Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

218 303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. Tehát ismét úgy nyilatkozik, hogy az ő tiszte a honvédelmi adrainisztráczió vezetése, hogy ő a honvédelmi adminisztráczió felelős vezetője. De a honvédelmi miniszter a mi törvényeink szerint nemcsak adminisztrátor. A honvédségről szóló 1890: V. t.-cz. 22. §-a azt mondja (olvassa): »A honvédség minden ügye a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik.« Tehát ő nemcsak adminisztrátora a honvédségnek, hanem egyszersmind minden ügyeinek intézője is, sőt nemcsak a honvédség ügyeinek intézője, hanem egyszersmind az összes véderőtörvények végrehajtója is a törvény által neki biztosított hatáskörben. Az 1889: VI. t.-cz. 80. §-ának végén t. i. ezt olvasom (olvassa): »A jelen törvény végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg.« Tehát a honvédelmi miniszter a véderőtörvénynek végrehajtója is. Kívánatos volna, t. képviselőház, hogy a t. honvédelmi miniszter ur legalább a saját hatáskörét ismerje. Köztudomású dolog és egyáltalában nem titok a világ előtt, hogy még a hadügyminiszter és a vezérkar között is nézeteltérések és némi harcz szokott lenni a hatáskörre nézve. Én óhajtanám, hogy a magyar honvédelmi miniszter hatáskörét ismerje, és hatáskörét meg is őrizze. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen körülmények között, t. képviselőház, akármilyen rokonszenves legyen is a t. honvédelmi miniszter ur fellépése, vagy egyénisége, ilyea körülmények között, mondom, én nem tartom szerencsésnek a honvédelmi miniszteri tárczának betöltését. Én azt gondolom, nem sok reménységünk lehet az iránt, hogy a t. honvédelmi miniszter ur mint alkotmányos, önálló és független miniszter töltse be a maga állását, és az ő kineveztetése egy súlyos okkal csak több arra nézve, hogy a jelenlegi kormányalakítást örömmel egyáltalában ne üdvözöljem, sőt a kormány alakitásáról szóló jelentést tudomásul ne vegyem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egyúttal pedig bátor vagyok kérni a t. házat és különösen a szabadelvű pártnak régibb tagjait, a kik régen méltányolni tudták ezt a kérdést, lelkesen és bátran harczoltak az ellen, hogy a honvédelmi tárcza katonai egyénnel töltessék be és sürgették és követelték, hogy a honvédelmi miniszteri székbe polgári egyén ültettessék, most, mikor azt látják, hogy annak a miniszteri széknek katonai egyénnel való betöltése úgyszólván rendszerré lesz, ne nézzék ezt egykedvüleg, hanem emeljék fel ez ellen szavukat, mert ez a honvédségre és általában a hazára, a nemzetre nézve is egyáltalában nem olyan közönyös dolog. Beszédemet azzal fejezem be, hogy a t. kormánynak kineveztetéséről szóló jelentését én a magam részéről tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Trubinyi János jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! Mi mindnyájan pártkülönbség nélkül átérezzük hazánk helyzetének súlyos voltát. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy pártkülönbség nélkül mindnyájunknak kötelessége vállvetetten odatörekedni, hogy az ország helyzetén és hazánk bonyolult viszonyain javitsunk és hogy a helyzetből kibonyolódjunk. Azonban ezen közös törekvésünk mellett is egy czél kell, hogy mindig szemünk előtt lebegjen és ez a czél az, hogy népképviselői kötelességünket tántoríthatatlanul, inegingathatatlanuí teljesítsük. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy elmúlt válság után vagyunk most. Egy uj kormány köszöntött be és parlamenti szokás és gyakorlat szerint a beköszöntő kormánynak bemutatása és beköszöntő beszédének elmondása mindig arra szolgáltat alkalmat, hogy a parlament az ő véleményét és óhajait az uj kormánynyal szemben kifejezésre juttassa. Igaz, t. képviselőház, hogy szokás és hagyomány szerint az erősebb, a mélyebbre ható kritika nem a bemutató alkalmával szokott a parlamentekben elhangzani, de rendkívüli viszonyok rendkívüli helyzetet teremtenek a parlamentek számára is, és én azt hiszem, hogy ez a mostani helyzet rendkívüli és nem esik azon helyzetek sorába, a melyekkel ujabb alkotmányos életünkben találkoztunk. Csak ennek tulajdonítsa a t. miniszterelnök ur, ha ez a vita a várakozás ellenére a rendesnél hosszabbra nyúlik és ha mélyebbre ható bírálatot gyakorol a parlament az ő bemutatkozása alkalmával. A magyar embernek és a magyar nemzetnek szokása, hogy idegenből jött honfitársát meleg szeretettel szokta üdvözölni, ós ha az a külföldön vagy a messzeségben talán a czivilizáczió lobogóját is kitűzte, akkor őt szive érzésének megrezdülésével szokta fogadni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kétségtelen régi magyar hagyomány, hogy a ki magyar hazafiüak vallja magát és a mi nagy nemzeti munkánkban tehetsége és tudása szerint részt akar venni, azt a magyarság soha vissza nem utasítja, mert nem is vagyunk olyan sokan és a mi nemzeti munkánk, fájdalom, nem is anynyira belterjes, nem is nélkülözhetjük annyira a honfiakat, hogy bárkit is visszautasítsunk es bárkinek tevékenységét, a ki azért jön, hogy a nemzet kiépítésének nagy küzdelmében résztvegyen, elhárítsuk magunktól. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ki kell jelentenem, hogy a miniszterelnök úrral szemben ezeket a szempontokat és ezt a mérlegelést alkalmazni nem lehet. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur nem közmunkásnak akar beállni a nagy nemzeti küzdelembe, hanem a kormányzat vezető-gyeplőjét kívánja kezébe ragadni. De másrészt idegenben kifejtett működése — értem nem a tulajdonképen való idegen földet, hanem a nem szorosan magyar anyaországot — nem