Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-309
WJ. országos ülte 1903 tényállást akartam a magam részéről helyreállítani, mert nem szeretném, ha ebbe a vitába még oly motívumok is belekevertetnének, a melyek nézetem szerint nem ugy állanak, mint a hogy azt t. barátom gondolta. A magam részéről a következőket vagyok bátor a t. ház szives figyelmébe ajánlani: a t. miniszterelnök ur valószinüleg alapjában félreértette felszólalásom indokolásának lényegét és czélzatát. (Egy hang jobbfelííl: Pedig az oly világos volt!) Az én ezélzatom világos volt; teljesen igaza van t. képviselőtársamnak. (Halljuk! Halljuk!) Nekem és barátaimnak az volt a czélunk, hogy a t. miniszterelnök úrhoz kérdést intézzünk, még pedig nemcsak parlamentáris jogunk alapján, hanem — és erre súlyt fektetek, mert később hivatkozni szándékozom reá — azért is, mert a t. miniszterelnök ur azon megbeszélések során, a melyekre sokszor hivatkozik, — czáfolja meg, ha nem ugy van — ő maga egyenesen felszólított bennünket arra, hogy ha bármely politikai kérdés tekintetében tőle választ vagy megnyugtatást kivánunk, ez iránt a ház szine előtt hozzá kérdést intézzünk, Tette ezt különösen azért, mert ezen megbeszélések során ismételten hangsúlyozta azt, — a mire különben még utalni fogok, — hogy semmiféle paktálásoknak nem barátja és azokat politikai programmjából kizárja. (Helyeslés jobbfelől.) Már most, miután itt köztünk súlyos válságokat képező vagy azokat előidéző félreértések forognak fenn, arra vállalkoztam, hogy a t. ház és a nemzet szine előtt megkérdezzem a miniszterelnök ur politikai álláspontját azon kérdések tekintetében, a melyeket mi nem most és utólag vetünk fel, hanem a melyek egy nyolczhőnapos vita folyamán a nemzet nagy közvéleményének szankczionálása mellett akadályát képezték és képezik annak, hogy a törvényhozás rendes munkakörébe visszatérhessen. Ez volt a czél, t. ház, s erre kértem és vártam én pozitív feleletet. Ezen kérdés eldőlte esetén tisztán állana a magyar parlamentben és a magyar nemzet szine előtt az egész helyzet. A t. miniszterelnök ur részben kitért . . . Csávolszky Lajos: ügy van! Polónyi Géza: ... az ezen kérdésekre adandó válasz elől, részben pedig kategoricze megtagadta a feleletet, . . . Csávolszky Lajos: ügy van! Polónyi Géza: .. . a mit elsősorban a t. miniszterelnök ur szemére kell vetnem, mert ezen anteczedencziák után, a midőn ő maga jogosított fel bennünket, sőt maga kért fel bennünket arra, hogy hozzá a politikai kérdések tekintetében a ház szine előtt felvilágosításokért forduljunk: az a nyilatkozata, hogy ő magát ilyen felhívásokkal nyilatkozattételre nem engedi szoríttatni, nemcsak ellenkezik azokkal, a mik közöttünk történtek, de ellenkezik, t. ház, (Mozgás és zaj jobbfelöl.) a felelős miniszterekre vonatkozólag fennálló minden parlamenti renddel. július 16-tíu, csütörtökön. 'MS (Élénk helyeslés a szeísöbahldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Ezt, t, ház. a magyar parlamentben eddig csak egy miniszterelnök kísérelte meg, s ez báró Bánffy Dezső volt, a kinek ez az álláspont torkára forrt, a mikor megtagadta a hozzá intézett kérdésekre adandó felvilágosítást. Magyar miniszterelnöknek nem lehet ez a felelete. A magyar miniszterelnök az ő alkotmányos felelősége értelmében politikai kérdésekben köteles a felvilágosítást megadni, [Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) és a ki arra az álláspontra helyezkedik, hogy őt nem lehet erre kényszeríteni: az a })rokonzul szerepében ül ott a miniszterelnöki székben. (Elénk helyeslés a t szélsöbaloldalon. Zajos ellenmondás jobbfelöl.) És a a ki hozzá alkotmányos, legális utón, és azt hiszem, semmi tekintetben nem kifogásolható modorban intézett kérdésre adandó választ megtagadja, annak el kell készülve lennie a háta mögött ülő többséggel együtt arra, hogy alkotmányos kötelességének teljesítésére más eszközökkel is kényszeritjük. (Zajos helyeslés és taps a szeísöbaloldalon. Za,jo-< ellenmondás a jobboldalon.) Az az álláspontja a miniszterelnök urnak, hogy ő megtagadja a nyilatkozattételt, még a tényeknek sem felel meg. A t. miniszterelnök ur abban a tegnapi beszédében — ugy, a mint azt most is jeleztem — ismét azt a hármas bakugrást mutatja be, hogy abszolúte lehetetlen eligazodnunk, hogy mi tulajdonképen az ő álláspontja. Méltóztassék csak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Először hivatkozik az u. n. párthatározatra, a melyre azt mondja, az ő férfias tisztessége egyenesen tiltja neki, hogy ő más nyilatkozatokat tegyen, és ezen kérdésekre nyilatkozzék. Ezekre a párthatározatokra nekem nincsen jogom reflektálni. A párthatározatban magában részt nem vévén, annak sem bírálatára, sem védelmére vállalkozni jogom nincsen. Bizonyosan meg fogja kapni arra a feleletet az illetékes oldalról a t. miniszterelnök ur. De méltóztassék megengedni, hogy már a ház szine előtt is eléggé konstatálva van az, hogy a beszélgetések során, melyek ezen párthatározatot megelőzték — a t. miniszterelnök ur itt a ház szine előtt konfessziót tett erre vonatkozólag — ő minden obligó nélkül tárgyalt, őt a megállapodások egyáltalában nem kötelezik, azonkívül ha bármi kötelezte volna is, hol van a világnak az a parlamentje, a mely lehetővé tenné azt, hogy a miniszterelnök urat szalválja az alól, hogy akut, sőt döntő politikai kérdésekben hozzá felvilágosításokért lehessen fordulni. De bármi történt légyen is, ha ez a párthatározat egy védgát lenne is arra, hogy a miniszterelnök ur ez iránt nyilatkozzék, biztos vagyok benne, hogy mindazok, a kik ebben a párthatározatban résztvettek, maguk fognak ez ellen tiltakozni, mert, hogy a függetlenségi és 48-as párt bármikor hozott volna olyan határozatot, a mely meggátolná a kormányt : abban
