Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-309
309 országos ülés 11)03 Julius 16-án, csütörtökön. 355 Pap Zoltán: Mi még bízunk a magyar királyban! Olay Lajos: Megszegi esküjét a magyar király? Ilyet feltételeznek? Esküszegő a magyar király ? (Nagy zaj.) Szatmári Mór: A király valóságos belső titkos tanácsosa mondja ezt! B. Dániel Ernő: Nem hagyhatom megjegyzés nélkül Beőthy Ákos t. képviselőtársam múltkor tett egyik megjegyzését sem, Marjay Péter: Adja vissza a nyugdiját! (Derültség a jolibóldalon.) Szőts Pál: Tanitsa otthon az embereket, ne itt! (Nagy zaj a jobboldalon: felkiáltások : Ön is húzza a fizetését!) Marjay Péter: De meg is szolgálok érte! Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe, mert az ilyen közbeszólásokból beszédek keletkeznek, igy pedig lehetetlen tanácskozni; tessék a szónokot meghallgatni. B. Dániel Ernő: Mondom, t. képviselőház, nem hagyhatom itt megjegyzés nélkül Beőthy Ákos t. képviselőtársam tegnapelőtti beszédében tett egy nyilatkozatát, és pedig azt, a mikor kifejti, hogy a jelenlegi állapotok olyanok, hogy itt vagy több szabadság vagy több szolgaság kell, de igy nem maradhat, és azt mondja, hogy ezeknél az állapotoknál jobb egy becsületes abszolutizmus. ("Ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Szórói-szóra igy mondta!) T. képviselőház! Hasonló nyilatkozatot tett a tegnapi ülésben egy másik t. képviselőtársam, a mely nyilatkozattal csak azért nem akarok foglalkozni, mert mai felszólalásában annak bizonyos értelmet tulajdonított, a mely eltér attól, a melyet magamnak tegnap formáltam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nem tagadhatom, hogy Beőthy Ákos t. képviselőtársam nyilatkozata a legnagyobb mértékben meglepett. Régóta ismerem, régóta valósággal alkotmányos érzületű embernek ismerem, és habár bizonyos kurucz ideákban leledzik, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) ezt nem vártam, és meglejjett ezen nyilatkozata, mert hogy lehet oly embernek, a ki valósággal alkotmányos érzületű, oly nyilatkozatra fakadnia, hogy többre becsüli jelenlegi alkotmányunknál a nyilt abszolutizmust? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem, mondta! Felkiáltások a jobboldalon: Mondta!) Kubinyi Géza: Tessék elolvasni a beszédet! B. Dániel Ernő: Megengedem, hogy elkeseredésében mondta, megengedem, hogy elkeseredésének oka bizonyos részben az a körülmény volt, a melyet utóbb emiitett, hogy az a sors, hogy ellenzéken kell maradnia, és az egyes pártok nem váltják fel egymást, a mely körülményből mindazokra a hátrányokra következtet, a melyekkel most meg kell küzdenie. Megengedem, t. képviselőház, de mégis helytelennek tartom és magamnak csak ugy tudom magyarázni, hogy az a tetőtől talpig alkotmányos érzületű ember ugy képzelte és ugy értette a dolgot, hogy az csak egy átmeneti stádium lesz, olyan, mint a vihar, a mely tisztítja a levegőt, és hogy annak elmultával ismét alkotmányos állapotok fognak helyreállni. T. képviselőház! (londolom, a dolgot a szónok szempontjából a lehető legkedvezőbb módon ítéltem meg, de mégis azt hiszem, hogy véghetetlenül nagy könnyelműség igy nyilatkozni. (Felkiáltások a jobboldalon: Bűn!) Igaz ugyan, hogy a mikor 3 849-ben az abszolút kormány megvonta Magyarországtól az alkotmányt és ezzel együtt a nemzeti jogokat, sikerült ennek a nemzetnek a 60-as években alkotmányát és nemzeti jogait ismét helyreállítania, de t. képviselőtársam, Beőthy Ákos, velem együtt tanúja volt azoknak a nagy és nehéz küzdelmeknek, a melyek a 60-as években a jogok visszavivásáért folytak. Velem együtt tanúságot tehet arról, hogy alig lehetett volna e küzdelmeknek sikere, ha szerencsés véletlenek ezeket a küzdelmeket elő nem mozdítják. Lovászy Márton: Solferino és Königgrätz. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) B. Dániel Ernő: Ez annak tulajdonitható, hogy ebben az országban erős volt a hit saját alkotmányosságának életrevalósága iránt és erős volt a bizalom abban, hogy alkotmányosságunk helyreállításával megteremtjük azokat a garancziákat, a melyek ugy az anyagi jólét, mit nemzeti jogaink és politikai életünk szempontjából szükségesek. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Miniszter korában nem tudott ilyen szépen beszélni! Nagyon szépen beszél! B. Dániel Ernő: T. képviselőház! Itt az alkotmánynak és a nemzeti jogoknak kivívása azzal szemben történt, hogy azok erőszakkal megsértettek. De mondom, ha mi ezeket a jogokat, alkotmányunkat saját élhetetlenségünk folytán veszítjük el, saját viszáíykodásunk folytán . . . (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Ki fenyegeti? B. Dániel Ernő: . . . ha e parlament hosszú időre tétlenségre van kárhoztatva, ha végelgyengülésben mul el, hát azt kérdem én, t. ház, vájjon meglesz-e akkor a nemzetben az a hit, hogy a mi parlamentünk erős garancziája és erős vára lesz közszabadságainknak? (Élénkhelyeslés jobbfelöl.) Meglesz-e az a bizalom, hogy minden nehéz helyzetében ez a parlament a nemzet jogait meg fogja védeni? Én azt hiszem, az a tudat, hogy nekünk volt egy jiarlamentünk, a mely a nemzetet épen a legválságosabb időben hagyta cserben, (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés jobbfelöl.) mikor épen a legerősebb életrevalóságot kellett volna kifejtenie, ez a tudat olyan ólomnehézséggel nehezedett volna a lelkekre, hogy bizony akkor azt a szükséges közreműködést ennek visszaÍÖ*
