Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

310. országos ülés 1903 július 17-én, pénteken. 375 Ballagi Géza: Nohát! (Felkiáltások halfelöl: Nem szégyen!) Trubinyi János: Hát nem szabad katholikusuak lenni? B. Kaas Ivor: Kérem, semmiféle egyházi szerkezet nem lehet meg papi szervezet nélkül! Trubinyi János : Rosszul értik; nem akarják megérteni! B. Kaas Ivor: Tudom, de én igenis a Magyarországon bevett vallásfelekezetek szervezetét pártolom; azt megbontani nem akarom s azért vallom magam klerikálisnak, Ballagi Géza: Ez más, de ez nem fedi az előbbit! B. Kaas Ivor: Önnek magyarázni kell, de mások megértik! Trubinyi János: Dehogy kell, csak nem akarja megérteni! Ballagi Géza: Ez nem klerikálizmus! (Mozgás- balfelöl.) B. Kaas Ivor: Az eredményeket, a melyek ebből az egyházpolitikából folytak, most nem fogom feltárni, mert ez nagyon messzire vezetne a tárgytól, hanem Hieronymi Károly képviselő úrral szemben volna egy megjegyzésem a múltkor felhozott költségek szempontjából, a melyeket ő csak nyolczszázezer koronára tett, s a melyekre nézve nem magyarázták meg neki azt, hogy nemcsak a budgetben levő költségek emelkedtek roppant mértékben; nemcsak a községek terheltettek meg rendkívüli módon, hanem a számtalan segédjegyzőnek kinevezése csak e miatt vált szükségessé; ennek következtében roppant sok teher hárult a népre, s az egész közigazgatás folyékonysága meg van akasztva az anyakönyvvezetői tisztségeknek a községekben való teljesitése és komplikácziója következtében. A második dolog, a melyre utalni akarok s a mire már akkor szintén hivatkoztunk, a szocziáldemokrácziának a felekezetlenséggel kapcsolatosan való folytonos terjedése, a mely szocziáldemokráczia ma mint erős politikai tényező szerepel Magyarországon, és még inkább fog a jövőben épen azon egyházpolitikai törvények hatása következtében igy szerepelni. Trubinyi János: Kathedrája is lesz! B. Kaas Ivor: Mi előre láttuk azon törvények következményeit, éa most érezzük ezen következményeket, s mindezeknél fogva mi nem mondhatunk le pártunknak azon jelszaváról, a mely ugy szól, hogy revíziót követelünk. De az a kormány, a mely előttünk áll és az a nagy szabadelvű párt a revízió követelésével elvileg ellentétes álláspontot foglal el és semmi reményünk sincsen arra, hogy mi azon párt vagy ezen kormány uralma alatt azon elhibázott reformoknak kijavítását elérjük. Sréter Alfréd: Igaza van; bizony nincs reményük! B. Kaas Ivor: Épen ezen oknál fogva meg fogja engedni nekem a t. ház, hogy én a néppártot ugy tekintsem, mint állandó ellenzéket: ezen és a következő liberális kormányokkal szemben. Sréter Alfréd: Az nagy baj volna, ha nem igy lenne! B. Kaas Ivor: Hát hiszen a liberalizmust senki sem dicsőitette inkább, mint a túloldalról Sréter Alfréd. (Egy hang jobbfelől: Igaza volt!) Azzal indokolta meg a Khuenrkormány iránt való lelkesedő bizalmát, hogy ez a kormány neki garanczia arra nézve, hogy liberális lesz, mert ép az egyházpolitika tekintetében erről biztosítékokat adott. Hát szabadelvüség és szabadság nagyon különböző két dolog. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Nekem kell az ember szabadsága, az egyéné, (Éljenzés a baloldalon.) a polgáré, a vallásban és a lelkiismeretben épugy, mint a politikában. (Éljenzés a baloldalon.) Nekem kell nemzetem szabadsága, nekem kell a politikai szabadságok egész sora! Nekem kell az a szabadság, a melyért vértanuképen halt meg 11 apostol és 13 vértanú. (Éljenzés a baloldalon.) De ez a szabadság nem a XIX. században született, ez született Athén fórumán, ez fejlődik az egész világtörténetben; az a szabadelvüség pedig született a franczia forradalomban és azután fejlődött gyönyörűen, mint egy fiatal leányzó, a ki elragadta szépségével a . világot. De a XIX. század végén Magyarországon mint egy vén, csúnya asszony végezte szerepét. (Zaj jobbfelöl.) Ballagi Géza: Még nincs vége! B. Kaas Ivor: A párt még nem végezte be, de az eszme már bevégezte! Rosenberg Gyula: Yázsonyi mit szól hozzá? Vázsonyi Vilmos: Én mit szólok? azt, hogy igaz! (Felkiáltások a baloldalon: Éljen Vázsonyi !) B. Kaas Ivor: Mert hát ezt a szabadelvüséget, mint mindent, a mi élet, gyümölcsei szerint Ítéljük meg. 30—35 esztendős folytonos uralkodása alatt kezében volt a végrehajtás, kezében volt minden hatalom, az anyagi eszközöknek milliói. És a nemzet összes erejével és kölcsön vett erejével mit fejlesztett ki, mit tett? Jogmegszoritásokat tapasztalunk mindenütt. A törvényeknek halmaza, a mely összes eddigi királyaink törvényeit és rendeletét tízszer is fölülmúlja a rendeleteknek ennél még háromszorta nagyobb tömege, a melyből nem ismeri ki magát senki, mit czéloznak mind egyebet, mint korlátozását az emberek, ; a polgárok mindenféle szabadságának ós jogainak. (Elénk helyeslés és .éljenzés a baloldalon.) Nem lehet mozdulni Magyarországon, hogy az ember bele ne ütközzék a paragrafusokba és a hatalomba. Ha vesz:szük, hogy ennek a szabadelvüségnek rengeteg közegei, melyeket fizet, miként használják fel az államhatalmat a szabadsággal szemben, hogy azok miket végeznek a községekben, a hol először nyilatkozik meg a népre nézve a szabad jcselekvés tere:; ha látjuk, hogyan törte össze a