Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

•ííO. országos ülés 1903 Julius 17-én, pénteken. 367 felett, hogyha az ellenzék aggodalomba esik, gondolkozik . . . Rónay János: Mások is! A jobb párt is, a kormánypárt is gondolkozik! (Derültség a szélsőhaloldalon.) Rákosi Viktor: Titokban gondolkozik! Mezőssy Béla: Ugyan, igen t. képviselőtársam, ne méltóztassék a saját képviselői tekintélyét oly alacsony színvonalra helyezni, hogy azt tételezze fel rólam, hogy én azt hiszem, hogy a képviselő ur még nem is gondolkozik. (Élénk derültség a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Rónay János: Hiszen azt mondja kérem! (Zaj és derültség.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóstassanak folyton közbeszólni, hanem hallgassák meg a szónokot! (Halljuk ! Halljuk !) Mezőssy Béla: Ilyen bizonytalan és határozatlan nyilatkozatok után ne méltóztassék csodálkozni a t. miniszterelnök urnak, hogyha annak a politikának az őszinteségében, a melyet itt inaugurálni fog, a magyar_ ellenzék bizni nem akar, és bizni nem tud. (Élénk helyeslés a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Hiszen, hogyha én a t. miniszterelnök urnak lettem volna, az én programmbeszédemet, ha csakugyan békét, nyugodt parlamenti tárgyalásokat kivántam volna, azt a programinot nagyon röviden lehetett volna körvonalazni. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök urnak nem kellett volna semmi egyebet mondania, csak azt. hogy programmom két részből áll. Az egyik a katonai, a másik a közgazdasági. Katonai téren igenis énnekem is az az elvem és programmom, a mi volt az elődömé, hogy a nemzeti aspirácziók megvalósítását feladatomul tűzöm ki és igyekezni fogok odahatni a korona előtt, hogy az 1867: XII. t.-czikkben foglalt nemzeti jogok az egész vonalon érvényesíttessenek ugy, a mint azt b. Dániel Ernő igen t. képviselőtársunk tegnap kifejtette, (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a szélsőbal-oldalon.) és a miért őt a t. miniszterelnök ur olyan melegen üdvözölte is. A közgazdasági kérdésekben pedig ki kellett volna jelentenie, hogy az 1899: XXX. t.-czikknek minden egyes feltételét állom, és vagy teljesiti azokat Ausztria, és akkor meglesz alkotmányos utón a vámszövetség, vagy ha nem teljesíti, az esetben azt a viszonosság megsértésének tekintem és_ fel fogom állítani az önálló vámterületet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbal-oldalon.) Holló Lajos: Ugy van! Nyilt beszédet kérünk minden téren! Mezőssy Béla: Hogyha a miniszterelnök ur egy ilyen programmal jött volna a magyar képviselőház elé, nem pedig olyan programmal, a melyet napok óta, hetek óta folytonosan magyaráz, és minél inkább magyarázza, annál roBszabb, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogyha ilyen nyilt, egyenes és őszinte programmal jött volna elénk, én kizártnak tartom azt, hogy lett volna az ellenzéknek egyetlenegy olyan tagja is, a ki az országot ebből a szerencsétlen helyzetből kivezetni a leghazafiasabb kötelességének ne ismerte volna. (Igaz! Ugy van! a, bal- és a szélsöbaloldalon.) Én, t. képviselőház, senkit sem tekintek annyira predesztináltnak arra nézve, hogy a nemzeti jogok védője legyen, mint épen a miniszrterelnök urat. Miért? (Egy hang a baloldalon : Sok vezekelni valója van!) Azért, mert hiszen épen a közelmúlt miniszteri válság lefolyásakor láttuk, hogy pl. gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnak egy czikke, a melynek hazafias színétől és melegségétől az első részben egyetlenegy ember sem zárkózhatik el. . . (Mozgás balfelöl. Egy hang a középen: Derék! Szép!) Nem tudom, fáj-e a dicséret t. képviselőtársamnak . .. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az első részéről beszél! Egy hang a középen: Támadták érte!) Nem tudom, ki támadta az igen t. képviselő urat, de meg vagyok győződve, hogy czikkének első részét senki sem támadhatja. (Zaj.) Oíay Lajos: Megtámadni szabad, csak gyanúsítani nem ! Elnök (csenget): Olay képviselő urat kérem, ne kisérje kommentárral a beszédet! Mezőssy Béla: Hiszen felszólalásom kezdetén meleg szavakkal honoráltam báró Dániel Ernőnek azt a felfogását, a mely megegyezik azzal, a melyet az igen t. képviselő ur a »Neue Preie Presse «-ben kifejtett. Ha, mondom, egy ily czikk elég jogczim volt arra, hogy az igen t. képviselő urat annyira diskvalifikálja a korona szemében, hogy egy ilyen politikai válságban még a véleményére sem voltak kíváncsiak, a mit teljes joggal követelhetett volna .. . Rosenberg Gyula: Akkor pedig ajánlkozásnak mondták a czikket! Mezőssy Béla: Én sohasem mondtam! Én a beszédével foglalkoztam, a czikkével sohasem foglalkoztam. (Zaj balfelől. Elnök csenget.) így nagyon nehezen lehet továbbhaladni. (Halljuk! Halljuk!) Ha. mondom, az egyik államférfit egy czikke, a többbieket, p. o. Csáky Albint, Wekerle Sándort, gróf Szapáry Gyulát azok az őszinte informácziók, a melyeket a koronának adni becsületbeli kötelességüknek tartották, annyira diskvalifikáltak, hogy ők a kabinet alakításánál szóba sem jöhettek vagy legalább egy részük szóba sem jöhetett, akkor én azt tételezem fel, hogy ugy a t. miniszterelnök ur, mint gróf Tisza István a koronánál azért találtak olyan kedvező fogadtatásra, mert nem ugy informálták a koronát, mint ma minden ember Magyarországon pártkülönbség nélkül érez, bogy t. i. a nemzeti szellemnek a közös hadseregben is érvényesülnie kell, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hanem elkötelezték magukat egy olyan programm megváló-