Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-305

305. országos ülés 1903 Julius 11-én, szombaton. 257 ságot megsemmisíteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, ne méltóztassanak rossz néven venni a t. nemzeti párti képviselő urak, ka én, a ki oly nemes tisztelettel és olyan igazán őszinte ragaszkodással viseltettem irántuk, a mig még ezen nemzeti törekvéseket irták a zászlajukra, ha én ma már ezt a bizalmat — ne vegyék tőlem rossz néven — fönn nem tartom. Mi lett ennek a következménye, t. képviselőház? Az, hogy még a nemzeti párt is, a melytől a nemzet oly sokat várt és a melyről azt hitte mindenki, hogy az egyedüliek lesznek ebben a régi szabadelvű pártban, a kik a nemzeti jogos követeléseket érvényesíteni fogják és azok mellett lándzsát fognak törni és őrtüzekkel veszik körül, a melyek mellett a nemzeti kívánságok érvényesülhetnek, odajutott és tűrte, hogy az osztrákok ma már annyira mentek, — illetőleg mondjuk meg igazán, hogy nem is az osztrákok, hanem a katonai párt, — hogy felhasználva a hivatalnok-miniszterelnököt, Körbert, és látva most már, hogy még a nemzeti párt is megpuhul és a nemzeti párt is ép olyan királypárti lett, mint a milyen a régi szabadelvű párt volt, meg merték kisérleni azt, hogy Magyarország jogaiba, Magyarország legbelsőbb ügyeibe beleavatkozzanak. (Nagy Ferencz tagadólag int.) Tessék a hivatalos lapot elolvasni Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak, a »Premdenblatt« mint hivatalos leiratot közölte azt az okmányt, a melyben ő Felségétől a magyar királytól, vagyis jobban mondva az osztrák császártól ki merték erőszakolni azt a kéziratot, a mely őt megköti, hogy többé az osztrákok meghallgatása nélkül a közös hadsereg kérdésében intézkedni nem fog. (Felkiáltások a jobboldalon: Szó sincsen róla!) Gajáry Géza: A monarchia kérdéseiben! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) 0!ay Lajos: A t. kormánynak és a t. nemzeti pártnak az eljárása oda vitte ezt a szerencsétlen nemzetet, hogy már a nemzetiségek is kiléptek a passzivitásból és már az oláh nemzetiség is ide küldte az ő hírnökét, Ylád képviselőtársamat. (Egy hang a középen: Az nem baj!) Hát igaz, helyes és ugy van, én sem látok ebben bajt épugy, mint azt itten az imént t. képviselőtársam mondotta. Csakugyan, akármennyién jönnek, annyira magyarok bizonyára leszünk, bármilyen párton lennénk is, hogy ha másként nem, hát a hátunkon fogjuk őket kivinni, de azért bajt nem fognak csinálni. De azért ez veszedelme's szimptoma, és kétségtelen, hogy a pártoknak ilyen igazán veszedelmes alakulása folytán most már a nemzetiségek veszedelmesen kezdik a fejüket felütni. Hiszen Vlád t. képviselőtársam itt azzal állott elő, hogy neki, mint a ki külön álló egyén, az ő jogait itt szabad érvényesíteni és a szólásszabadság és közszabadság szempontjából őt meg kell védeni. Igaza van, de tudja meg a t. képviselő ur, hogy ennek a közszabadságnak is határa van. Én a közszabadságot megvédeni minKÉPVH. 1ÍAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. dig kész vagyok, mert én azt a mi nemzeti fejlődésünk, megerősödésünk alapjának tekintem, de csak addig, a míg az a nemzet érdekeit nem érinti, mert a magyar nemzet érdeke minden törvény felett áll, és attól a percztől kezdve, midőn a nemzetiségi túlkapások a magyar nemzet magyarsága, érdekei ellen irányulnak, megszűnik a közszabadság kérdése és ezeket a túlkapásokat olyan eszközökkel kell visszaverni, a milyenekkel lehet. Elmondtam én már egyszer a házban, de nem árt megismételni. Ott van Gsemegi Károlynak, a nagy jogásznak az esete, a ki egy szünet alkalmával elfogatta Miletics szerb képviselőt, bár nem volt rá törvényes alapja, mert megsértette vele a mentelmi jogot. De Csemegi Károly bejelentette a képviselőházban, hogy lehet, hogy törvénytelenül, de a magyar állam érdekében elfogatta Mileticset, és a magyar képviselőház egyhangúlag tudomásul vette a törvénytelen cselekedetet, mert az a magyar állam érdekében történt. Hodossy t. képviselőtársam azt állítja, hogy a nemzeti pártnak nagy érdemei vannak, mert az inkompatibilitási és a curiai bíráskodásról szóló törvényeket ők létesítették. Nem akarom állítani, hogy a nemzeti párt nem törekedett teljes erejével ezeket létrehozni, de a főérdem ott, •— tudom, mert én is bent voltam a dolgokban, — Szilágyi Dezsőé, az ellenzéké és csak azután a nemzeti párté, bár elismerem, hogy a nemzeti pártnak is része volt benne. A 67 óta fennálló többségnek, az ó-szabadelvü pártnak az a nagy érdeme volt előttem, hogy én szabadelvűnek tartottam. Sajnos, ez is elmúlt és a szabadelvüség alkonya következett be. Nem dicsekedhetnek már t. képviselőtársaim azzal a gyönyörű diszszel sem, hogy ők szabadelvűek, mert hiszen a szabadelvüségnek egyik legfőbb kritériuma az, hogy a sötétséget nem tűri, megengedi, hogy mindenki szabad akaratának elhatározását érvényesíteni iparkodjék, a véleményszabadságot, a szólásszabadságot, a tudományszabadságot megvédi. De mi történt ebben a képviselőházban már két esetben, Pikler és Somló esetében ? Benedek János t. képviselőtársam interpellált a sötétség ellen, a sötétségnek azon igazán veszedelmes eljárása ellen, hogy a tudomány r szabadságát orvul és galádul megtámadták. Én Benedek János t. képviselőtársam interpelláczióját teljes szövegében magamévá teszem; a szabadelvű párt azonban, a helyett, hogy a szabadelvüség alapján Benedek János t. barátomat ezen nemes törekvésében: interpellácziója megtételében támogatta volna, — akadt ugyan egy kettő, a ki támogatta — azonban akadtak 20-an 30-an is, a kik a sötétséggel szövetkezve mindent elkövettek, hogy Benedek János t. barátom interpelláczióját ne érvényesíthesse. Gajáry Géza: Azok nem az ó-szabadelvüek voltak! Olay Lajos: Most pedig, t. képviselőház, egy kis szemelvényt akarok felolvasni, hogy lássa 33