Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-305

256 305. országos ülés 1903 Julius li-én, szombaton. Hodossy Imre t. képviselőtársam, hogy igenis teljesítette, igenis megígérte. Bár igaza volna. Azonban, sajnos, ez nem áll; sőt ellenkezőleg a jelenlegi kormány, különösen a jelenlegi honvédelmi miniszter nyíltan kimondotta az utolsó véderőbizottsági ülésben, hogy ezekről a követelésekről szó sem lehet. Azt mondta Hodossy Imre t. képviselőtársam, hogy igenis Széll Kálmán és Fejérváry ezt megígérte, Ne méltóztassék rossz néven venni Hodossy t. képviselőtársamnak, de bár igaza volna, hanem nem volt, mert sem Széll miniszterelnök, annál kevésbbé Fejérváry nem fogadta el az ő javaslatukat, sőt egész világosan — gondolom — a január 22-én tartott értekezleten őket a pártból kitessékelte. (Élénk ellenmondás jobbfelöl.) Felolvasom Fejérváry Gézának beszédét szórói-szóra, méltóztassanak talán meghallgatni, mert emlékezetükbe akarom hozni. Itt van szórói-szóra az ő beszéde. Az egészet is elolvashatnám, azonban csak az erre vonatkozó passzust olvasom fel. (Olvassa): »Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter csatlakozik Münnich Aurél kéréséhez és kéri maga is a javaslatok elfogadását. Csak annyit emlit fel még indokolásul, hogy minden államban a hadsereg szervezésénél kénytelenek sok tényezőt tekintetbe venni. Tekintetbe veendő az általános politikai helyzet. Tekintetbe veendő az, hogy mi nem versenyezhetünk nagy és gazdag nemzetekkel, és igy legalább annyit meg kell tennünk, a mennyi védelmünkre feltétlenül szükséges; tekintetbe kell venni a geográfiai helyzetet, a melyben minden európai kérdés érint minket. Mi szövetségeseinktől bizonyos erőmegfeszitéseket várunk, mi is tartozunk ezzel nekik. Tekintetbe kell vennünk az ország anyagi helyzetét, mert többet nem kívánhatunk, mint a mennyi a nemzettől telik, annál kevésbbé, mert az a véderőt magát is tönkreteszi. Ez az alap, a mit a véderő szervezésénél tekintetbe kell vennünk. 1889-ben már kénytelenek voltunk az ujonczjutalékot ugy kérni, hogy a békelétszámot fentarthassuk. A hadi létszámot nem lehet megállapítani és ezért a törvényből ki is maradt, de a békelétszámról gondoskodni kellett valamivel bővebben, mint tényleg szükséges volt. Azóta kisebb formácziókat rendszeresítettek, a mi 30.000 főnyi többletet jelentett; innen ered, hogy az 1889-ben kapott kis többletből valamit fedezhettünk, de hiány maradt fenn, a mit évek óta nem pótolhattak. Most erről is gondoskodni kellett, de gondoskodni kellett az ujabb szervezésekről is, a melyek között nagy fontosságúak a tábori tüzérség és a hadi tengerészet szükségletei is. Miután ezek a dolgok felette sürgősek, ezért kéri a kormány a felemelést. A felemelésből Magyarországra esik 9362 fő, azonfelül a honvédség számára 3.000, összesen tehát 12.362 főnyi a többlet. Tisztába kellett jönni a költségekkel is, a melyek a felemeléssel járnak. A végleges kihatás 1906-ban 20 millió korona többlet az egész monarchiára. Jelentékeny többlet ez, kétségtelen, és az a kérdés: megbirja-e ezt a két állam és nevezetesen hazánk a reá eső részt? Konstatálni kívánja, hogy ezt a nemzet megbírja, mert hiszen a póttartalékosok úgyis túlnagy száma ugyanannyival csökken, a mennyit kitesz az ujoncz többlet.*: Nem akarom — mert csakugyan nagyon hosszú — az egészet olvasni, csak azt a részt olvasom, a hol a nemzeti pártot Apponyi t. képviselőtársunkkal együtt világosan kitessékelte. (Olvassa): »Határozott ígéretet ezen második csoportbeli egyes kérdésekre nézve, ugy, mint az első csoportbeli három kívánságra tette, nem lehet, már csak azért sem, mert ezek a védtörvény revíziója alkalmából kerülhetnek csak helyesen szóba. Kéri a pártot, hogy legyen addig türelemmel. A maga részéről reméli, hogy az adott felvilágosítással sikerült megnyugtatni a párt tagjait. Kéri, hogy egyelőre elégedjenek meg a kijelentésekkel, hiszen a jövő évben ő, vagy utódja a legnagyobb készséggel rendelkezésre fog állani és a véderő revíziója alkalmából szabadságában áll mindenkinek, mint mindenkor, ezen és egyéb esetleges kívánságait előadni, és ahhoz képest állást foglalni.* Tehát, ha tetszik benmaradnak, ha tetszik kimennek. »Senki tehát előre elhatározási szabadságát nem köti le ezen kívánságokat illetőleg. Ha még valakinek volna óhajtása, ugy megjegyzi, hogy szívesen szolgál felvilágosítással. Meg van győződve, hogy ez az a javaslat stb. stb.«. Ha őszinte akar lenni a t. túloldal, mondja meg őszintén és nyíltan, nem az volt-e minden régi szabadelvüpárti tagnak véleménye, hogy ez nyilt kitessékelés ? (Zaj a középen.) Fejérvárj

7 az ő férfias nyíltságával azt mondta: a kinek tetszik, jó, a kinek nem tetszik, mehet. Mindenki igy fogta fel azon a párton, méltóztassanak azt elhinni, én a folyosón másnap a legnagyobb örömrivalgások közt hallottam ezt számos képviselőtársamtól. Dehát, t. képviselőház, én, a mint mondtam, tisztelem mindenkinek véleményét, de, sajnos, nemcsak ebben a fontos, nagy nemzeti kérdésben, a katonai dolgokban engedett a t. nemzeti párt, az ő hazafias nemzeti követeléseiből, hanem sokkal tovább ment. A túloldalon a szabadelvű párton senkitől sem hallottam, holott a nemzeti párton Ivánka Oszkár igen t. képviselő úrban volt annyi férfias bátorság, hogy nyiltan kimondta azt, hogy igenis ő kész segíteni a kormányelnököt azon törekvésében is, hogyha szükségét látja, a klotürt is behozhassa. Nohát, t. képviselőtársam, ne méltóztassék rossz néven venni, ez már azután a legveszedelmesebb lejtő, a melyre ráléphetnek. Magyarországnak nincsen nemzeti királya, Magyarország nem tiszta nemzeti állam, Magyarországon tehát a klotürt behozni annyi, mint a közszabadságot megölni (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és a szólásszabad••