Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-305

254 505. országos ülés 1903 Julius ll-én, szombaton. Elnök (csenget); Kérnem kell a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen erős kifejezéseket használni egy alkotmányos kormánynyal szemben. (Élénh helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl). Oiay Lajos: Tisztelettel hajlok meg az elnöki figyelmeztetés előtt, sajnos azonban, hogy ezek tények. Magyarországon nincsen parlamenti többség, a mindenkori többség nem a nemzeti jogokat iparkodik érvényesíteni, (Elénk ellenmondás a jobboldalon. TJgy van! Vgyvan! balfelöl.) Magyarországon a többség magát a korona pártjának tekinti és mindazokat, legyenek a nemzet mellett vagy a nemzet ellen, a miket a korona kivan, azonnal iparkodik érvényre juttatni. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) A 48-as és függetlenségi párt 1867 óta talán a legújabb időig a jelen katonai törvényjavaslat beterjesztéséig nem tartotta maga részéről szükségesnek, hogy a 67-es törvények végrehajtását követelje. A 48-as és függetlenségi pártnak megvan a maga programmja: a 67-es kiegyezést rossznak, az országra veszélyesnek tartotta és tartja. A 67-es kiegyezést végrehajtani és azt épségben fentartani a kormánypártnak lett volna kötelessége. Látva azonban a 48-as és függetlenségi párt, hogy a kormánypárt még ebbeli kötelességét sem teljesiti, a 48-as és függetlenségi párt elveinek épségben tartása mellett követeli most a 67-^es törvények szigorú, erélyes végrehajtását. Érthetetlen tehát az a vád, midőn a többség részéről minket, a 48-as és függetlenségi pártot azzal vádolják, hogy obstruálunk. (Derültség a jobboldalon. Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ha a 48-as és függetlenségi párt saját elvei érvényesítése végett a független Magyarország, az önálló magyar hadsereg, szóval Magyarország teljes függetlensége végett obstruálna, igaza lenne a kormánypártnak, mert akkor a többség ellenében saját kisebbségi akaratát akarná érvényesíteni. Azonban a 48-as és függetlenségi párt nem a saját elvei érvényesítése végett viszi a késhegyig menő harczot, hanem azért, hogy a 67-es törvények végrehajtassanak. (Ellenmondások jobbfelöl.) Minthogy pedig a függetlenségi párt a törvények végrehajtását követeli, eljárása nem tekinthető obstrukcziónak, hanem nemzeti ellenállásnak. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) A 67-es törvény a hadsereget közösnek mondja ki, a melynek kiegészítő része a magyar hadsereg, Minthogy pedig ez a hadsereg sem nem közös, sem nem magyar, sem nem német; minthogy ez a hadsereg törvényen kivül áll, joga van a nemzetnek e hadseregtől megtagadni az ujonczot, joga van az ellátására szükséges költségeket is megtagadni mindaddig, mig törvényeinknek megfelelőleg a hadsereg megszervezve nem lesz. (Mozgás jobbfelöl.) Gajáry Géza: Harminczöt év után jöttek reá! (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Mégis legalább rájutottunk! Mozgás.) Oiay Lajos: Vészi József t. barátom az ő nagymérvű beszédében azt mondta, hogy miért nem követeljük mi a magyar nyelvnek érvényenyesülését az iskolákban, a hatóságoknál a közigazgatás szervezetében. Hát Vészi József t. barátomnak igaza van. Csakhogy hogyan áll ez a dolog ? Vészi József barátom nagyon jól tudja azt, hogy mi követeltük és követeljük ezt is; csak annyiban van igaza, hogy nincsen érvényesítve a magyar nyelv sem a hatóságoknál, sem az iskolákban. De hát ki az oka ennek? Mi vagyunk-e az okai, a kik kisebbségben vagyunk ? Azt hiszem, széles e világon nem fog gondolkozó embert találni, a ki neki elhigyje, hogy ezért a felelőség minket illet, és nem az uralkodó pártot. Vészi József: Egyformán minden pártot! Oiay Lajos: De Vészi József t. barátom be fogja látni azt is, hogy nem egyedül ők az okai ennek, hanem Bécs is oka; mert nem engedik meg Bécsben azt, hogy a kormány oly törvényjavaslatot terjeszthessen elő, a mely a nemzetnek erősödésére, izmosodására irányul. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Bécs az oka annak, hogy mi más kérdésekben sem vagyunk képesek érvényesíteni jogainkat. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha itt volna a t. miniszterelnök ur, élő tanú lenne reá, hogy Horvátországban meg van az a törvény, a mit Vészi József itt nálunk is kíván, és Horvátországban nem lehet sem iskolát fentartani, sem magánintézetet más oktatási nyelven, mint az ottani állami nyelven, a horvát nyelven. Tehát lássa be Vészi barátom, hogy ennek is oka Bécs, még pedig azért, mert iparkodik a Magyarországban lévő nemzetiségeket erősiteni arra, hogy eszközül szolgálhassanak neki a magyar nemzet ellen. (Igaz! TJgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Ennek előrebocsátása után bátor vagyok áttérni a jelen helyzetre. (Halljuk!) Mi a jelenlegi helyzet? A függetlenségi és 48-as párt, midőn a katonai javaslatok beterjesztettek, kimondta, hogy mindaddig nem fogja megengedni, hogy az ujoncztöbblet megszavaztassák, mig a 67-iki törvény végre nem hajtatik, mig a magyar vezényszó és magyar jelvények a közös hadsereg magyar részében nem fognak érvényesülni. Én a legnagyobb tisztelettel vagyok mindenkinek intencziója és meggyőződése iránt, annyival inkább azon párt tagjainak meggyőződése iránt, a kik velem együtt Magyarország függetlenségeért akarnak harczolni, harczoltak mindig és fognak harczolni ezután is; (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) magam iránti kötelesség azonban, hogy elmondjam a dolgok történetét ugy, a mint volt. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a katonai javaslatok beterjesztettek, én, úgyszólván, nem bátorkodtam véleményt mondani. Kimondom egészen őszintén, miért. Lelkem meggyőződése nemcsak az volt, hogy a 67-iki törvény szigorúan végrehajtassék, hanem természetes, mint az 1848-as és függetlenségi párt tagja, én az