Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-310
366 310. országos ülés 1903 Julius 17-én, pénteken, koronáról feltételezni sem lehet, akkor mi szüksége volt a t. miniszterelnök urnak hivatkozni egy olyan véleményre, a mely ezzel homlokegyenest ellenkezik ? Hiszen ha én a házat csak a törvények keretében akarom feloszlatni, akkor nem fogok hivatkozni egy ellenzéki férfiúnak olyan állítólagos véleményére, a mely ezzel homlokegyenest ellenkező, mert akkor nincs szükség parlamenti diskusszióra, mert akkor mindanynyian egyetértünk. (Igaz! TJgy van!~ a szélsöhaloldalon.) És ha a t. miniszterelnök ur erre hivatkozott, nem önmaga adott-e nekünk tápot a gyanúra arra nézve, hogy nem azért hivatkozik erre, mert ezzel semmi körülmények közt egyet nem ért, hanem egyszerűen fel akarja egy kis kísérletnek használni a házzal szemben, hogy mit szólna ahhoz a ház és a többség, mit szólna hozzá a nemzet közvéleménye, ha esetleg ezt a házat ex-lexben kívánná feloszlatni? Megint egy másik nagy ballépés és tévedés volt az, mikor a t. miniszterelnök ur a klotürről nyilatkozott. Azt mondta, hogy a klotürnek ő elvben nem barátja, azonban gyakorlatilag nem lehet esetleg elzárkóznia, az elől, hogy a klotür behozassák, hiszen annak behozatalát más államok is indokoltnak találták, és mikor e miatt az egész ház felzúdult, akkor egész naivul utánatette: bocsánatot kérek, ez utoljára is nem az én teendőm, hanem a ház joga. Ilyen nagyfontosságú, a nemzet életgyökerét értintő kérdésekben ilyen könnyelműen Magyarország miniszterelnökének beszélnie nem szabad. (TJgy van! TJgy van! a szélsőhaloldalon.!. A nyári vizsgák alkalmával polgári iskolai tanulóknak feladatul szokták kitűzni tanitóik és tanáraik, hogy Írjanak feltételes okhatározói mellékmondatokat. (Derültség a széisöbaloldalon.) Emlékszem, ennek a feladatnak teljesítése nekem mesés fáradságomba került. Most már Magyarország polgári- iskoláinak növendékei nyugodtan alhatnak: vegyék elő Magyarország miniszterelnökének bármelyik "országgyűlési beszédét, elejétől végig bármelyik mondatát leírhatják, mert ebben nincs egy nyilt, egy egyenes, egy őszinte, egy határozott nyilatkozat. (TJgy van! TJgy van! a széisöbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a klotür megvan más államok parlamentjében. Megvan, igaz, megvan különböző formában, akár Angliában, akár Németországban, akár másutt is mindenütt. De, t. miniszterelnök ur, idegen államok parlamenti viszonyaira hivatkozni a nélkül, hogy összhangzásba hozná ezt a kérdést az államoknak szervezetével, koronájuk jogaival, minisztereinek felelőségével, bíróinak függetlenségével, politikai intézményeinek tisztaságával, e népek millióinak szabad gondolkozásával, (TJgy van! TJgy van! a széisöbaloldalon.) ez államok függetlenségével: e nélkül viszonyba hozni ezeket a kérdéseket a mi helyzetünkkel, ez nem egyenes, nem őszinte politika, hanem az erőszak, a hatalom érdekeinek vak szolgálata. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Adja meg a miniszterelnök ur az én hazámnak is azt a szabadságot és függetlenséget ugy államjogaink teljes sérthetetlenségében, mint védszervezetének és egyéb politikai intézményeinek nemzeti jellegében, a minőt Európa szabad nemzetei élveznek, adja meg azt, hogy ez a szerencsétlen ország ne legyen egy idegen állam járszalagjára reákötve, (TJgy van! a széisöbaloldalon.) hanem legyen önálló, független és szabad magyar nemzeti állam: akkor én tartom a számat, tegye az ellenzék szájára a klotürt, nem fogunk félni tőle. (TJgy van! Ugy van! a széisöbaloldalon.) De addig, a míg ez ország alkotmányának és szabadságának e ház szólásszabadsága az egyetlen drága kincse, (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) addig ily kérdésekről könnyelműen beszélni a magyar miniszterelnöki székből nem szabad. (Élénk helyeslés a széisöbaloldalon.) Rónay János: A sok szóból Magyarország népe nem él meg ! (Nagy zaj a széisöbaloldalon.) Rákosi Viktor: A hallgatásból még kevésbbé ! (Zaj.) Olay Lajos: Mit alkottál ugyan te, az Isten áldjon meg? (Derültség a széisöbaloldalon.) Rónay János: Nyolcz hónap óta mindig a magazinumra beszéltek, de azért mindig üres a hombár! (Zaj.) B. Kaas ívor: Azért vándorol ki Torontál népe! Rónay János: Torontálból nem vándoroltak ki, hanem a hol méltóztatik képviselőnek lenni, onnan vándorolnak ki! (Derültség jobbról. Zaj balról.) Mezőssy Béla: A t. képviselő ur azt mondja, hogy a sok szóból a nép nem él meg. Rónay János: Bizony nem ! Mezőssy Béla: Igaza van. Rónay János: Nohát! Mezőssy Béla: Látja, egyetértünk. De higyje el, nincs annyi szó és obstrukczió, a mi annyi kárt tenne az országnak, mint az a sok szavazás, a melyben a t. képviselő ur igennel vett részt. (Zajos éljenzés, derültség és taps a széisöbaloldalon.) Rónay János: Ezt tagadom! Ezt állítani lehet, de bizonyítani nem! Rákosi Viktor: A mit vakon megszavaztatok ! Rónay János: Sohasem szavaztam vakon, mindig a magam meggyőződését követtem! (Derültség a széisöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Véletlenül mindig találkozott a kormány meggyőződésével! (Derültség a széisöbaloldalon. Elnök csenget.) Mezőssy Béla: Ilyen előzmények után, t. képviselőház, — folytathatnám és még számos ballépését sorolhatnám fel azoknak, a melyeket a t. miniszterelnök ur elkövetett — de ilyen előzmények után ne méltóztassék csodálkozni a
