Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

29í. országos ülés 1903 jünius 25-én, csütörtökön. 17 ő még a szabadelvű pártból sem lépett ki az egyházpolitikai okok miatt, hanem gazdasági okokból. Ezzel ellentétben értesülök, hogy a t. néppárt, a mely illetékes lesz ennek megczáfolására, oly nyilatkozatokat hallott, melyek egyik képviselőtársunkat, talán nem szükséges, hogy megnevezzem, abba az extázisba kergették, hogy hiszen akkor nekünk a bánt támogatni kell. (Felkiáltások jobb felől: Ki mondta?/ Mindezeket azért hozom fel, mert aggódó gondossággal fogjuk kisérni azokat a nyilatkozatokat, melyek megtörténnek a programm alkalmából, de bármi történjék, ez a függetlenségi párt el volt szánva, el van szánva mindenkinek a segítsége nélkül arra, hogy meg fogja védelmezni a nemzetnek alkotmányát, jogait, nyelvét, zászlaját, czimerét. (Zajos éljenzés és taps a szélsöbaloldahn.) Azzal fejezem be, t. képviselő ház, hogy a rágalmakat pedig azok részéről, a kik folyton diffikultálták a pártot azért, mert obstruál, a leghatározottabban visszautasítom. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Berzeviczy Albert: . .. (szólásra jelentkezik. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Az ülést újra megnyitom. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen mellőzve azokat az invektivákat, a melyekkel az előttem szólott igen t. képviselő ur a szabadelvű párt egységét és egyetértését illette, és a melyeket talán a ma hallottak és tapasztaltak után nem volna épen nehéz a t. túloldallal szemben viszonozni... (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Egységes volt a párt ma is, tegnap is! (Ellenmondás a jobboldalon. Zaj,) Elnök (csenget): Kérem, méltóztassanak az ilyen konverzálásoktól tartózkodni. Berzeviczy Albert: Én, magam és elvtársaim nevében csupán annak lehetőleg rövid kijelentésére szorítkozom, (Halljuk! Halljuk!) hogy mi sem szükségesnek, sem helyénvalónak nem tartjuk, hogy, eltérőleg a ház meghozott határozatától, a kormányválság lefolyása alatt a ház üléseket tartson és hogy a válság lefolyása maga itt részletes és mindenesetre egyoldalú megbeszélés és vita tárgyává tétessék. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, ma már a t. ellenzék is, vagy legalább annak legnagyobb része abban a nézetben van, hogy nem forog fenn oly körülmény, a mely szükségessé tenné azt, hogy a parlaKÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XVII. KÖTET. ment a válság lefolyásába maga rendkívüli eszközökkel ós rendszabályokkal belenyúljon. A ház a kormány lemondásának bejelentésekor üléseit elnapolta addig az időig, a mikor az uj kormány megalakult. Magában véve az is szokatlan, hogy ennek ellenére ma ülést tartunk. Még inkább ellonkezik az általános parlamenti gyakorlattal az, hogy érdemleges viták folytattassansk itt a házban akkor, a mikor a ház politikai vezetésére illetékes kormány lemondott. ( TJgy r van! jobb felől.) Én egyáltalán nem akarom kétségbe vonni azt, hogy ez a parlamentáris gyakorlat nem szolgálhat akadályul abban, hogy a ház ülést is tarthasson, határozatokat is hozhasson, ha azt látja, hogy a válság elhúzódása és annak megoldása elé esetleg más oldalról gördített akadályok a háznak alkotmányos jogkörét vagy magát az alkotmányosságot veszélyeztetnék. Itt azonban, a jelen esetben, azt hiszem, erről egyáltalán szó nem lehet, (TJgy van! a jobboldalon.) Bármely parlamentáris államnak gyakorlata és múltja tanúsítja és igazolja azt, hogy voltak kormányválságok, a melyeknek lefolyása hoszszabb időt vett igénybe, és hogy hoszszabb ideig kellett a lemondott kormányt az ügyek tovább vezetésével megbízni. A történtek és a válság lefolyása miatt pedig a jelen esetben az igen t. ellenzéknek nyugtalankodnia nézetem szerint annál kevésbbé van oka, mert hiszen még alig fordult elő nálunk eset, hogy egy kormányválság lebonyolításában a t. ellenzéknek aktív közreműködése oly meszszemenőleg érvényesült volna és vétetett volna igénybe, mint a jelen esetben. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem az ön érdeme!) Nem szemrehányáskép mondom! és különben, ha a válság lefolyásában a t. ellenzék bármily oly jelenséget lát, a melyet kifogásolni szükségesnek tart, azt hiszem, módjában lesz az ezen válságból kialakulandó kormányhoz erre nézve alkotmányos hatáskörében kérdést intézni, felvilágosítást követelni. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.Felkiáltásoka szélsöbaloldahn: Eső után köpenyeg!) Én tehát mindezek tekintetbevételével újólag is csak arra szorítkozom és a t. házat csak arra kérem, méltóztassék a ma megindult vitát befejezni, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és méltóztassék a legközelebb tartandó ülés idejére nézve a háznak már meghozott határozatához ragaszkodni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Rátkay László jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. képviselőház ! Barabás Béla és Polónyi Géza képviselő urak a függetlenségi párt nevében szólottak. Ez késztet engem felszólalásra. Én nem tartozom ugyan a függetlenségi pártkörbe, de a függetlenségi párthoz tartozom, már csak azért is, mert 1874-ben nekem jutott a szerencse, hogy a függetlenségi párt megalakulására a kezdeményezést megtegyem és nekem jutott a szerencse, hogy a függetlenségi párt első programmját megállapit3