Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

302. országos ülés 19Í Leszkay Gyula: Egy negyedrész annyi adó után szavaznak az oláhok Biharban, mint a magyarok. (Nagy zaj.) Elnök: T. képviselő urak! A magyar parlamentben nekem kötelességem azt érvényesíteni Magyarország szabadelvüsége hírnevének érdekében is, hogy minél elszigeteltebb valaki ebben a parlamentben, annál teljesebb mértékben biztosítsam megnyilatkozásának szabadságát. (Általános élénk helyeslés.) Kérem tehát a t. képviselő urakat, a ház minden oldalán, hogy engem ebben támogatni szíveskedjenek. (Élénk helyeslés.) Vlád Aurél: Köszönettel hajlom meg az elnök ur azon kijelentése előtt, a mely zajongó képviselőtársaimat csendre inti. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, hogy az elnöki figyelmeztetéssel megelégedve, a maga részéről ne méltóztassék kommentálni. (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Vlád Aurél: T. képviselőház! Hogy a parlamentarizmus a csődhöz közel jutott, erre fényes bizonyítékot szolgáltat az, hogy Bánffy bukása után rendes parlamenti helyzetet csak ugy lehetett teremteni, hogy a többség kénytelen volt a kisebbséggel paktumot kötni, hogy ennek a paktumnak alapján kénytelen volt a kormány bizonyos törvényjavaslatokat előterjeszteni és ezeket a törvényjavaslatokat megszavaztatni. Ez a kompromisszum volt a többségi elv tulajdonképeni megsértése. Ugron Gábor: Nem ugy van ! Nem uralkodási elv az! Vlád Aurél: Ez a kompromisszum arra mutat, hogy a többség nem tudta és nem tudja akaratát a képviselőházban keresztülvinni. Ez az én véleményem szerint imparlamentáris és helytelen, azonban mégis igy van. Ezen nem lehet azzal segíteni, ha tiltakoznak az ellen, a mint Hieronymi t. képviselőtársam tette. Ezen segíteni máskép nem lehet, mint rendszerváltoztatással. És ha ezen a bajon segíteni akarunk, meg kell keresni és ki kell kutatni azokat az okokat, a melyek a parlamentarizmus sülyedését előidézték. Az én szerény véleményem szerint a mai állapot két okra vezethető vissza. Az egyik a 67-es kiegyezés folytán a magyar parlamentben keletkezett azon imparlamentáris elvnek felszínre jutása, hogy vannak a parlamentben pártok, a melyek egyáltalán kormányképtelenek. (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy a parlamentarizmussal merőben ellenkezik az, mintha a parlamentben kormányképtelen pártok egyáltalában létezhetnek. A másik ok az, hogy a 67-es kormányok merőben teljesen elhibázott nemzetiségi politikát folytattak (Mozgás,) akkor, a mikor a nemzetiségeket a képviselőházból majdnem teljesen kirekesztették. (Felkiáltások a jobboldalon és a szélsőbaloldalon: Nem igaz! Senki sem rekesztette ki!) július 8-án, szerdán. 199 Elnök (csenget): Csendet kérek! Bakonyi Samu: A nemzetiségeknek nincsen külön képviseleti joguk! Ilyet mondani itt nem szabad. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Vlád Aurél: Én is azt mondom, hogy a nemzetiségeknek külön képviseleti joguk nincsen. De a nemzetiségiek is magyar állampolgárok és igy nekik mint magyar állampolgároknak, politikai jogaik is vannak. Mi nem zárkózhatunk el, és nem is akarunk elzárkózni az állampolgári kötelességek teljesítése elől, tehát megkívánjuk és megkívánhatjuk, hogy minket is azon jogok illessenek meg, mint a hazának többi polgárait. B. Feilitzsch Arthur: Jogfosztás itt nem történt! (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Miféle jogoktól lettek megfosztva ? Folytonos zaj.) Barta Ödön: Sehol a világon a nemzetiségeknek annyi joguk nincsen, mint ebben az országban! {Zaj. Elnök csenget.) Vlád Aurél: Zavart utóvégre a t. képviselő urak csinálhatnak, de engem sodromból kihozni nem fognak. Ha én meghallgatom az urakat, elvárom, hogy engem is meghallgassanak. (Folytonos zaj.) Az azután tisztán az urak dolga, hogy osztják-e véleményemet vagy sem? (Halljuk! Halljuk!) Mint már az előbb is kifejtettem és ez az én meggyőződésem is, a magyar parlamentarizmus egy rendszer változást mutatott fel az előbbi kormány beköszöntője alkalmával, a mkor az a jog, törvény és igazság jelszavával lépett a törvényhozás elé. Nekem szilárd meggyőződésem és hitem, hogyha Széll Kálmán kormánya ezt az elvet következetesen keresztülvitte volna, sikerült is volna neki ezt a rendszerváltozást előidézni. Csakhogy épen beteges parlamentáris helyzetünkből kifolyólag, a Széli-kormány, mely a múlt rendszerrel szakítani akart, épen arra a többségre volt kénytelen támaszkodni, a mely az előbbi rendszert is támogatta s a mely tüskön bokron át követte Bánffy Dezső kormányzását. Széll is azokat a minisztereket fogadta be, a kik a régi rendszer hívei voltak, pedig Széll Kálmán akkor, a mikor azt mondta, hogy a jog, törvény és igazság elvét akarja érvényre juttatni, ezzel elismerte azt, hogy az előző kormány nem a jog, törvény és igazság elvén kormányzott. (Mozgás a jobboldalon.) Csak nemrégiben hallottuk hangoztatni ebben a teremben az adott szónak szentségét. Azt hiszem, hogyha a férfiút kötelezi az adott szó szentsége, annál inkább kötelezi az a törvényhozást, a mely az államban a legnagyobb hivatást teljesiti, (Egy hang jobbfelöl: Mit akar ezzel mondani ?) Hogyha kíváncsi reá a t. képviselő ur, megmondom, hogy mit értettem ez alatt és mire czéloztam. 1861 augusztus 21-én, akkor, midőn az ország válságos helyzetben volt, talán válságosabban, mint mostan, a képviselőház feloszlatása