Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-308

308, országos ülés 191 bevezetett katonai büntető perrendtartásnak hivatalos nyelvét a véderő azon részének szolgálati nyelve állapítja meg, a melynél ezen bíróság alkalmaztatik. Nem egyenesen mondják meg a nemzetnek, hogy a magyar gyermekkel szemben ezen igazságszolgáltatásnak hivatalos nyelve a német nyelv lesz — kivéve a honvédséget — hanem ilyen kerülő utón, miután már meg van állapítva, hogy a szolgálati nyelv" a magyar hadseregben is német legyen, akkor ide az igazságszolgáltatás nagy területére is ki akarják ezt terjeszteni, hogy ez a szolgálati nyelv mint tárgyalási nyelv is érvényesülhessen az igazságszolgáltatásnak nagy területén. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) T. képviselőház! Mély tisztelettel kérdem és kérem a miniszterelnök urat, (Halljuk! Halljuk!) mutasson nekem egyetlenegy pontot az 1867 : XII. t.-czikkben, de mutasson eddigi alkotmányjogunk fejlődése folyamán bármely törvényben egyetlenegy pontot, a mely az egész hadseregnek magyar részében az igazságszolgáltatást bármely tekintetben közösügygyé, vagy csak felségjoggá is deklarálná. Az ellenkezőre igenis van törvény, t. képviselőház, még pedig az 1867 : XII. t.-czikknek, gondolom, 14. §-a, a mely világosan megmondja, hogy a hadsereg tagjainak nem szolgálati viszonyaira vonatkozó minden polgári ügye tekintetében kizárólag a magyar kormányzat intézkedik. (TJgy van! Ugy van ! a szélsöbaloläalon,) És akkor, midőn ilyen állapot előtt állunk, mondom, egy ilyen harcz után. az a kormány, a mely itt settenkedik és bujkál . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Sréter Alfréd: Ha valamit nyilvánosan tárgyalnak, akkor nem mondhatják, hogy bujkál! (Zaj.) Gajáry Géza: Programmot adott, a mit tárgyalunk, ez nem bujkálás! (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Az lehetetlenség, hogy a kormánynak ne legyen terve és érzéke az iránt, hogy meg tudja mondani, mely törvény alapján akarja ő az igazságszolgáltatást akár mint felségjogot, akár mint közösügyet Magyarországon kezeltetni, mely törvény alapján akarja megkövetelni azt, hogy magyar állampolgárok még a védelmet is német nyelven terjeszszék elő bármiféle bíróság előtt Magyarországon. Az a kérdés, igaz-e, hogy a magyar hadseregben akarják a német nyelvet életbeléptetni a katonai perrendtartásban, igen vagy nem? Erre nem nehéz felelni, t. képviselőház. Egyenesen, világosan intézem a kérdést a miniszterelnök úrhoz, kötelessége rá felelni, mert minket tévedésben nem tarthat az iránt, hogy ezen nagy és nemzetmozgató kérdésben mi az álláspontja? (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Ha nem felel, akkor is tudjuk, mit csináljunk! H július 15-én, szerdán. 325 Polónyi Géza: Kátérek ezen a területen az utolsó pontra, mert nem szándékozom bővebben fejtegetni a kérdést. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloläalon.) Mi volt a múlt kormánynak álláspontja a nyelvkérdésben? Az volt, hogy a nyelv kérdése nem elvi kérdés, mert a törvény nem gátolja a magyar nyelvnek érvényesülését, sőt feltételezi, csak czélszerüségi kérdés, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a német nyelv legyen mint egységes vezénynyelv alkalmazva. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Kegyeskedjenek mélyen t. szabadelvüpárti képviselőtársaim néhány perezre türelmükkel megajándékozni. Miért mondják, hogy czélszerüségi kérdés ? Az egyik érv az, hogy nincs megfelelő tiszti létszám, a mely a magyar hadseregben a magyar vezényszónak érvényesülése mellett azt el is tudná látni. Elfogadom; fájdalom, igaz ez az érv. De miért igaz ? Nézzünk bele ebbe a kérdésbe, t. képviselőtársaim. Mi történt Magyarországon ? Van egy alkotmányunk, a mely nekünk a vallás és közoktatás területén egy nemzeti felelős kormányt biztosított; van alkotmányunk, a melynek soha egyik pontjához sem férhet kétség az iránt, hogy a közoktatás semmiféle területen e föld kerekségén nem képezhet sem közösügyet, sem felségjogot. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És akkor megtörténik, hogy Magyarországon becsempésztetnek a magyar föld területén hadapródiskolák, . . . Lengyel Zoltán : Milyen államnak az iskolái ? Polónyi Géza: ... a melyeknél a tannyelv kizárólag német és a melynél a tanárokat a közös hadsereg táborából, nem magyar állampolgárokat is, kinevez az a közös hadügyminiszter, a kivel szemben az 1867 : XXII. törvényczikk 27. §-a ismét azt a törvénybe iktatott tilalmat tartalmazza, hogy a közös minisztereknek az államok kormányzati jogának fentartott területen semmiféle beavatkozási joguk nincsen, oda beleavatkozniuk nem szabad. (Elénk helyeslések a szélsöbaloläalon.) T. képviselőház! Megtörténik az, hogy a magyar államnak pénzén, mondjuk a quóta erejéig, — de hogy ezt valaki ne értse félre, ugyanazon quóta erejéig fentartatnak magyar pénzen az Ausztriában lévő nagy iskolák, a melyek közül pl. csak a bécsi és a bécsújhelyi akadémia tízszer annyi költséget vesz igénybe, mint az összes Magyarországon elhelyezett iskolák ; — megtörténik az, t. képviselőház, hogy a delegácziók révén, a kik nem teljesítették kötelességüket (Élénk helyeslések a szélsobaloldídon.) becsempésztetnek ezen közös hadügyi iskolák a magyar költségvetésből fedezett pénzen, és akkor t. képviselőház, miután 35 évnek szorgalmas munkája kiirtott onnan minden magyar elemet, akkor, előállnak velünk szemben azzal, hogy nem lehet életbe léptetni a magyar vezényszót, mert nincsen kivel. (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélsöbaloläalon.)