Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

26 2Ő4. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. ember, a ki oly kevéssé ismerte az országnak és saját pártjának fizionomiáját, az adott a koronának tanácsot minisztertársa, a miniszterelnök és az egész parlament háta mögött. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát helyeslik-e ezt? (Zaj.) Pap Zoltán: Biz ez csúnya játék volt! Rakovszky István: És, t. képviselőház, én felvetem itt a kérdést önök előtt, a kik nagy érdemeket szereztek a szabadelvű pártban a haza körül: hogy fogadjunk mi egy kormányt, hogy bízzunk mi — a bizalom legelemibb fogalma szerint is megi telve a dolgokat — egy miniszterelnökben, a kinek kabinetjében benn van báró Fejérváry! (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mondja meg nekem itt akárki önök közül, hogy milyen helyzet az, a mikor én tárgyalok azzal a miniszterelnökkel, a ki itt nekem deklarácziókat, Ígéreteket tesz, •— melyek nem nekem szólanak, de az országnak, — és én, mint a népnek egyik képviselője, bizom a miniszterelnökben, bizom az ő becsületességében és bizom. az ő szavában és meg vagyok arról győződve, hogy azt be is váltja, a miért is én a reám háramló kötelességeket teljesítem vele szemben, de a mikor az ellenigéret beváltására kerül a sor, akkor azt látom, hogy az a miniszterelnök nem a parlamentben bukik el, hanem megnyílik egy sülyesztő, b. Fejérváry Géza ismét behúzza a sülyesztőt és miniszterelnök nincsen. (Elénk helyeslés a bal- cs a szélsöbaloldalon.) T. ház! Önök, kik mindig a parlamentarizmus elveit hangoztatják itt, gondolják meg, hogy van a parlamentarizmusnak egy másik elve, a mely szerint ha egy miniszter beterjeszt egy törvényjavaslatot és az a törvényjavaslat kudarczot vall, mint ez a katonai javaslat, a mely már most harmadik formájában kerül majd ide a ház elé, akkor a resszortminiszter szokott megbukni, a ki azt a javaslatot beterjesztette, de nem a kabinet. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Itten pedig, t. ház, bukik az egész minisztérium, de marad az a miniszter, a kinek a törvényjavaslata megbukott. B. Kaas Ivor: És a szabadelvű párt ehhez hozzájárul! Ivánka Oszkár: Csak egy része! (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: T. ház! Én most a krizis második fázisához jutok és nagyon sajnálom, hogy gr. Tisza István t. képviselőtársam nincsen jelen. T\ ház! Ha már ennek a krízisnek a felidézése arczulcsapása volt az igazi parlamentarizmusnak, ugy a krizis második felvonása még nagyobb merénylet volt nemcsak a parlamentarizmussal, hanem az egész magyar alkotmánynyal szemben. Én alkalmat akarok adni és követelem, hogy Magyarország parlamentjének egy tagja tárja az ország elő az ő szereplését ebben a krízisben, tárja elő különösen akkor, a mikor oly súlyos természetű nyilatkozatok tíétettek, a minőket egy szavahihetőségéről különben nem igen hires, de a kormány által gyakran felhasznált bécsi újságban olvastunk. Én gróf Tisza István érdekében azt akarom hinni, hogy az az újság szokott magyarellenes tendencziájával ismét nagyot füllentett és ez ország ellen ismét nagy merényletet akart elkövetni. Mi azt láttuk, t. ház, hogy a krizis második felvonásában, nem tudni ki által... (Egy hang a jobboldalról: báró Fejérváry által!) Azt nem tudom, de hiszem, báró Fejérváry által egy férfi lett ajánlva ő Felségének, a ki mint a kudarcz beigazolta, abszolúte alkalmatlan volt ezen feladatnak teljesítésére. Én a korona iránti teljes tisztelettel ki kell, hogy jelentsem, hogyha ezen kudarcz hatása gróf Tisza István fejénél tovább nem ment volna, ugy én azt nem bántam volna. De ez a kudarcz feljebb ment, és nem hiszem, hogy a korona érdekeit szolgálta, népszerűségét gyarapította volna az a körülmény, hogy csak egy pillanatra is arra gondolhatott, hogy grőf Tisza Istvánt bizza meg a kormány alakításával, a mi ellen nemcsak az egész ellenzék, — nincs ugyan jogom az egész ellenzék nevében beszélni, de, a mint a hangulatot ismerem, bátran állithatom, — a végletekig menő harczot inaugurálta volna. (Felkiáltások a jobboldalon: Személyes harcz!) Nem személyes, de harcz a régi rendszer ellen; és a ki mellett, a mint láttuk, még a kormánypártban sem volt többség, sőt még ajánlkozó miniszterek sem találkoztak, pedig az utolsó napokban valóságos »ember-bÖrze« tört ki a Lloyd-klubban, a hol minisztereket és államtitkárokat jegyeztek. (Derültség.) T. ház, ha igaz az, — ismétlem, hogy én nem hiszem és nem tételezem fel gróf Tisza Istvánról, hogy ő ilyen rövidlátó nyilatkozatokat tett volna, — hogy ő kész lett volna arra, (Halljuk ! Halljuk!) hogy Magyarország parlamentjével szemben a fegyveres erőt is igénybe vegye: ez olyan merénylet lett volna Magyarország alkotmánybiztosítékai ellen, hogy egy olyan férfi többé a magyar közügyekben részt nem vehet, (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ő egész politikai karakterével, egész politikai egyéniségével számot köteles adni nekünk arról, hogy igaz-e az ő küldetésében azon bécsi újság által neki tulajdonított szerep, hogy ő kész lett volna a legmesszebbmenő erőszakkal, az alkotmány széttépésével, királyi biztosok segítségével az országgyűlést ex-lexben feloszlatni, és uj választásokat elrendelni ? (TJyy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felől.) B. Kaas Ivor: Letörni a parlamentet és letörni a vármegyéket! (Mozgás jobbfelöl. Zaj, Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Rakovszky István: T. ház! Gróf Tisza István eljárt küldetésében és nagyot botlott, mert ugy még férfiú nem bukott Magyarországon, mint a hogy Tisza István bukott, a ki még