Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-308

326 308. országos ülés 1903 Julius 15-én, szerdán. Holló Lajos: Szégyen! Polónyi Géza: Á hadapród-iskolákban és egyáltalában a tisztképző-intézetekben nevelkedő gyermekek nem hadkötelesek. Még ha volna is valakiben kétség az iránt, hogy a hadseregnél ilyen intézmények fentarthatók a hadkötelezettekkel szemben, de nincsen és nem lehet kétség, t. barátaim és t. képviselőtársaim, az iránt, hogy Magyarországon törvénytelen és alkotmányellenes dolog, (ÉlénJc helyeslés a szélsobaloldalon.) hogy a gyermekeket, a kik nevelkedni mennek oda, hazáért és királyért a közös hadseregben tisztekként, a közös hadügyminiszter által kinevezett tanárok német oktatási nyelven tanítsák. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon és a baloldalon.) Nem hiszem, t. képviselőház, hogy ne szólaljon meg odaát is a lelkiismeret élő törvénye. T. uraim ! 35 esztendőnek keserű fohászai és panaszkodásai oktattak ki bennünket arra, hogy nem szabad eltűrnünk tovább egy pillanatig sem ennek az alkotmányellenes és nemzetei tipió visszaélésnek a fenmaradását, vagy pedig tiporjanak el bennünket, t. ház. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Sréter Alfréd : Nem akarja önöket eltiporni Benki, de mi sem akarjuk a nemzetet eltiporni engedni! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Ezek a mi czéljaink, t. képviselőház. Világosan teszem fel a kérdéseket. Még csak azt kell kiemelnem — mert erről nem szükséges sokat beszélni — a czimer és jelvény kérdésében egyszerű és világos a tézis. Közös állam nincsen. (Igáz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Van két állam: Ausztria és Magyarország. Közös czimer és közös jelvény pedig nem létezhetik, mert csak közös államnak lehet közös czimere és közös jelvénye, a mi pedig nem létezik. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De azonkívül létezik az 1848-iki élő törvény, a mely megmondja, hogy mik a nemzet szinei, és létezik egy történeti hagyomány, létezik a történelem, a mely bizonyítja, hogy ő Felségének és családjának dicsőségeért, dinasztiájáért, és jövendőjeért a magyar patróna czimerü magyar zászló alatt küzdöttek őseink, és létezik az a hagyomány, hogy nem tagadjuk meg édes hazánkat, nem tagadjuk meg nemzeti vértanúinkat, mert nem mondunk le arról, hogy a magyar nemzetnek nemzeti dicsősége és nemzeti hősei legyenek. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Világosan teszem föl a kérdést. Nem várom azt, nem is követelem, hogy e pillanatban feleljen a miniszterelnök ur, mert mint alkotmányban felnőtt férfiú, tudom, hogy a miniszterelnök nyilatkozatai a korona hozzájárulásával tétetnek meg; ennél az esetnél azonban, bármit mondjon is nekünk a miniszterelnök ur, súlyt fektetek arra, hogy nyilvánosan és világosan ki legyen jelentve, hogy az a korona autorizácziója alapján történik. (Helyeslés a szélsobaloldalon^) Hogy I aztán milyen módon kezeltessék ez általunk, az más kérdés. Az én reménységem az, hogy ezen válságos perczekben is be fog bizonyosodni az, a mit önök jobban hisznek, mint mi, hogy nekünk igazán alkotmányos királyunk van. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Be ha e nemzet történelmében az volna megírva, hogy ez az alkotmány csak olyan férezmunka, a melynél csak a korona akarata érvényesül, a nemzeti akarat és a törvénybe iktatott nemzeti jogok pedig semmire sem méltattatnak, akkor nincs más választás: inkább ne legyen semmi alkotmányunk, mint sem hogy a nemzetet meggyalázni engedjük. (Mozgás jobbfelöl. Helyeslés a szélsobaloldalon.) Köteles vagyok a t. miniszterelnök urnak kijelenteni, hogy minket az a nemzeti jelvény, a zászló, a melyhez minden multunk, annak minden dicsősége ós jövendőnk minden reménysége fűződik, arra ösztönöz, hogy harczoljunk azon áramlatok ellen, a melyek az internacziónálizmus jelszava alatt meg akarják törni az államnak faji és nemzeti jellegét. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) El vagyok szánva ezt a harezot végigküzdeni, mert tudom, hogy csak nemzeti államként boldogulhatunk, (Éljenzés a szélsobaloldalon.) Ez már az én egyéni álláspontom, Ugy igaz, a hogy érzem, hogy ha nekem, mint magyar embernek, a ki hiszem és vallom a nemzeti állam igazságát és dicsőségét, csak a közt maradna választásom, hogy akár én, akár gyermekem, a feketesárga zászló, vagy a vörös zászló alatt haljon meg, gond nélkül a vörös zászló alá csatlakoznám. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ne értsenek félre. Az a politika, a melyet önök támogatnak, idevezet, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert ha önök arra akarják szoktatni a nemzetet, hogy neki nem lehet boldogulnia, ha nemzeti nyelvét, ha zászlóját tiszteli, akkor hogy ne merülne el az emberi jogok általánosságában, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és hogy ne veszítené el reménységét, mint magyar ember, mint magyar polgár, a magyar nemzet boldogulásában. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Jól fontolják ezt meg, mert a történelemben nem lehet ilyen akadályokat sem a korona,, sem a többség által az események rohamos fejlődése elé gördíteni. Összecsapnak fejünk felett a hullámok, a mikor már nem adhatnak kezet egymásnak azok, a kik ma még a magyar nemzeti államért akarnak élni és ha kell meghalni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nekem is van reménységem, mert ha nem volna, akkor nem igy beszélnék. De ha megtörik a reménységem, akkor is az öntudat tisztaságával búcsúzom el a nemzettől és gyermekeimtől, (Mozgás jobbfelöl.) hogy teljesítettem a válságos pillanatokban azt a kötelességemet, a mely reám, mint magyar emberre és mint magyar képviselőre hárult. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Még egy kérdést, t. képviselőház. Világosan