Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden. 181 kos szerződés van. A kiegyezésnél ez nehézségeket csinált; voltak, a kik fel akartak szólalni, érdekelt társaságokban szóvá akarták tenni, és azután az illetők elhallgattak, épen ugy, mint a közvéleményt is elhallgattatták, hogy ne csináljon nehézségeket. Ez volt az ok, mert a vizsgálat, a melyre ki lett küldve azután az a két egyén, a kiről majd annak idején beszélünk, akkor már el volt rendelve. Azután keresték az okot, mert perrel fenyegetőztek. A Forgalmi Bank igenis, a mint már előrebocsátottam, odadobta jogát, mert egyrészt kárpótolva volt, másrészt, mert az inkompatibilitási dolgokban azt gondolták az igazgatók, hogy jobb lesz igy. De a másik társaság azt mondotta: nekem ehhez semmi közöm, én magántársaság vagyok, követelem a jogaimat, ha kötöttek velem szerződést rekompenzáczióval; tessék nekem azt a rekompenzácziót megadni. És most ott állunk, hogy vannak, a kik azt mondják, rossz volt, nem volt czélravezető ez a szerződés; maga a miniszter ur is ilyenformán nyilatkozott, hogy ezért bontotta fel ezt a szerződést. Akkor is ott a hiba, hogy kötöttek tíz évre egy rossz szerződést a nélkül, hogy felbonthatták volna tiz év előtt minden kárpótlás adása nélkül. Mert ha rossz és egy következő miniszter ur magyarázza, hogy rossz a szerződés és fel akarja bontani, körülbelül 600,000 koronára menő kárpótlást tartozik adni. Itt van az egyik hiba, mert ez a szerződés csak 1908-ban jár le, felbontatott múlt év deczember 31-én, tehát még öt éve van a társaságnak, a melyre hasonló értékű kárpótlást követelhet a szerződés világos szavai szerint. Én nem megyek annak vitatásába, hogy elvileg jó volt-e a szerződés vagy nem, mert kimutattam, ugy vélem, hogy akár jó volt, akár rossz volt, megkötötte a következő miniszternek kezét, hogyha ő elvileg más állásponton volt. De kimutattam és rámutattam, és állom, bármely parlamenti bizottság előtt kész vagyok igazolni azt, és tudom, hogy igenis fel lett bontva ez a szerződés azért, mert kellemetlenségeket okozott a kiegyezés kérdésében. így állnak a dolgok. Beszéde elején Hegedüs Sándor t. képviselőtársam czitálja az én beszédemnek egy részét és azt mondja, nyilatkozzam arra, hogy őt értettem-e alatta vagy sem. Hogy tisztán lásson a t. ház, felolvasom szószerint a mit mondtam. (Olvassa): »A kérdés t. i. az, hogy mi látjuk, mikor egy-egy derék hazafi, jó politikus belekerül abba a miniszteri székbe, elveket hangoztat, programmokat ad, utazik ide-oda, ünneplik itt is, ott is, felírja a zászlajára vagy a nép-< nevelést, vagy az iparmegteremtést, a közgazdasági tevékenységnek hathatós támogatását, gyárak alapítását, bankok alapítását és felvirágoztatását, az ásványoktól a petróleumig mindent a napvilágra hoz, és azután végül oda sül ki a dolog, hogy ilyen titkos szerződésekkel akarja a magyar ipar kivitelét és bevitelét megcsinálni, a mely titkos szerződés a berni egyezménybe és az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződésbe ütközik, a mely semmis, a mely szégyent hoz az országra, mert még a legutolsó állam sem teszi meg, hogy ilyen szerződésekkel akarjon élni.« Ezt vonatkoztatja Hegedüs Sándor t. képviselőtársam magára. Lehet, ő ennek hivatott bírája, hogy van-e ebben a passzusban olylyan, a mi reá vonatkozik, de én kijelentem egész nyíltan, hogy például, mikor azt mondtam, hogy a népnevelést irja zászlajára, akkor nem gondolhattam reá; kijelentem, hogy mikor az ásványokról és petróleumról beszéltem, akkor sem gondolhattam reá. Hogy utazgatott ideoda ? Hiszen kérem, ki nem tudja a külön vonatokat, külön kocsikat, hajókat, meg más külön dolgokat! Utazott ő is, más is, az egyiknek lucsilla-pezsgőt csinálnak, a másik a famíliáját ünnepelteti stb. De ezek privát dolgok, ezeket nem személylyel kapcsolatosan mondottam. Az pl. közismert dolog, hogy minden miniszternek a minisztériumba lépése alkalmával megcsinálják a jól sikerült arczképét és elhelyezik a hivatal összes helyiségeibe, hogy a következő miniszter hivatalbalépése alkalmával kidobják; és hogyha az iparkamarák küldöttei jönnek tudakozódni, hogy mi lesz a miniszter programmja, az jön azután az utasításban, hogy megvan-e a miniszter arczképe; ha nincs meg, itt van három példány, akaszszák fel. (Elérik derültség.) Én csak a képekről tudom még ezt. (Derültség a néppárton és a szélscibáloldalon.) Mondom, hogy én személyi vonatkozás nélkül mondtam ezt. Ha ez a kép, a melyet én odaállítottam, Hegedüs Sándor t. képviselőtársamra talált vagy abból ő kiveszi a maga részét, és ő is ezek közül egyiket vagy másikat megtette, nagyon sajnálom, de ez becsületbe nem vág, ez egy jogos kritika, a melyet neki is megadtak a legfelsőbb helyen, a mikor 3 hónap múlva megbukott. Csak ezeket kívántam megjegyezni. (ÉlénJc helyeslés a néppárton és a széls'őhaloäalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! Engem is abban a szerencsében részesített Hegedüs Sándor t. képviselő ur, hogy megtámadott, mert Zboray Miklós t. képviselőtársam múltkori felszólalásánál közbeszóltam. Hogy a házat tájékoztassam azokról a közbeszólásokról, a melyeket azt hiszem, hogy a t. képviselő ur magára vett, fel fogom azokat olvasni. (Halljiűc! Malijuk!) Az egyik közbeszólás a következő volt (olvassa): »Ez a nagyképűsködő liberalizmus! Előnyöket adnak a nemzetnek rovására másoknak és gazdagodnak, adják a sajátjukból! Botrány!« A másik a következő (olvassa): »Nem járja, hogy valaki miniszter lesz, a ki azelőtt egy banknál volt! Ez aztán tudja az összes titkait I az államnak U A harmadik közbeszólás a követ-