Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-308

330 308. országos ülés 1903 július 15-én, szerdán. lezem fel Magyarország alkotmányos királyáról, a kinek személyéhez hűséggel és hódolattal ragaszkodik ennek az országnak minden egyes állampolgára, (Ugy van! balfelöl.) nem tételezem fel az ő felkent személyéről azt, hogy ő hűtlen lenne ahhoz a törvényhez, a melyre megesküdött. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Itt tehát csak arról lehet szó, hogy az akadály a korona tanácsosai, kik a magyar nemzet gondolkodäsvilága és a korona akaratának elhatározása elé áthághatlan akadályokat görditenek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudni akarjuk, hogy ezek közé a tanácsosok közé tartozik-e a t. miniszterelnök ur ? Ha igen, akkor eldöntötte a mi elhatározásunkat; ha nem, ha itt a ház színe előtt kijelenti, hogy a magyar nemzet aspiráeziói az ö szivéhez is hozzá vannak forrva, ha azon az útirányon akar haladni, a mely utón a nemzet aspiráeziói megvalósíthatók, akkor én állom a békét, mert én nem vagyok fakeziózus ellenzék, én nem akarok békét diktálni, de a becsapott és kijátszott ellenfél nevetséges szerepére nem vállalkozom. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) Olay Lajos : Becsapni nem engedjük magunkat ! (Mozgás.) . Holló Lajos: Sem az országot! Mezőssy Béla: Mi ellenzék küzdöttünk a nemzet jogaiért, küzdöttünk önzetlenül, elismerést nem kérve és nem remélve és mig e jogok a miniszterelnök urnak kötelező ígéretével biztosítva nem lesznek, addig bűnt, soha meg nem bocsátható bűnt követne el az ellenzék, ha most a fegyvert leteszi. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon. Szónolcot számosan üdvözli};. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Kérünk öt perez szünetet!) Elnök: Rátkay László képviselő urat illeti a szó! (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Rátkay László: T. ház! Pár perezre fogom igénybe venni a t. háznak figyelmét, mert én is csak egyenes, félre nem magyarázható kérdést és kérelmet akarok intézni a t. miniszterelnök úrhoz és erre egyenesebb, félre nem magyarázható, mondhatnám, magyar férfiúhoz, becsületes magyar politikushoz illő feleletet kérek, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! Ha valamikor a jövendőben ennek a kornak a történetét meg fogják irni, igazán nehezen fogja az a történetíró elhatározni tudni, hogy tragédiának, vagy nyomorult, nevetséges operette-nek minősítse azt, a mi a magyar parlamentben történik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Midőn mi azt kérjük, arra szorítjuk a kormányt, hogy nyilatkozzék arról, vájjon akarja-e a nemzeti nyelvet, akarja-e a nemzeti lobogót, ez bizonyos pontig tragédia, bizonyos pontig nevetséges operetté. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tételes törvényekről van szó; tételes törvények végrehajtását kívánja az ellenzék, t. ház. Méltóztassanak visszanézni a héthónapos vitára. Minden más nemzetnél az ilyen nagy, a nemzetet igazán létében érdeklő kérdésekben minden ellenzék félretette volna azokat a tekinteteket, a melyekkel királyával szemben tartozik és itt hét hónapon keresztül, méltóztassék végignézni, a királylyal szemben és a koronával szemben az ellenzék részéről mindig a hit és a reménység szava hallatszott. (Ugy vau! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak kell tudnia kötelességét, mert ő nemcsak a többséget jött ide kormányozni, ő egy nemzetet jött ide kormányozni, egy egész nemzetnek a kormányát és sorsát akarja kezében tartani. Vagy nem tudta, mi a teendője, vagy tudja. Ha nem tudta, hogy mi a teendője és csak azért jött, mert kormányelnök akart lenni, ez, t. miniszterelnök ur, nem szerep és nem férfiúhoz és politikushoz illő szerep. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha pedig tudja a miniszterelnök ur, hogy mi a teendője, tudja, hogy mi e nemzetnek a vágya és követelése, akkor egyenesen és férfiasan adjon nyilt választ. Ne arra nézzen, hogy ez a nyilt válasz neki fent Bécsben esetleg a miniszterelnöki székébe kerülhet. Mert ha választani kell a hazafias kötelesség közt és a miniszterelnöki szék közt, kérdezze meg a miniszterelnök ur férfias szivének megnyilatkozását, mit diktál: mindig a nemzeti jogok a fő, s egészen kis és mellékes kérdés az, hogy miniszterelnök maradhat-e vagy nem ? (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Két hét óta halljuk mi a t. miniszterelnök ur nyilatkozatait. ISÍem tudom, hogy Horvátországban mi a parlamentáris szokás, mi a parlamenti és a magasabb taktika, nem tudom, hogy Horvátországban a dolgok azt hozzák-e magukkal, hogy a t. miniszterelnök ur mint bán, egyenes, félre nem magyarázható nyilatkozatot soha ne tegyen ; de a miniszterelnök ur most Magyarország parlamentjében van, a hol mi a miniszteri székekben férfiakat, egyenes lelkeket kívánunk és akarunk látni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Tiszta, világos feleletet kérünk, t. miniszterelnök ur: tolmácsolója lesz-e odafenn a királylyal szemben, — vagy ha nem a királynál, hanem másutt van az akadály, a hadügyi kormánynál, nos hát annál inkább, — tolmácsolója lesz-e a t. miniszterelnök ur a jogok, a törvények megtartásának és a nemzeti akarat keresztülvitelének, igen vagy nem? (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ha az lesz és hoz nekünk a t. miniszterelnök ur megnyugtató feleletet, mi az ő személyét tisztelettel fogadjuk, mert nem személyi politika vezet minket, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) s akkor a t. miniszterelnök ur bennünk nagy nemzeti kérdésekben ellenfeleket, de becsületes barátokat fog találni. De ha tiszta, világos feleletet nem kapunk, a t. miniszterelnök ur is, a t. többség is vegye tudomásul kijelentésemet. Uray Imre: Menjen Boszniába!