Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-308

308. országos ülés 1903 Julius 15-én, szerdán. 327 kérdezem a t. miniszterelnök úrtól — és erre nézve nem szükséges érveket felsorolni — nekünk egyik ereklyénk az 1899: XXX. törvényczikk, mert az megadja a gazdasági önállóságra való átmenetel minden alkotmányos biztositékát. A miniszterelnök ur ebben a tekintetben is tétovázott. Feleljen világosan a kérdésre: végrehajtja-e az 1899 : XXX. törvényczikket, ugy a mint az van? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Reasszumálok, t. miniszterelnök ur, nem lehet kitérni a kérdés elől, remélem, nem is akar. Minden kerülgető feleletet, bármily hallgatást a leghatározottabb tagadó válasznak kellene tekintenünk. Nyilatkozzék világosan: elismeri-e a magyar nemzeti nyelv jogosultságát, mint magyar vezényszót és szolgálati nyelvet a hadsereg magyar ezredeiben ? Mit akar a magyar nemzeti zászlóval és jelvényekkel, mit akar a büntető perrendtartás területén a magyar tárgyalási nyelvvel? Akarja-e a magyar katonai nevelést a törvények értelmében végrehajtani; igen vagy nem ? Itt állunk a nemzet szine előtt, itt állunk e pillanatban esdekelve, könyörögve a korona szine előtt! Önökön a választás; harczot akarnak-e vagy békét? Mi szívesen fogadjuk a békét, de ha önök bennünket a harezra ösztökélnek, legyenek elkészülve, jól választották meg embereiket, mert mi mint becsületes magyar emberek teljesíteni fogjuk kötelességeinket, (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Következik Bakonyi Samu képviselő ur! Bakonyi Samu: Ha az imént elhangzott két felszólalás után egypár perezre igénybe veszem a t. ház szíves figyelmét, ezt egyedül annak a kötelességérzetnek a parancsa alatt teszem, a mely nem engedi, hogy a jelen súlyos helyzetben egy, nézetem szerint igen fontos mozzanat iránt az ország homályban maradjon. A helyzet egészen világos. A lefolyt kormányválságnak egyik mélyebb oka az volt, hogy a katonai kérdésekben a nemzeti követelmények nem részesültek abban az elismerésben, a mely azokat joggal megilleti. Ebbe a válságba elsősorban a politikai előrelátásnak nézetünk szerint teljes hiánya miatt bukott bele Széll Kálmán. És íme az ezen válságból kikerülő uj kormány a válság okát képező nemzeti követelésekre nézve világos képét annak, hogy mit szándékozik ezen a téren tenni, előttünk fel nem tárja. Már most az iránti törekvésünkkel, hogy tisztán lássuk, hogy a katonai kérdések tekintetében azok nemzeti vonatkozására nézve mi a kormány álláspontja, nekünk eddig czélt érnünk és a kormányt világos, habozás nélküli nyilatkozatra szorítanunk itt a házban nem sikerült. Megkíséreltük tehát ott, a hol épen a katonai kérdések előkészítése folyt: a véderőbizottságban. Ott hallottuk a honvédelmi miniszter urnak a véderőtörvány revíziójára vonatkozó programmját. Ez tisztán a katonai szempontokat öleli fel, a nemzeti vonatkozásokat azonban mellőzi. Ezen egyoldalú katonai programm hallatára mi kérdést intéztünk a miniszterelnök úrhoz, hogy jelezze a maga álláspontját azokra a nemzeti jogokra vonatkozólag, a miknek az uj véderőtör vénybe való felvétele nélkül nem remélheti, hogy ha a békés kibontakozást igazán akarja, hogy ezt a czélt valósággal elérhesse. A t. miniszterelnök ur előbb nem adott semmi választ a mi kérdésünkre. További unszolásunkra azonban a véderőbizottság múlt pénteki ülésén^ a következő nyilatkozatot tette (olvassa): »Én Örömmel hallom a függetlenségi párt álláspontjának a kifejtését, mert, őszintén meg kell vallanom, hogy ezt a felfogást én eddig csak közvetve, hallomásból és olvasmányból ismertem, és hozzá kell tennem azt is, hogy mikor közvetlenül van alkalmam megismerni ezt az álláspontot, az előttem sokkal kedvezőbb színben tűnik fel, mint a milyen színben előttem ezelőtt feltüntették.« Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Hogy miért, azt is megmondtam! Bakonyi Samu: Szószerint olvasom a nyilatkozatot, a mely folytatólag igy szól (olvassa): »ígérem, hogy én rajta leszek, hogy ezekből a nemzeti követelésekből mindazt, a mi az intézmény természetével összeegyeztethető, keresztülvihessem. Csak azt nem tudom most megmondani, hogy mily mértékben, mert tekintettel kell lennünk arra, hogy egy másik kompacziszczens féllel állunk szemben.« (Felkiáltások a jobboldalon : Hát ez sem elég!) Én kijelentem, hogy a t. miniszterelnök urnak ezen nyilatkozata engem nem elégitett ki; nem elégitett ki azért, mert abban először is konkrét tartalmat nem láttam, másodszor pedig nem ismerhetem el azon felfogás jogosultságát, hogy mi ezen kérdésekben Ausztriával, mint kompacziszczens féllel állanánk szemben. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert az kétségtelen, hogy a magyar zászlónak, a magyar czimernek és jelvényeknek kérdése, a magyar tisztek neveltetésének, továbbá a magyar törvényekre való eskületételnek a kérdése a magyar államnak kizárólagos, és semmi más állam beavatkozásától nem függő jogát képezi. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha valamire áll az 1790 :X. törvényezikk rendelkezése, akkor — meggyőződésem szerint — érinthetetlenül állania kell épen ezen kérdésekre. De nem elégitett ki ez a nyilatkozat azért sem, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ezekben a dolgokban odaát az osztrák törvényhozásban a legfelsőbb akaratra való hivatkozással történtek olyan nyilatkozatok, a melyek homlokegyenest ellentétben állanak még azon minimális közeledéssel szemben is, a mely a volt kormányelnök és honvédelmi miniszter nyilatkozatában észlelhető. Különben sokszor meg lettek vitatva e kér-