Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-308

324 308. országos ülés 1903 Julius 15-én, szerdán. hogy nem akarja a magyar nyelvet a hadseregben ! Csak egy álljon fel! Polónyi Géza: Igyekezni fogok, t. ház, tőlem telhető világossággal, senkit bántani nem óhajtva ós érinteni nem akarva, abban a feltevésben, hogy elérkezik az a pillanat, a midőn a nemzet szine előtt fog bebizonyosodni, hogy e válságos perczben egységes a magyar nemzet, teljes nyíltsággal, őszintén feltárni czéljainkat, eszközeinket és reménységeinket. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. ház! A magyar nyelv, zászló és jelvény kérdésében nekünk ez a világos álláspontunk: nem követeljük mi ma a függetlenségi és 48-as jmrtnak az önálló hadseregre irányuló programmjának végrehajtását. Nem erről beszélünk most, t. képviselőház, habár mi ezen programmpontunk érvényesitóséről soha egy pillanatra le nem mondunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Másról van most szó, t. képviselőház. Azzal a váddal állunk a nemzet szine előtt az eddigi kormányokkal szemben, 85 esztendő óta, hogy ezen a területen megsértetett a törvény, kijátszatott az alkotmány, keletkezett egy állapot, a mely a nemzet nyelvének és jelvényeinek lábbal tiprásában egyenesen törvénytelen és alkotmányellenes. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Röviden fogom e tételeket igazolni azért, hogy pragmatikusan felteendő kérdéseim tekintetében ne legyen a miniszterelnök ur kétségben álláspontunk iránt. Az 1867 : XII. t.-cz., az u. n. kiegyezési törvény fundamentális elv gyanánt mit vall? Vallja azt, hogy nem csinál, nem teremt uj közös ügyeket, de megállapítja, hogy mily közös ügyek folynak a pragmatika szánkczióból, és azokat törvénybe iktatja. A mi az 1867 : XII. t.-cz.-ben az alkotmányjog szempontjából uj, az csupán a közös ügyek kezelési módjára vonatkozó intézkedés. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, minden közjogásznak tisztában kell lennie azzal, hogy épen e fundamentálás elv okából az 1867: XII. t.-cz. az u. n, közösügyeket taxatíve sorolja fel; a mi abban a törvényben közösügynek deklarálva nincs, az tisztán és világosan a nemzet számára az önálló államiság kifolyása gyanánt fentartott és fennálló jog. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Már most a hadsereg kérdésében ugy áll a dolog, hogy az eredeti szöveg szerint az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet az eredeti, még a hatvanhetes bizottság előtt feküdt javaslat szerint közösügynek volt tervezve. Hollán Ernő módosítása folytán az idevágó 11. §. ugy lett törvénybe iktatva, hogy a hadügyre vonatkozólag a Felségnek alkotmányos joga alapján biztosított egységes vezérlet, vezénylet | és belszervezet nem közösügy, hanem felségjog, de alkotmányos utón gyakorlandó felségjog. Már most, t. képviselőház, sem az egységes vezérletben, sem az egységes vezényletben, sem a belszervezetben a magyar nyelvnek a hadsereg szolgálati nyelve és vezény-nyelve gyanánt való alkalmazása sehol a világon, semmiféle terminológia szerint eltiltva nemcsak hogy nincs, de abban benn sem foglaltatik; mert a nyelv kérdése sem a vezérlet, sem a vezénylet, sem a belszervezet kérdése, hanem oly fundamentális alkotmányjogi intézkedés, a mely nélkül nemzet egyáltalán nem is képzelhető. Babó Mihály: Ivánka Zsigmond 1867-ben a bizottság ülésében nyíltan meg is mondta! Polónyi Géza: így áll a dolog a törvény dispozicziója szempontjából. Mármost, t. képviselőház, azt mondhatjuk, hogy 35 esztendő óta, minden alkotmányos és törvényhozási intézkedés nélkül, semmiféle felelős alkotmányjogi közegnek hozzájárulásával egyszerűen folytattatott az abszolitisztikus korszaknak az a remanencziája, a mely "soha nálunk törvényerőre nem emelkedett : hogy a német nyelvet egyszerűen azért, mert azt per abusum alkalmaztak a közös hadseregben, folytatták a közös hadseregnek nevezett magyar hadseregben. T. képviselőház! Mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy elérkezett az ideje annak, hogy ezt az állapotot végre-valahára megszüntessük, s a törvénynyel és alkotmánynyal kezünkben a nemzeti jogok érvényesülését követeljük. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalm.) Mert, t. képviselőház, arra vonatkozólag, hogy minket a legvégső ellentállás eszközeinek és fegyvereinek alkalmazására ösztökélnek a tények, méltóztassék nekem megengedni, hogy két kardinális pontot külön is kiemeljek. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Mi ennek a kormánynak a hadsereg, nyelv stb.-re vonatkozó programmját, mint mondani bátor voltam, nem ismerjük. De a véderőbizottságban tett nyilatkozataiból tudjuk, hogy a mi eddig meg nem történt, az fenyegeti Magyarországot ezen kormányzat alatt, hogy t. i. törvényhozási utón szándékoznak szankczionálni a német nyelvnek a hadseregben való érvényesülését. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Miként akarják ezt elérni, t. ház ? A nemzetnek osztatlan követelése, s e tekintetben köteles vagyok különösen kiemelni tiszteletreméltó képviselőtársainknak, a nemzeti pártnak, igazán érdemes törekvéseit, velük egyetértve osztatlan követelése volt a nemzetnek a katonai büntető perrendtartásnak és az anyagi büntető törvénykönyvnek is az alkotmánynak megfelelő módon való megállapítása. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Akkor mi történt ? Mikor már nem térhet ki a hatalom ezen nemzeti követelmények teljesítése elől, akkor fel akarja használni azt arra, hogy az eddig saját hibánkból is könnyelműen eltűrt törvénytelen és alkotmányellenes állapotot törvényes utón szaukczionálja. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. i. azt akarja kimondani, hogy a vád- és védelemnek és a nyilvánosság biztosítása mellett