehet áldozni: fel lehet áldozni a többség akaratának tekintélyét, szívesen ellentétbe jön önmagával az uralkodó pártnak egy igen nagy része, csak ne kelljen letenni a haza oltárára a nemzeti vívmányoknak egyetlenegy parányát is.« Azt hiszem, ez a nyilatkozat meggyőzhet min­denkit arról, hogy a néppártban és annak elnöké­ben a nemzeti érzés és a nemzeti eszmék élén­ken élnek és ezeknek a kormány által való meg­valósítását a fenforgó katonai javaslatokban is óhajtja. Hiszen pártom alelnöke, Kakovszky, az országgyűlésen, de még a másik házban mon­dotta ki azt a szót, hogy: »Magyarország a magyaroké.« A kik hallották, — én hallottam, — emlékezni fognak. És ha ezzel szemben fel­hozzák azt, hogy a néppártnak katonai köve­teléseiben csak a kétéves katonai szolgálat fog­laltatik, a magyar vezényszó pedig nem, e te­kintetben annyiban igazuk van, mert a nép­pártnak programmja akkor készült és adatott ki, mikor a, katonai kérdések nem voltak napi­renden, tehát ebben a kérdésben a néjmárt nem nyilatkozott, ellenben a kétéves katonai szol­gálatot felvette programmjába. Ebből szemre­hányást nekünk csinálni egyáltalában nem lehet. Hogy bennünk a magyar nyelv, a katonai kérdésekben a magyar vezényszó és mindazok, a mik ezzel összefüggnek, élénken élnek, hogy mi azt igenis érezzük, szabadjon hivatkoznom a véderő-bizottságban Udvary Ferencznek, pártom képviselőjének beadott 12 pontozatára. a me­lyekben ezek állanak. Nem fogom mind a tizen­kettőt felolvasni. A kétéves katonai szolgálat, azután . . . Domahidy Elemér: Ismerjük! (Zaj. Hall­juk ! Halljuk! balfelől. Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Ez a lényeg, erről van szó!) B. Kaas Ivor: Ha kívánják, az egészet fel­olvashatom. /Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak a nyelvre vonatkozót! Olvassa:: »A magyar államiságnak megfelelő magyar jelvény kérdését hogyan képzeli a kor­mány a magyar ezredekben, a magyar nemzet méltóságának megfelelőleg megoldani ? A magyar katonai nevelőintézetekben az alapítványi he­lyek élvezetére vonatkozólag hajlandó-e a kor­mány arról gondoskodni, hogy azokban kizáró­lag csakis magyar honos ifjak részesülhessenek és az iránt intézkedni, hogy a magyar katonai nevelőintézetekben a tanítás magyar nyelven eszközöltessék különös figyelemmel arra, hogy a tananyag egyöntetű legyen a középiskolák tan­tervével? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A hon­védség és a közös hadseregben szükséges ma­gyar tiszti létszám folytonos kiegészítése czéljá­ból hajlandó-e a kormány a Ludovika-Akadé­48

Next

/
Thumbnails
Contents