Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-308

30H. országos ülés 1903 Julius 15-én, szerdán. 329 képviselőtársaim is élnek és ha én ezt a meg­hallgatási jogomat arra fordítom, hogy egyúttal az újságok részére tudósítást is készítek. (Fel­kiáltások a szeisöbaloldalon: Melyik újság az? Nevezze meg /) Szatmári Mór: Félhivatalos újság ? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Szőts Pál: Kérem, annak reám nézve ab­szolúte semmi félhivatalos jellege nincs. Pozsgay Miklós: De melyik újság az? Hall­juk! (Egy hang balfelöl: az »Uj lap«. Nagy derültség.) Szőts Pál: Nem újságnak, hanem egy kő­nyomatosnak csinálom a tudósítást, épugy, a mint tudósítást csinálnak más képviselőtár­saim is. (Nagy zaj és mozgás a szeisöbalol­dalon.) Szatmári Mór : Zsurnaliszta létére ne tessék igy beszélni! Tudja mindenki, hogy mi az a »Távirati Iroda«! (Nagy zaj és felkiáltások a szeisöbaloldalon: Hát nevezze meg. Nincsen abban semmi szégyélni való! Zaj. Elnök csenget.) Szőts Pál: A tudósítást egy kőnyomatos számára csinálom, a melytől valamennyi lap át­veszi. (Felkiáltások a szeisöbaloldalon: Hogy hív­ják!) A neve: » Magyar Távirati Iroda.« (Derült­ség és felkiáltások, a szeisöbaloldalon: Nohát!) Ugyanakkor más képviselőtársam is csinált a szóban forgó bizottsági ülésről tudósítást, név­szerint — a mit már közbeszólásképen emii­tettem — Lengyel Zoltán t. képviselőtársam is, a kinek tudósítását több újság kiadta és Bakonyi igen t. képviselőtársam Lengyel Zoltán képviselőtársamnak a » Független Magyarország «­ban megjelent tudósításában az általa inkrimi­nált hiányt szintén kénytelen volt konstatálni. De tovább megyek. Tisztelt képviselőtársam egy előzetes bizottsági ülésről szóló tudósítást, a mely Lengyel Zoltán képviselőtársamtól jelent meg, nyilatkozattal volt kénytelen rektifikálni, mig az enyémnek helyességét elismerte. Ebből tehát nyilvánvaló, hogy engem azon tudósítások elkészítésében — a melyek különben tisztán az éh privát munkámat képezik és a melyekért privát jellegüknél fogva itt a ház előtt semmi felelőséggel sem tartozom — egyoldalú pártfel­fogás vagy tekintet abszolúte nem vezet. Különben, miután t. képviselőtársam szóba hozta, van szerencsém konstatálni, hogy a mi­niszterelnök urnak az ő kérdéseire adott fele­letét a következő szavakkal ismertettem (olvassa) : »A felszólalásoknak megvolt az a hasznuk, hogy a kormány bővebb tájékozást kapott jö­vendő magatartására és eljárására!« (Derültség és zajos felkiáltások a szeisöbaloldalon: Hát ez mit jelent? Mi ez? Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Bakonyi Samu: Én szórói-szóra feljegyez­tem és ugy idéztem! Szőts Pál: Bocsánatot kérek, t. képviselő­társaim, tévedésben vannak, mert azt hiszik, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XVII. KÖTET. ott gyorsírói feljegyzések történnek. Három-négy óráig tart egy bizottsági ülés; szeretném látni azt a képviselőt, a ki ilyen három-négy órás bizottsági ülésből referádát tud készíteni ugy, hogy minden egyes passzust a maga egész ter­jedelmében közölhessen. Pozsgay Miklós: De a legfontosabbat csak megírják! (Zaj.) Szőts Pál: Az itt benn van! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Pozsgay Miklós: A miniszterelnök ur nyi­latkozata volt fontos! Elnök : Csendet kérek! Szőts Pál: Kijelentettem, hogy ez magán­természetű munka, a melyért itt felelőséggel nem tartozom. Miután azonban t. képviselőtársam szóba hozta: én kollegialitásból megtettem azt a szivességet, hogy ezeket a t. ház felvilágosítá­sára elmondottam. Pozsgay Miklós: De hogy miért hagyta ki épen a legfontosabbat, azt nem mondja meg! (Nagy zaj.) Elnök: Mezőssy Béla képviselő ur kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk!) Mezőssy'Béla: T. ház! (Halljiüc! Halljuk!) Miután én azt hiszem, hogy a jelenlegi hely­zetben a további események fejlődése tisztán és kizárólag a miniszterelnök ur által teendő nyi­latkozattól függ, én a magam álláspontját ezút­tal, miután a vita folyamán később módomban lesz azt részletesebben kifejteni, csak a lehető legrövidebben körvonalazom. (Halljuk! Halljuk !) Két lehetőség áll a t. miniszterelnök ur előtt. Az egyik az erőszak útja, a másik a nem­zeti aspirácziók útja. (Ugy van! a, szeisöbalol­dalon.) Arról van szó, arra kérünk tőle nyílt, egyenes és határozott, minden kételyt kizáró választ, hogy a miniszterelnök ur a koronánál egy oly politikai irány követésére tett-e Ígére­tet, mely azt jelenti, hogy az őszszel kétségte­lenül felemelt ujonczkontingenssel benyújtandó véderőjavaslatok a nemzet jogainak érvényesí­tése nélkül fognak-e keresztülerőszakoltatni, vagy pedig a t, miniszterelnök ur reáhelyezke­dett arra az alapra, a mely tekintetben Ma­gyarországon ma nincsen pártkülönbség, hogy az ország a felemelt ujonczlétszámot a közös had­seregnek máskép sohasem adja meg, csak a magyar nemzet aspiráczióinak elismerése mel­lett? (Elénk helyeslés, és taps balfelől.) Arról van szó, hogy mi ennek a törekvés­nek az akadálya, A többség? Én ezt nem hi­szem. Nem tételezem fel a magyar többség egyetlenegy tagjáról sem azt a hazafiatlanságot, hogy hozzájárulna szavazatával egy oly politikai irány követéséhez, a mely a magyar hadsereg­nek nemzeti szellemben való fejlesztését ellenzi. Én ezt rólok, mint magyar emberekről nem té­telezem fel. Az a kérdés tehát, hogy ki a megvaló­sítás akadálya. A törvényhozás másik alkat­eleme: a korona? Ezt sem hiszem. Nem téte­42

Next

/
Thumbnails
Contents