Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. 219 olyan, a mely bennünket megnyugtathatna abban a tekintetben, hogy ő ott a kultúrának, czivilizácziónak, a szabadságnak, a nagy emberiségi eszméknek volt hirdetője. Ezért van az, hogy megjelenésével szemben nem is annyira politikai aggályok, hanem — hogy ugy fejezzem ki magam — psychopolitikai aggályok merülnek fel: a lélektan nagy törvényei azok, a melyek működnek akkor, a mikor ez a vita sokkal mélyrehatóbb lesz, mint a hogy a parlamenti hagyományok szerint lenni szokott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elhiszem, hogy létezik egy u. n. kormányzóművészet; elhiszem, hogy vannak a politikában is routiníerek, a kik a diplomáczia és politika inkább technikai szabályai szerint vélik az egyes országokat kormányozhatni és pacziíikálni. (Ugy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) De ugy gondolom, helyesen hivatkozom a magyar nemzet hagyományaira, ha kijelentem, hogy ebben az országban ilyen méretű, ilyen természetű és ilyen felfogású politikusok kormányzóférfiak nem lehetnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.} Mindenki ugy itéli meg a helyzetet — örülnék, ha a későbbi fejlemények megczáfolnának, — mintha most valaki arra vállalkozott volna, hogy itt paczifikácziót csináljon. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig Magyarország különös érzésekkel viseltetik a paczifikácziók iránt. Mert a békekötések Magyarországnak mindig nagy áldozatába kerültek; a béke kedvesen ható szólamai mögött igen sokszor ástak temetőt a nemzet legbensőbb vágyódásainak, küzdelmeinek, dicsőségének. (Élénk helyeslés. Igaz! a szélsőbaloldalon.) Igen sok békekötés, a melyet a történelem lapjain olvashatunk, egyszersmind temetője a nemzeti aspiráczióknak. Azért tehát, ha valaki épen akkor, a mikor legerősebb a nemzeti felbuzdulás ; a mikor végre egyesülni tudtunk osztály, foglalkozás és majdnem pártkülönbség nélkül, hogy kivívjuk azokat a jogokat, a melyeket a törvény és az alkotmány elismer; a mikor azt látjuk, hogy a magyar nép minden rétege csoportosul e jogok kivivására, mikor legmagasabban lobog a lelkesedés lángja és legközelebb van a győzelem kilátása . . , (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Ugy van! Akkor lesrófolják a lámpát! Visontai Soma: . . . akkor nem is olyan valaki, a ki az utolsó évtizedek alatt folytatott küzdelmeinkben részt vett; nem is olyan valaki, a kinek egyéniségét ezen küzdelmekben kifejlett irányzata szerint ismernők; nem is olyan valaki, a kinek meggyőződése vibráczióit ismerjük, jön ide, hogy átvegye Magyarország kormányzatát; hanem épen mint az elnyomatás korszakában láttuk, egy idegen földön . . . Hódossy Imre: Az nem idegen! Visontai Soma ... A belkormányzat szempontjából idegen! Simonyi Semadam Sándor: Nem szabad azt mondani, hogy idegen! Hiszen az Magyarországhoz tartozik! Nem lehet idegen! Azt ők mondják, de nem mi! (Zaj.) Elnök: Azt hiszem, a képviselő ur csak nyelvbotlásból mondta. (Helyeslés.) Visontai Soma: Nem, t. képviselőház, én nem nyelvbotlásból mondtam, hanem méltóztassék a t. elnök urnak meghallgatni, milyen értelemben mondtam azt, hogy idegen. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A belkormányzat szempontjából Horvátország idegen. (Zaj a jobboldalon.) Hódossy Imre: Nem áll! Visontai Soma: De a beligazgatás szempontjából idegen. (Zaj a jobboldalon.) Hódossy Imre : Autonóm, nem idegen! Visontai Soma: Hiszen tudom, hogy hozzánk tartozik. Én azt ugy értem, hogy még máig is a legrégibb osztrák törvényeket tartotta fenn. (Mozgás jobbról.) Engedelmet kérek, fentartotta még ma is a ezenzurát, s a mi törvényeinktől teljesen eltérő szellemű törvényei vannak. A ki tehát ott kormányoz, azt én a mi hagyományainkhoz és a mi történeti fejlődésünkhöz képest csak ugy tekinthetem, mint a ki nem szorosan az anyaországban, hanem idegen területen és idegen földön (Ellenmondások a jobboldalon és a középen. Elnök csenget.) gyakorolta az ő kormányzói főhatóságát. Elnök: Azt nem lehet mondani, képviselő ur, hogy Horvátország idegen terület. (Helyeslés.) Visontai Soma: Bocsánatot kérek, én nem közjogi szempontból mondom. Elnök: Más szempontból a hallott magyarázat után sem fogadhatom ezt el a magyar parlamentben, mert Horvátország nem idegen terület, hanem a magyar korona kiegészitő része. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Visontai Soma: Újra kijelentem, t. ház, hogy eszemágában sem volt, — hiszen ezt csak méltóztatnak megengedni, — hogy én Horvátországot idegen területnek tekintsem közjogi szempontból . .. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hódossy Imre: És mégis annak mondja! Vázsonyi Vilmos: Azért, mert Yelenczében lehet magyarul beszélni, Zágrábban pedig inzultálják azt, a ki magyarul beszél! Visontai Soma: . . . hanem, a midőn én azt mondom, hogy valaki a magyar törekvésektől, a magyar felfogástól, a magyar hagyományoktól, a magyar közszabadsági felfogástól teljesen idegen viszonyok közt gyakorolta ezt a kormányzóságot, akkor ez a szó, hogy: idegen, nem a területre, nem a közjogi kapcsolatra vonatkozik, hanem vonatkozik egy kormányzati működésre, a mely minden magyar felfogástól idegen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) 28*