Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-309
342 309. országos ülés 1903 Julius 16-án, csütörtökön. nem lehet, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) és én elvárom a t. miniszterelnök űrtől, hogy meg fogja nyugtatni a felháborodott nemzeti önérzetet és fényes elégtételt fog szerezni a legszentebb érzelmeiben megsértett nemzetnek. (Mérik helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mi a magyar nemzeti himnusz jellegét illeti, ebben a tekintetben tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral. (Helyeslés a jobboldalon.) Nézetkülönbség e tekintetben nem lehet közöttünk. (Igaz! Uqy van! a jobboldalon.) A mi a rendelkezés motívumait illeti, én nem tehetem magamévá azon magyarázatot, a melyet a t. képviselő ur annak adott, mielőtt arról meg nem győződtem, hogy minő indokok lehettek azok. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a t. képviselő ur felszólalását ugy veszem, mint egy interpellácziót, a melyre felelettel tartozom, (Élénk helyeslés.) és utána fogok járni a dolognak, hogy tulajdonképen miben áll. (Elénk helyeslés.) Elnök: Áttérünk most, t. képviselőház, a napirendre: a tegnap félbeszakított vitának a folytatására. E vita során személyes kérdésben tegnap felszólalásra jelentkezett Polónyi Géza képviselő ur, ujabban pedig Rátkay László képviselő ur is szót kért személyes kérdésben. Gondolom, ugy állapodtak meg a képviselő urak egymás között, hogy először Rátkay László képviselő ur fog beszélni és azután Polónyi Géza képviselő ur. Rátkay László: A t. képviselőház mindenkor meg szokta engedni, hogy félreértett szavait mindenki megmagyarázhassa. Polónyi Géza : A házszabályok! Rátkay László: Ezt a jogot igénybe veszem most, nem az én csekélységem szempontjából, hanem azért, mert lényegesnek tartom azt, hogy vigyázzunk arra, hogy a magyar képviselő a magyar képviselőházban mit mond. Én tegnap ezen szavakat mondottam: ha kell, belemegyünk az abszolutizmusba is. Azt hiszem, nem szükséges magyaráznom, t képviselőház, hogy a mikor én azt mondottam: »ka kell*, ez alatt nem értendő az, hogy kívánjuk is, hogy abszolutizmus legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Szükségtelennek találom a további helyreigazítást beszédem ezen félremagyarázott részére vonatkozólag. De méltóztassanak megengedni, hogy megmagyarázzam, hogy mit értettem én abszolutizmus alatt. (Halljuk ! Halljuk!) Én, t. képviselőház, a helyzetet ugy fogtam fel, hogy a magyar ellenzék most küzd a magyar hadsereg, a magyar zászló és a magyar nyelv érdekében és ebben a küzdelemben a győzelem akadályául a felségjog van odaállítva. Hát a mikor a nemzeti jogok és a tételes törvények végrehajtásánál, a,koronás király felségjoga áll. akadály gyanánt, akkor ebben az értelemben már abszolutizmusról lehet szólani. A t. miniszterelnök ur ismételten, — nem akarom azt a szót használni, hogy fenyegetett, mert hiszen ha teszi is, fenyegetésnek nem veszszük, — mondom, ismételten azokkal a kijelentésekkel élt, hogy ő kész a házat a törvényenkivüli helyzetben is feloszlatni. (Ellenmondás a jobboldalon.) Kende Péter: Sohase mondta, nem kell ráfogni! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Vészi József: Jelentse ki az ellenkezőt és akkor rendben leszünk és meg leszünk nyugtatva. (Zaj. Elnök csenget.) Rátkay László: A félreértések forrása épen abban van, hogy a t. miniszterelnök ur nem mond semmit sem határozottan, világosan, félre nem érthető egyenes módon. (Zajos ellenmondás a, jobboldalon.) Latinovics Géza: A ki akarja, megérti! Rátkay László: Mikor én azt mondottam, hogy ha kell, belemegyünk az abszolutizmusba, azt értettem az alatt, hogy ha tűrni kell, tűrjük azt a helyzetet, melyet a miniszterelnök ur ránk hozni készül, vagyis azt, hogy törvényenkivüli állapotban feloszlatja a házat. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! Sajnálom, hogy a t. képviselő ur szavaimat nem idézte, mert azokat, a miket nekem imputált, soha nem mondottam. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház ! Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czimén már tegnap jelentkeztem, azonban az idő előrehaladta miatt kímélnem kellett a t. ház türelmét. Megtoldom ezt most azzal, hogy habár csak néhány perczig, de mert a miniszterelnök ur érdemleges nyilatkozataira is röviden reflektálni kívánok, a t. ház kegyes engedelmét is igénybe akarom venni. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt arra térek ki, — mert szeretem, ha tisztán állnak előttem a kérdések, — hogy én azt hiszem, hogy Rátkay t. képviselőtársam csakugyan tévedésben volt. Én ugy emlékszem, — nincsen kezeimnél a napló - hogy a t. miniszterelnök ur nemcsak olyan nyilatkozatot nem tett, a melyből az ex-lexben való házfeloszlatásra joggal következtetni lehetne, hanem nekem tudomásom van arról a nyilatkozatáról, melyet egyik felszólalásomra % itt a ház szine előtt tett, t. i., hogy ő magát a most kérdéses felhatalmazási törvényt sem szándékozik felhasználni arra, hogy a házat feloszlassa. (Nagg zaj a jobb- és a baloldalon.) Itt félreértés ki van zárva. A miniszterelnök ur nyilatkozatát én világosan ugy értettem és ugy látszik, ő is helyesli, hogyha megkapja is a felhatalmazási törvényt, ezen felhatalmazási törvény tartama alatt a ház feloszlatására nem gondol, azt kizárja. Különben teljesen platonikus a dolog ezen szempontból, de csak a
