Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

364 31Ü. országos ülés 1903 július 17-én, pénteken. véleményét Gajáry t. képviselőtársamra rá ki- ' vátmám erőszakolni. Gajáry Géza: Helyes! Mezőssy Béla: Mindenesetre elő fogja terjeszteni a képviselő ur azon megható indokokat, a melyek alapján oly mélységes bizalommal viseltetik a miniszterelnök ur iránt. Valószínűleg az a szabadelvű politika a biztató alap, a melyet Khuen-Héderváry Károly a Wekerle-kabinet bukása után követett. T. ház! Én jelezni kívántam, hogy az a tapsvihar, a mely felhangzott, semmi egyébnek a világon nem szólott, mint annak az államférfiunak, a kinek a kezében van már a hatalom. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen nagyon egyszerűen be fogom ezt igazolni. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédében kijelentette, hogy ő semmi egyebet, a világon most nem mond és nem is mondhat, mint a mit a bemutatkozási programmbeszédében mondott. Hát miért fogadta akkor őt oly kinos néma csend és miért üdvözölte tegnapelőtt oly óriási taps ? Ha ezeket a rejtélyeket meg fogja nekem magyarázni •t. képviselőtársam, akkor én az ő politikai véleményének őszinteségét és függetlenségét a legnagyobb mértékben honorálni fogom. De áttérek az igen t. miniszterelnök ur beszédére és annak egész érdemére. Felszólalásában az én véleményem szerint a t. miniszterelnök ur csak egy kérdésben volt határozott és őszinte, abban a kérdésben t. i., melyben a függetlenségi és 48-as párt határozatának beváltását a legkomolyabban követelte. Ez a felszólalás, t. ház, önkéntelenül eszembe juttatja nekem a Shylok történetét, követeli a függetlenségi és 48-as párttól, hogy messen ki egy font húst a szive tájékáról azért, mert megígér te. Hát, t, ház, az adott szóra szoktak bennünket figyelmeztetni. Mondhatom nyiltan, hogy ez engem nem kötelez; mert megszűntem a pártkör tagja lenni és nincs olyan párthatározat a világon, a mely az embert még akkor is kötelezze, hogyha annak a pártnak megszűnt a tagja lenni. Hivatkozom egy esetre, az ex-lex esetére. Akkor a szabadelvű párt egyhangúlag meghozott egy határozatot és a szabadelvű pártnak igen kiváló férfiai váltak ki annak a pártnak a kötelékéből. Hol volt akkor csak egyetlenegy ember is az országban, a ki azt állította volna, hogy annak a pártnak meghozott határozata a disszidensekre kötelező? Perczel Dezső: A határozat előtt léptek ki! (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Gr. Serényi Béla: A határozat előtt mentünk ki. Mezőssy Béla: Lehet, hogy a t. képviselő ur előbb lépett ki, mintsem meghozatott a határozat, de határozottan állitoni, hogy a Jeg' nagyobb részük a határozat meghozatala után lépett ki. Kubinyi Géza: Másnap mindjárt! (Ugy van! jobb felöl.) Mezőssy Béla: Én is rögtön kiléptem, mihelyt a miniszterelnök ur elmondta a maga programmbeszédét. De felveszem a vitát azon a téren, az adott szó terén is. Én nem ismerek olyan adott szót, mely a nemzet becsületével, érdekével és jogaival szemben is feltétlenül megállana. Hiszen, ha egy katonát elfognak és becsületszavát veszik, hogy többé harczolni nem fog és ha elszökik és harczol tovább, . . . Kubinyi Géza: Nem elszökik, hanem becsületszóra elbocsátják! Mezőssy Béla: ... ha elfogják, főbelövik, de ha nem fogják el és diadalt arat, akkor a nemzet vitéze és ha meghal, mártírja lesz. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Igen, ha elszökik! Az más!) Én nem tudom megérteni azt, hogyha a politikában császárok, királyok, államférfiak, a magyar nemzet történetének legnagyobb alakjai kerültek abba a helyzetbe, hogy adott szavukat nem volt módjuk megtartani; felhozhatnék reá számtalan példát. Miért követelik tisztán és kizárólag az ellenzéktől, a melynek akcziója semmi egyebet nem czélzott, mint a nemzet jogainak biztosítását, hogy egy párthatározathoz minden körülmények között oda legyen szögezve. Az adott szónak két oldala van, t. ház, nemcsak az egyik, de a másik félnek is őszintének kell lennie, és itt rá fogok térni arra az alapra, mely az én felfogásom szerint határozott és minden kételyt kizáró jogczimet adott ahhoz, hogy a függetlenségi és 48-as párt a maga határozatát megváltoztassa. Én elismerem, hogy a t. miniszterelnök ur egy kérdésben feltétlenül beváltotta szavát. Beváltotta szavát abban a tekintetben, hogy a ház tárgyalása alatt volt javaslatokat nem tárgyaltatta. Olay Lajos: Nem vonta vissza! Csak felfüggesztette ! Mezőssy Béla: Bocsánatot kérek, azok a megbízottak, a kik ővele tárgyaltak, sohasem jelentették a függetlenségi pártnak azt, hogy azok a javaslatok végleg vissza fognak vétetni; tisztán és kizárólag azt jelentették, a mit az események azóta igazoltak is, hogy ez a javaslat soha többé tárgyaltatni nem fog. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Nekünk igy lett bejelentve. A t. miniszterelnök ur azonban a ballépések egész sorozatát követte el. Az első ballépés megtörtént mindjárt a bemutatkozás perczében, akkor, a mikor ő ezt az eredményt nem igy jelentette be, hanem csak annyit mondott, hogy a javaslatok tárgyalása egyelőre felfüggesztetik. Lehet, én konczedálom, hogy ez a felszólalás jóhiszemű tévedés volt, de ezzel a magatartásával okvetlenül tápot adott nekünk ahhoz a fel-