Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-309

309. országos ülés 1903 Julius 16-án, csütörtökön. 341 sértett nemzeti önérzetnek. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A bajai czéllövész-egylet 100-ik évfordulóját nagyobb ünnepélyességekkel szándékozott megülni és a zenei részleteknek ellátása végett érintkezésbe lépett a Péterváradon állomásozó 70-ik cs. és kir. gyalogezreddel. Miután megállapittatott az, hogy a kitűzött időre rendelkezésre állhat a zenekar, megállapították a feltételeket, a melyek mellett hajlandó a zenekar ellátni a programm zenei részét. Ezek között mindjárt a második helyen a következő feltételt szabta ki a zenekar. (Halljuk! Halljuk!) Eredetiben olvasom fel a levelet természetesnek fogják találni, hogy német. (Mozgás a szélsőbaloki álon.) Madarász József: Nem találom természetesnek ! Reich Aladár: így szól: »Beim Festbanket darf die Musik gelegentlich eines Toastes den ungarischen Hymnus nicht spielen.« (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Hallatlan!) Olay Lajos : Most tapsoljanak ! Polónyi Géza: Meggyalázták a magyar himnuszt, erről van szó. (Folytonosan tartó zaj a szélsobaloldalon.) Krístóffy József: De igaz-e az? Olay Lajos: Hivatalos levél! Gajáry Géza: Először az a kérdés, igaz-e, másodszor, mikor kelt, és hiteles-e a szerződés, harmadszor, mennyiben felelős érte a miniszterelnök ! (Hosszantartó nagy zaj.) Reich Aladár: Magyarul annyit tesz: »Az ünnepi lakománál valamely felköszöntő alkalmával a zenének nem szabad a magyar himnuszt játszani.« (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Botrány! Gyalázat!) Babó Mihály: Ezen csak fel kell háborodni! (Fölkiáltások jobbfelöl: Igaz-e?) Olay Lajos: Adja Isten, hogy ne legyen igaz! De — sajnos — igaz! Reich Aladár: Kelt 1903 július 10-én. (Zaj és felkiáltások: Ki van aláírva ?) Az aláírás olvashatatlan, de a hivatalos pecsét rajta van: K. u. k. Petervrardeiner Infanterie-Regiment Nr. 70. Musik-Verwaltung. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hát hivatalos!) Olay Lajos: Leteszszük a ház asztalára. Mindenki megnézheti. Tessék! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Reich Aladár: Az a felháborodás, a melyerőt vett t. képviselőtársaimon, engem is magával ragadott, mikor megpillantottam ezeket a gyalázatos sorokat. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az én kezem is ökölbe szorult és nekem is arczomba szökött a vér. Polónyi Géza: Ez megdermeszti a vért, miniszterelnök ur! (Zaj.) Reich Aladár: Ez az a hires javulás a közös hadsereg szellemében, a melyre olyan sokan hivatkoztak a lefolyt katonai vita alatt! Hiszen a nemzeti zászlón és czimeren kivül a nemzeti himnusz is egyik szent szimbóluma a haza gondolatának, ' Ugron Gábor : A legelső magyar ember a király! Isten áld meg a magyart! Reich Aladár: És mikor a nemzeti himnusz hangjai felhangzanak, ünnepélyes felállással, fedetlen fővel hallgatja meg azt mindenki és felmagasztosult lélekkel érzi át a nemzet múltjának és jövendőjének bánatában és reménységében egybefoglalt szent fogalmát a hazának. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Minden más nemzet hadserege előtt a nemzeti himnusz olyan szentség, mint a nemzeti zászló. Hogyha felhangzik a Marseillaise vagy a Wacht am Ebein dallama, akkor tisztelgést vezényelnek a franczia vagy a német katonának, mert azok a nemzeti dicsőség jelképét hallják abban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miért nincsen épen nálunk igy ? Miért van az, hogy az a hadsereg, a mely a nemzet véréből táplálkozik, a mely a nemzet pénzén lesz kitartva, arra mer vetemedni, hogy ilyen durván meg meri sérteni a nemzet jelképeit, \ s ezekben magát a nemzetet? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mikor ez tudomásomra jutott, tűnődni kezdtem azon, hogy milyen perverz lélektani indokok vezethették azt, a ki ezt az intézkedést megtette. Hiszen a hadsereg természetével ellenkezik egy ilyen intézkedés elfogadása, a mely az állampolgári erényeknek legtisztább forrását elzárja a hadsereg rétegeitől. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És, t. képviselőház, az bizonyos, hogy ez az intézkedés csupán egy szempontból származhatik. Egy olyan ünnepélyen, a melyről itt szó van, ki van zárva, hogy más felköszöntőre gondolhattak, mint arra, a mely minden ünnepély alkalmával, mint legelső, hangzik el a legelső magyar emberre, a királyra. Babó Mihály: Még azt sem engedik a magyar himnuszszal ünnepelni! Gajáry Géza: Hát a Duna-ünnepélyen nem azzal üdvözölték ? (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Ugyan !) Babó Mihály: A Gotterhaltéval üdvözölték ! Gajáry Géza: Mint magyar királyt a himnuszszal, mint osztrák császárt a Grotterhaltéval is! (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Olay Lajos: Is? Magyarok vagytok és ezt is véditek? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! így nem fejtheti ki a képviselő ur ezt a dolgot! Reich Aladár: Épen azért, t. képviselőház, teljesen világosnak látom a czélzatot. Azt akarják azok a bizonyos körök, hogy a legfelső hadúr személyében ne legyen benne a magyáv király, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ki akarják zárni a magyar hazának szent fogalmát a hadsereg köreiből, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és nem tartják méltónak arra, hogy, mint az állampolgári erények legtisztább forrásából, ebből meritse a hadsereg is erejét. Csakhogy ezt minekünk tovább tűrni