Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-310
310. országos ülés 1903 Julius 17-én, pénteken. 363 — ma még nem teszem, de lehet, hogy rá fog kerülni a sor, a mikor azt is meg fogom tenni, — a melyek azt bizonyítják, hogy az ellenzéki férfiak magánéletébe hatoltak be a hatalom emberei, leveleket bontottak fel, sürgönyöket nem továbbítottak, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) szóval rémuralmat teremtettek abban a szerencsétlen tartományban, S miért, t. képviselőház? Azt mondják, hogy azért, mert KhuenHéderváry Károly a magyar nemzeti állam szupremácziáját ebben a tartományban biztosítani akarta. (Mozgás a szélsőbal oldalon.) T. ház, én nem kívánom, hogy a magyar állam szupremácziája ilyen eszközök igénybevételével biztosíttassák, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ilyen előzmények után hiheti-e valaki komolyan, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly, mint magyar miniszterelnök meg fogja tagadni egész politikai múltját, és vállalkozni fog arra a szerepre, hogy az ő kormánya Széll Kálmán politikájának a folytatása legyen? Ezt erkölcsi lehetetlenségnek tartom. Hiszen még a hatalom sincs a kezében; a királyi eskü. a magyar törvények szentségének ereje alapján ő még csak nem is magyar miniszterelnök, és már is ökölbe szorul a kéz és ütni készül, (Mozgás a középen.) Majd meg fogom mondani azt is, t. ház, hogy miben. A tegnapelőtti jelenet gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök urat igazi formájában mutatta be előttünk. De viszont volt egy másik mélyen elszomorító hatása is az ő felszólalásának, és ez az, hogy a szabadelvű párt nagy zöme — ugy láttam — határozottan az ő emberére talált, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ugy láttam a tapsok viharában, mint hogyha mindenik kéz azt mondaná: »Ez az én szerelmes fiam, a kiben én kedvemet lelem.* (Mozgás a jobboldalon. > r T. ház! Én értem ezt az állapotot; hiszen rettenetes helyzet lehetett sok emberre nézve a szabadelvű pártban: tűrni Széll Kálmán kormányzatát; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) annak a miniszterelnöknek a kormányzatát, a ki itt nemcsak jogot, törvényt és igazságot hirdetett, hanem ... Gr. Andrássy Tivadar: Önök védelmezték? Issekutz Győző: Hát miért buktatták meg? (Felkiáltások balfelöl: A kormánypárt buktatta meg! Zaj a bál- és a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Gajáry Géza: Hiszen szóhoz jutni sem engedték ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Bedöházy János: Ez meddő vita! Mezőssy Béla: Ez meddő vita, de méltóztassék a legilletékesebb személyt megkérdezni és nem engemet, és én meg vagyok győződve arról, hogyha megkérdezi: meg fogja mondani, hogy a Széll Kálmán megbuktatásának történetében, — már tudniillik a titkos történetében — a szálak nem a mi kezünkben futnak össze. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megbuktatta őt egy palotaforradalom. (Ellentmondások jobbfelöl.) Igenis, t. képviselőtársaim, majd rákerülhet a sor még arra is, hogy annak a részletei is napfényre fognak jönni. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Megbuktatta épen az az irányzat, a metyre czélzok; a melynek a Széll Kálmán tisztességes és törvénytisztelő politikája egyáltalában nem tetszett. Hiszen — ha már belementünk a dologba, nem térhetünk ki ez elől, — Széll Kálmánnak, illetve a kormánynak legintimusabb lapjai nem üdvözölték-e a legmelegebben azt a diadalt, a melyet gróf Tisza István aratott, és azt méltóztattak talán a függetlenségi és 48-as pártról feltételezni, hogy gróf Tisza István karrierjét Bécsben mi készítettük elő ? (Derültség a szélsöbaloldalon. Mozgás a középen.) Igen, t. grőf ur, hogyha a függetlenségi és 48-as pártnak olyan nagy hatalma lenne, hogy a miniszterek névsorát mi állithatnánk össze, biztosithatjuk, hogy a jelenlegiek közül nagyon kevés maradna meg abban a névsorban. Bizonyos mértékig elhagytam beszédem fonalát. (Halljuk! Halljuk .') de egyet mégis kénytelen vagyok kijelenteni és ez az, hogy a miniszterelnök ur ne bizza el magát nagyon azoknak a tapsoknak őszinteségében, ne bizza el magát, és ép arról az oldalról, Gajáry Géza t. képviselőtársam részéről jött közbeszólások kényszerítenek reá . .. Werner Gyula: Ez gyanúsítás ! (Zajos ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Mezőssy Béla: Én véleményemet szabadon fogom nyilvánítani bárkivel szemben is ós terrorizáltatni magamat nem engedem. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Ne bizzon azoknak a tapsoknak őszinteségében,... (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Mezőssy Béla:... nem fogok én itt kulisszatitkokat előhozni, nincsen nekem a t. szabadelvű párttal semmiféle összeköttetésem, hogy én ilyen titkokat tudnék szellőztetni, de nyiít dolog, hogy mikor a t. miniszterelnök ur megérkezett Budapestre, igen sok tagja a háznak, mikor megtudták, hogy báró Fejérváry Géza lemondását véglegesen beterjesztette, igen keserű szemrehányásokkal fogadta a deszignált miniszterelnök urat. Kubinyi Géza: Az igaz! Mezőssy Béla: Ha ez igaz, ma miben változott a helyzet? Semmiben. A t. miniszterelnök ur programmja nyújtott az urakra nézve valami biztató kilátást ? Gajáry Géza: Azt bizza ránk, azt mi bíráljuk el. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Gajáry és Olay képviselő urakat kérem, ne diskuráljanak, hanem méltóztassanak csendben lenni. Mezőssy Béla: Annyira alkotmányellenes ember nem vagyok, hogy én a magam politikai 46*
