Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

220 303. országos ülés 1903 Én volnék, t. képviselőház az első, — és már most erre ki kell térnem, — a ki azt óhajtanára, — hogy vajha Horvátország a helyett, hogy kormányzása és belviszonyai tekintetében és régi törvényeiben ezt az idegenszerűséget fentartja, inkább velünk testvéri egyetértésben, barátságban és szeretetben arra törekednék, hogy abban, a mit Magyarország az ő valahogyan kivívott alkotmányával népeinek biztosit és a maga közszabadságából népeinek juttat, horvát barátaink és testvéreink is részesednének a magyarsághoz való hozzásimnlás által; tehát részesednének kivívott alkotmányos szabadságjogainkban. De hogyan mondhassuk mi azt, t. képviselőház, hogy nem idegen az a kormányzat, a mely olyan országban áll fenn, a hol — mint napról-napra olvashatjuk az újságokból — a czenzura a legerősebben dühöng? Tomasics Miklós, horvát-szlavon-dalmát miniszter: Magyarország érdekében!. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Az állam érdekében! A közjogi kapcsolat érdekében! Visontai Soma: Bocsásson meg a t. miniszter ur, ha százszor mondja is, hogy a mi érdekünkben van, én a czenzurának nem vagyok barátja. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tomasics Miklós, horvát-szlavon-dalmát miniszter : Az állami kapcsolat érdekében! (Zaj a sz eísőba lóldalon.) Visontai Soma: Ezzel nem lehet engem lebilincselni. Mert volt idő Magyarországon is, a midőn a sajtószabadságot nálunk is azzal akarták békóba verni és a czenzurát behozni, hogy az az állam érdekében valami üdvös intézmény és ugy a közszabadságra, mint a ^közerkölcsiségre lesz hasznos, ha behozzák. Epén abban domborodik ki a szabadságszerető politikus hitvallása, hogy a czenzurát mindenkép visszautasítja. ((Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert, engedelmet kérek, t. miniszter ur, vagy igaz az, hogy a czenzurával nem lehet, semmit sem elérni, mert az egy szerencsétlen, helytelen rabszolgaintézmény, és mi is azért gyűrtük le, mert azt mondottuk, hogyha a nyomtatott betű és a sajtó szabad, akkor ezen szabadsajtónak üdvös szabadsága mellett inkább lehet kivívni mindent a nemzet számára, mint ha az békóba van verve, vagy pedig nem igaz ez. Ha igaz, akkor nem mondhatjuk azon ürügy miatt, azon tetszetős szempontból, hogy Magyarország veszélyeztetve van, hogy a czenzurát Horvátországban fenn kell tartani, az egyesülési és gyülekezési jogot korlátozni kell és a mint azt olvassuk, napról-napra fel kell függeszteni az esküdtszék intézményét. Hiába mondják, hogy ezt magyar szempontból teszik, ez engem mélyen meggyökerezett szabadságszeretetemtől eltántorítani nem fog. Mert vagy üdvös ez az emberiség számára, vagy nem. Ha üdvös az emberiség számára, ugy oszszuk azt meg különbjulius 9-én, csütörtökön. ség nélkül az emberiség minden rétegével. Ez az én felfogásom. Bocsánatot kérek ezért a kitérésért, de el kellett ezeket mondanom, mert nagyon sajnálom, hogy még az igen t. elnök ur is félreértette szavaimat, Pedig azt hiszem, hogy a ki beszédem elejét hallotta, az tudja, milyen értelemben használom az hidegen« kifejezést. De, t. ház, hogyan áll a helyzet ? A t. miniszterelnök ur Horvátországban húsz esztendőn át állott ily kormányzat élén. Ezt a kormányzatot most otthagyta és elfoglalta a miniszterelnöki állást minden átmenet nélkül, a kontemplálásra való minden idő nélkül. Hiszen látjuk pl. Bánffy Dezső volt miniszterelnök urnái, hogy a kontemplálásra adott és a nyugalomra szánt bizonyos idő után, azon tanulságok merítése után, melyeket egy aktív kormányzat egy államférfiunak nyújt, előfordul, hogy egy államférfiú meggyőződvén az ő tévedéseiről, más térre lép és más elveket kezd hangoztatni. A t. miniszterelnök ur azonban — s ez ad az aggályokra okot, mert én csak a lélektani aggályokat akarom itt megmagyarázni és előbb is kijelentettem, hogy örülni fogok, ha a tények megczáfolnak — egyszerre minden átmenet nélkül foglal helyet itt Magyarországon a kormányzat élén. félreszoritva mindazokat, a kik itt köztünk végigküzdvén a közélet harczait, arra hivatottsággal bírtak, mindazokat, a kikre nézve csak az az egyetlen egy gyanú merült fel, hogy a nemzettel erősebb kontaktusban vannak, hogy annak szivéhez közelebb állanak. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Félreszoritva egy Apponyit. félreszoritva egy Csáky Albint, egy Wekerle Sándort, félreszoritva több olyan államférfiut, a kik a parlamenti szokás és gyakorlat szerint hivatva lettek volna egy leküzdött válság után Magyarország kormányzását, annak vezetését átvenni. És teszi ezt a miniszterelnök ur akkor, a mikor a nemzeti lelkesedés a legnagyobb és a mikor végre hosszú évtizedek után egy krízis alatt megnyilatkozott a többség akarata is. Mert, t. ház, a többség akarata becses anyag a parlamenti kormányzat terén. Ez az akarat, a mint azt különösen az angol parlament történetében látjuk, sokszor nagy dolgokat tudott kivívni, mert ki tudott vivni sokszor vívmányokat a nemzet számára a miniszterekkel és a kormányzattal szemben, de ki tudott vivni sokszor nagy vívmányokat a nemzet számára a koronával szemben is. A többség akarata sokszor meg'tudta tartani azokat a vezető államférfiakat, a kik ezen akarat nélkül a koronánál megbuktak volna. És helyesen mondja azt az angol parlamentarizmus egyik nagy elve, hogy a kit a korona tart, azt a korona szokta elejteni is, és a koronának ezen akaratával és a korona által való elejtéssel szemben csak egy nagy ellensúlyozó erő van — erre nézve ismét sok példát hozhatnék fel épen az angol történetből —