Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-304

234 304. országos ülés Í903 Julius 10-én, pénteken. párt feladatát nem tekintheti annak, a minek tekintették a 67-ben, vagy a 67-hez közel élt férfiak, a kik beérték a kiegyezési törvényeknek, alkotásoknak puszta negácziójával. Ebben a generáczióban, ugy látom, megvan a törekvés nemcsak hirdetni ezeket a függetlenségi eszméket, hanem azokat meg is valósítani. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben a generáczióban megvan az erős elhazározás, erős akarat az idők eljövetelét siettetni, ha nem is egészen a maga teljességéhen. 37 év alatt nagyon megváltozott a gondolkodás, a felfogás és midőn e gondolkodás, e felfogás érvényesülése korlátozva van az ősi keretek által, midőn e párt akczióképessége és vágya úgyszólván vissza van fojtva, akkor nem csudálatos, ha minduntalan — elismerem — a parlamentarizmus tényleges veszedelmére, ez a felhalmozott erő egyetlenegy nyilason át, az obstrukezión át tör ki folytonosan. Hitem és meggyőződésem, hogy Magyarország csak függetlenségének teljes kivívásával lehet boldog és hogy ezt kivívhassa, arra ennek a nemzetnek csupán csak akarata hiányzik. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Vannak, kik nem igy gondolkoznak, sőt tudom, hogy vannak, kik veszélyesnek tartják a függetlenséget. Bár én a véleményt általában tisztelni szoktam, ezeknek a véleményét nem tisztelem. De megengedem. Megválom, hogy azon az alapon való pártalakulást, hogy pl. kik állanak közjogi alapon, kik nem közjogi alapon, kik akarják a függetlenséget, kik nem akarják, kik akarják fentartani a közösséget, kik nem akarják, ma már nem tartom helyesnek. Es, t. ház, ha általában csődbejutásról beszélnek most gyakrabban, akkor nem a parlamentarizmus mondott csődöt, hanem csődöt mondott a pártalakulás jelenlegi módja. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az emberek inkább törekednek a közelfekvőhöz, inkább érdekli őket ez. Az általános nagy eszméket, az elveket szivükben hordják ugyan, de csak vasárnap. A nagy tömeget izgathatjuk ezekkel, de állandóan nem lehet azt ezzel munkásságra, érdeklődésre lekötni. Ha pl. zászlónkra tűznénk ilyen legközelebb megvalósítandó czélokat, a különböző elvek vallása mellett is csoportosulnánk e zászlók alatt s a küzdelem, az elért eredmény után ismét alakulhatnánk uj czélok körül: azt hiszem, hogy igy hamarább megvalósítjuk azt, a miért mindnyájan lelkesedünk, a mit mindnyájan szivünkben hordunk: e hazának, ez országnak függetlenségét. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ugy látom, hogy a mai pártkeretek egy holt mechanizmus, mig a másik alakulás, a melyet jeleztem, a folytontartó bomlásban is" az élet egyik faktorát mutatja és egy élő, fejlődött organizmussá válik. Rátérve az igen t. kormányelnök ur előterjesztésére, az igazat megvallva, én abban semmit sem találok, a mi csak távolról is indokolhatná azt, hogy letegyük előtte a fegyvert, a mikor az még a kezünkben van. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Egyéniségét tisztelem és becsülöm, de nem látom benne azt a férfit, a ki a parlamenti munkásság számára egyetlenegy kis czélocskát is ki tudna tűzni, a melyet különböző politikai meggyőződésünk mellett is egyaránt a magunkénak vallhatnánk. Mert én azt vallom, hogy a különböző politikai meggyőződések mellett is kell bennünk valami közösnek lenni, de én ilyen közösséget — legalább nyilatkozatai után — a kormányelnökben felfedezni még nem tudok. Hiába, azt a benyomást teszi reám, hogy idegen ember és idegen czélok teljesítésére küldetett ide, arra van hivatva. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az az előadás, a véleményn; ilvánitásnak az a modora, a melylyel a t. miniszterelnök ur él, igen alkalmatos lehet a diplomácziában, a hol t. i. azt mondják, hogy a szó arra való, hogy a gondolatokat eltakarja, de a parlamentben egyáltalában nem czélravezető, itt nyilt, határozott, szabatos beszéd kell. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Es én igen különösnek tartom, hogy a miniszterelnök ur minden felszólalására külön, sőt eltérő magyarázatokat lehet adni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Reám azt a benyomást teszi, hogy a t. miniszterelnök ur nem egy meghatározott programmal jött ide, hanem esetrőlesetre akai'ja itt rendre a programmját megalkotni. Egyáltalában nem ismerős a mi parlamenti, a mi országos viszonyainkkal, azokkal itt akar megismerkedni, hogy azután a szerint alakuljon. Én azt hiszem, hogy igy állván a dolgok, a függetlenségi párt feladata és czélja abban áll, hogy magunknak sem marad más hátra, mint magunktartását a t. miniszterelnök úrral szemben esetről-esetre határozni meg. Nagyon örvendenék, hogy ha teljesen nyugodt lelkiismerettel letehetnénk a kormány előtt a fegyvert. De nem hiszem, mert azt is tudjuk most már, hogy a katonai engedményekről egyáltalában szó sincs a t. miniszterelnök ur programmjában és igy azt hiszem, hogy teljesen megváltozott a helyzet és talán a ki hajlandó volt letenni a fegyvert a t. miniszterelnök ur előtt és nem gátolni az indemnitásnak, a felhatalmazásnak a megadását, most az is ellene foglal állást. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt is megértettük a kormányelnök ur előterjesztéséből, hogy a klotürnek sem épen olyan ellensége, akár elvileg, akár gyakorlatilag, a minek következtében ugy látjuk, hogy az alkotmányt sem sokra becsüli és nem is akarja azt megvédeni. Hiszen nekünk egyetlenegy fegyverünk az ellentállás és ha a t. kormányelnök ur ezt ki akarja venni a kezünkből, nem tudom, mi lesz az országból. A parlamenti erőszaktól sem irtózik és talán meg fogjuk látni azt is, hogy az a hirdetett szabadelvüség sem tiszta