Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

.'574 31(1. országos ülés '1903 Julius 17-én, pénteken. T. képviselőház! Még korai :volna Ítéletet mondani e kormány tényei felett. Ma még csak véleményekről lehet szó ése véleményeket magunknak a kormányelnök nyilatkozataiból formálhatjuk egyrészről, de másrészről, mi specialiter, formálhatjuk véleményünket abból a múltból is, a melyet a mostani kormányelnök ur keresztény felfogásunkkal szemben tanúsított. Erre óhajtok röviden visszapillantani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Maga a miniszterelnök ur, mikor a függetlenségi párt vezetőivel tárgyalt, hivatkozott arra a szereplésre, mint szabadelvüségének kétségbevonhatatlan bizonyítékára, a melylyel ő annak idején a főrendiházban a kötelező polgári házasság mellett lándzsát tört. A dolog valóban igy áll. Tény az, hogy az ő tekintélyes közbelépése nélkül a főrendeknél nem igen ment volna át a törvényjavaslat és valószínűleg nem érte volna el az akkori kormány azt a czélt, — a mire Eötvös Károly hivatkozott, • — hogy t. i. olyan nagy többséggel vigyék keresztül ezen törvényjavaslatokat. A miniszterelnök ur akkori beszéde, melyet az arra való hivatkozással most újra megerősített, az emiitett kérdésre vonatkozó részében következőleg hangzik (olvassa): »Midőn ezeknek előrebocsátása után kijelentem, hogy a magam részéről elfogadom a tárgyalásra utalt törvényjavaslatot és pedig daczára, hogy nem zárkózhatom el azon aggodalom elöl, hogy a reformoknak minden átmenet nélküli foganatosítása bizonyos megrázkódtatással van egybekötve, engem sem késztet erre semmikép sem egyedül ama körülmény, hogy a képviselőház azt igen nagy többséggel fogadta el, hanem az e téreni reformok szükségén kívül késztet erre az a körülmény is, hogy már több idő óta és ha nem csalódom, fokozódó mértékben, egynémely eléggé aggályos mellék és kisérő jelenséget észlelek közéletünkben, melyek azt sugallják nekem, hogy korántsem volna tanácsos, hogy ilyetén viszonyok között alteráltassék a törvényhozás alkotásra hivatott faktorának működése, mert ettől semmi jót sem remélhetünk, sőt inkább egy ideges állapot meghosszabbítását látnám ez által elősegítve, mely mint minden beteges állapot ujabb kórtüneteket hozhatna felszínre, mig ellenben a reformoknak a főrendiház által való elfogadásától igenis azt a pozitív jót is várom, hogy ez lesz az útja és talán egyedüli módja annak, hogy közéletünkben rendes és normális utón újra visszatérjünk azon politikai alapelvre, melyet beszédem elején emiitettem, t. i. a fokozatos fejlődés és lépésről-lépésre vaíó haladás politikai elvére és ennek alkalmazására, a mely a mint a múltban annyi jó gyümölcsöt hozott, bizonyára meg fogja teremni gyümölcseit a jövőben is.« Nem szakíthattam közbe, mert ez mind egy mondat volt. (Derültség balfelül.) Ezzel dokumentálom most, hogy a miniszterelnök ur ezelőtt kilencz esztendővel az egyházpolitikának, ha nem is meleg barátja, de határozott tényezője volt és attól kibékülést és mindenféle üdvös eredményeket várt. Hát én ugy teszek most, mint Mezőssy t. képviselőtársam, beszéde elején, t. i. szólok először magamról és megmondom, hogy mi késztet engem arra, a mit nagyon sokan nem értenek meg, hogy mint protestáns ember a néppárt tagjai közé sorakoztam. Ballagi Géza: Ez igaz! Ez érthetetlen! Ernszt Sándor: Ballagi nem érti, az természetes ! ' B. Kaas Ivor: Hogy ebben nem vagyok inkonzekvens magamhoz, arra nézve idézem a »Budapesti Hírlap«-nak 1894. május 9-én nevem aláírásával megjelent czikkéből a következőt. Már akkor el volt fogadva a javaslat az alsóházban és megbukott volt a felsőházban (olvassa): »A minisztérium taktikai fogása fényesen sikerült, mert a vallási viszályt felszítani mindig könnyű és az bizonyos, hogy a ki e fegyverrel él, a szenvedélyeket felkölti és kiengesztelhetlen ellentéteket teremt. E czélját az ellenzéki szövetséges pártok felbontására elérte egy ügyesen megválasztott jelszóval, a kötelező polgári házassággal. Tudta, hogy azt az összes jogászkörök helyeslik, a közjogi ellenzék választási programmjába felvette, a szabadkőmivesek szövetkezete pártolja, a sajtó túlnyomó része helyeselni fogja, a szabadelvűek nem ellenezhetik, a zsidók természetesen csatlakozni fognak és a kormányhatalom befolyásos erejével e jelszónak olyan propagandát lehet csinálni, a melyet a kormány kiadhat nemzeti közvéleménynek. Az üg/es taktikusok a saját hibájukat is előnyösen fölhasználták, midőn az elkeresztelési rendeletből támadt felekezeti viszályt katholikusok és protestánsok között akként aknázták ki, hogy a protestánsok túlnyomó többsége a magyar protestantizmusra életveszélyes egyházpolitikai javaslatokat felkarolta csakis azért, hogy a katholikus püspökök és papok ellen tehessen és a kormány pártfogását megnyerhesse. Először egy kormányt buktatott meg vele, azután a közjogi ellenzéket. Felkeverte az egész országot ; hadat üzent az egyházaknak, a melyekről köztudomású, hogy az ő reformjavaslatait el nem fogadhatják. Fegyvert nyomott a nemzetiségi izgatók kezébe; megbontotta a társadalmat, a melyben a hivő keresztények megrémültek, a hitetlenek pedig fanatizáltattak.« (Mozgás balfelöl.) Ha én ezt kilencz esztendővel ezelőtt épen akkor irtam, a mikor a bán az idézett beszédét tartotta: ebből adva van a mai helyzet. 0 ugyanazt a politikát folytatja ott, most már a kormányon, én pedig ugyanazt a politikát folytatom vele szemben a néppárton. Mondják és ^szemünkre vetik, hogy klerikálisok vagyunk. Én ezt beismerem. Klerikális vagyok; büszkén mondom ezt.