Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

29h. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. 25 előtt is, akkor a pártnak ezt honorálni kötelessége, és minden olyan felszólalás, a mely ezt kétségessé tenné, ezen szempontból elítélendő'. (Élénk helyeslés a néppárton.) Én a függetlenségi pártnak azt a lojális kijelentést tehetem, hogy én a vitát nem vittem volna erre a térre, hogy ha Polónyi képviselő ur, a ki nem tagja a függetlenségi pártnak ... Polónyi Géza: Ki mondja ezt? Rakovszky István: . . . nem tagja a pártkörnek; hogyha, mondom, ő nem vitte volna erre a térre a vitát és a képviselő ur minket meg nem támadott volna; a mennyire tudtuk, visszavertük a támadást. (Helyeslés a néppárton.) B. Kaas Ivor: Minket támadott ok nélkül! (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Én támadtam?! Rakovszky István : Röviden fogom most megindokolni azt, hogy miért irtam alá azon ivet. A midőn a krizis kitört, t. képviselőház, a kitörés magában véve is oly szokatlan formában történt, hogy ez már egyedül is ok lett volna arra, hogy mi egy ilyen ülés egybehivását kérjük. Mert vagy állt az, a mit a t. miniszterelnök ur még két-három nappal a krizis kitörése előtt állított, hogy ő a többségnek képviselője, vezetője, a ki a többség osztatlan bizalmával rendelkezik, vagy nem állt. Ha ez állt, akkor miért ütött ki a krizis, és miért mondott le a t. miniszterelnök ur? Hiszen le nem szavaztuk a házban, a többség sem szavazta le; hiszen én ott láttam mögötte Gajáry Géza képviselő urat és a többieket, és hallottam tapsviharaikat ; tapsoltak, éljeneztek, a mikor arról beszélt a t. miniszterelnök ur, hogy ő a többség bizalmával ékeskedik, és addig, a mig ez a bizalom benne összpontosul, és a korona bizalmát birja, azt a széket nem hagyja oda. Sem gróf Tisza István, sem Gajári Géza, sem Münnich Aurél képviselő urak, sem a többiek föl nem keltek, s nem mondották, azt, a hogy a politikai kötelességtudás magával hozta volna, hogy: »mi pedig téged, miniszterelnök, ezen az utón tovább nem követünk, a passziv reziszteneziát elitéljük, mert emigy kellene cselekedni.« (Felkiáltások a jobboldalon: Azt mások is kifogásolták !) A t. képviselő urak azt mondják, hogy kifogásolták ! Egyedül itt, az ország szine előtt van ennek a helye; ez az egyenes ut, Magyarország országgyűlése van erre hivatva, hogy itt, minden pártfegyelemtől menten, szabadon, férfiasan mondja meg nézetét mindenki a kormánynyal szemben, hogy lojálisán felvilágosítsa a kormányelnököt, hogy: »én pedig téged többé nem támogatlak!« Ivánka Oszkár: Tiszát éljenezték, de a bánt nem, mikor jött! Rakovszky István: A t. többség az ország előtt nem volt őszinte, nem volt őszinte azon miniszterelnökkel szemben, a ki bizott benne, és KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. azt hitte, hogy bizhatik, mert nem is látta a többség sok tagjának az arczát, hanem csak a fejebúbját, a mikor mélyen meghajoltak előtte, és tapsoltak neki. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) Azt a miniszterelnököt önök ép ugy tévútra vezették, mint a hogy az országot, és a mikor elérkezett az ő politikája ahhoz a ponthoz, a hol eldőlhetett volna, igaza volt-e neki a passziv rezisztencziával vagy nem, mikor odaértek, hogy az ellenzékre nézve a legkritikusabb két hónap következett, mikor jól tudták, hogy most fog eldőlni a koczka: önök a koczkát a saját javukra igazították a játékban, s ugy fordították, a hogy ezt az önök előnyei követelték volna. Hogy felsültek, az nem az önök érdeme, a kik a koczkát állították. (Tetszés a baloldalon.) Gr. Tisza Istvánnak ugy, mint önöknek mindannyijuknak kötelességük lett volna az ország és kormány irányában, hogy ezekre a padokra jöjjenek (az ellenzékre mutat), hogy menten a kormánypártiság előnyétől, támadják e miniszterelnököt, szemben, egyenesen, határozottan és hathatósan. (Zaj jobbfelöl.) A kormánypártban kényelmesen lehet ellenzéket csinálni; ottan a kormánypártisági inventáriumnak valamennyi beneficziumával lehet dolgozni. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) B. Kaas Ivor : Mandátum-biztosítással! Rakovszky István: Ott lehet dolgozni mandátum-biztosítással; azután az ország támogatása csak egy kis részének igénybevételével, a mennyiben a másik nagyobb részét már nyújtja a hivatalos apparátus. Könnyű tehát ottan gáncsot vetni. Tessék idejönni! Tessék innen megbuktatni a kormányt! Tessék átjönni ezekre a padokra! Tessék ellenzékbe menni: akkor ez a krizis parlamentáris krizis lesz, becsületes és egyenes krizis. (Igaz! Uqy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igen, t. képviselőház, akkor, nem hiszem, hogy valaki az önök köréből, a kik ezt a krízist felidézték, meghívást kapott volna Bécsbe. Förster Ottó: Ez valószínű! Rakovszky István: Mit szóljak báró Fejérváry miniszter szerepléséhez? (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk! a néppárton.) O a korona bizalmasa; nem volt neki kötelessége felvilágosítani az ő miniszter-társát, a miniszterelnököt? (Igaz! Ugy van! abaloldalon.) Nem volt ő neki kötelessége itt a házban felállani és az ő nézeteit előadni? Nem volt-e az az ő kötelessége akkor, a mikor az ő resszortját érdeklő tárgyról volt szó, itten a vitát vezetni és a közvéleményt tájékoztatni? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) S ő a helyett, hogy tájékoztatta volna a közvéleményt: tájékoztatta annak a gyönyörűen egységes szabadelvű pártnak azon részét, a mely még annyi szimpátiát sem tudott maga iránt kelteni, hogy mikor a hatalom dicsfényéhez közel volt, még minisztert sem tudott találni, a ki leült volna a miniszteri asztalhoz^ (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És az az i