Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

180 301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden. Zboray Miklós: Hozzájárulok, hogy ezt egy vizsgálat konstatálja; vagy menjünk a budapesti törvényszékhez és ott nézzük meg a becsatolt szerződést. A másik dolog az, hogy a szállítmányozási árura, a melynél a visszaélés történt, most meg­találták a formulát. A szó szoros értelmében tanácskozások folytak, melyeken jelen volt Csa­táry Frigyes, Elek Pál, Lévay, Forrai. Tessék megnézni a jegyzőkönyvet, tárgyaltak a szó szo­ros értelmében, hogy a szállítmányozás a maga jellegéből kiforgattassék és hogy szabadon grasz­szálhassanak, és a megállapodás abban a for­mulában jött létre, hogy a szállítmányozás nem tekintetik szállítmányozásnak és megkaphatják az évi átalányt, ha egy önálló czégnek vagy egyéneknek előlegeket adnak. A szállítmányozó adhat előlegeket, tudjuk a kereskedelmi tör­vényből. Itt [is az történt, és felállították a Fiu­mei Kiviteli és Beviteli Társaságot 250.000 ko­rona alaptőkével. Ez volt a Strohmann, a köny­velésre szükséges alak, a kinek révén előlegeket írtak a fiumei kiviteli és beviteli társaságok ja­vára és felszámították az átalányösszegeket. Ezek tények, melyek aktaszerüleg igazolva vannak. Most egy érdekes jelenség forgott fenn és azt hiszem, hogy beszédemben ez a pont az, melyet nehezményezett Hegedüs Sándor t. kép­viselőtársam, hogy t. i. azt mondottam, mi le­hetett az oka annak, hogy most, mikor rajta­csípik azt a társaságot, hogy hibát követett el, a helyett, hogy megvonnák tőle a jogot, odajön egy másik társaság is harmadiknak: a Forgalmi Bank. Kezdtem okoskodni; mint lehet a logika és a józan ész szerint az, hogy most két tár­saságnak van joga 10 évre, s ezek bevesznek egy harmadikat. Arra az okszerű következte­tésre kellett jutnom, hogy be kellett, hogy ve­gyék ezt a harmadik társaságot, mert a másik két társaság igy látta érdekeit biztosítva, egy­részt azt, hogy nem vonatik meg a jog tőlük, másrészt pedig, hogy bár hárman fognak osztozni, mégis megkapják ugyanazt a juta­lékot, melyet eddig, mert négy áru helyett 128-ra lett kiterjesztve a prémium, és nem lesz bajuk többé szállítmányozási dolgokkal, vagy legalább is kevesebb bajuk lesz. És ekkor azt mondtam, kérdeztem; micsoda befolyásos egyének állhat­tak ott? És elővettem a »Compass«-t, s meg­néztem, hogy kik az igazgatói ennek a társa­ságnak és kik az igazgatói a Forgalmi Bank­nak, a mely filiálisa volt a Leszámítoló és Pénz­váltó Banknak, a mely Forgalmi Bank azután — igaza van Láng kereskedelemügyi miniszter urnak — lemondott az ő részesedéséről, és nem indí­tott pert; de a ki a kulisszák mögött a dolgokat ismeri, az tudja, hogy ez mikor történt és miért. Történt akkor, mikor Beck Marczell volt kép­viselőtársunknak inkompatibilitási ügye szőnye­gen forgott, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) ne­hogy e miatt esetleg baja legyen. Akkor ő lemondott, hogy nyíltan mondhassák, hogy nincs semmi összeköttetés a Leszámítoló és Pénzváltó Bank és a Forgalmi Bank között. Rakovszky István: Ezek a kis játékok! Zboray Miklós: A Leszámítoló Bank igenis az Unió Bankra czedálta könyvelési művelettel az ő részvényeit. így állanak a dolgok; igy történt, hogy ez a Forgalmi Bank, a melynek igazgatói nagy.részt ugyanazok, mint a Leszá­mítoló Banké, belekerülhetett ezen két társa­ság közé harmadiknak. Én semmi egyéb, messzebb menő következ­tetést nem vontam ebből egy szóval sem, mint azt, hogy a tények ezt mutatják. Kinek-kinek szabad­jára hagytam, hogy gondoljon akármit, Hegedüs Sándor ur személyéről egy szót sem mondtam, csak azt konstatáltam, hogy miniszter volt abban az időben, Most sem megyek tovább, mert ezek olyan dolgok, a melyeket bizonyítani nem lehet, és tartózkodtam eddig is, tartózkodom most is és tartózkodni fogok a jövőben is attól, hogy gyanúsításokat tegyek, a melyeket bizonyítani nem tudok. (Mozgás jóbbfelol.) Én csak a ténye­ket magukat konstatálom. Ehhez pedig jogom van, s ezzel a jogommal éltem. Említette Hegedüs Sándor t. képviselőtár­sam a déli gyümölcs aukcziót is és ugy tün­tette fel a dolgot, mintha ezen szerződések nagy vívmányt képeznének. Nem. Ezt a déli gyümölcs­aukcziót megcsinálta Baross Gábor. Hegedüs Sándor: Ezt mondtam én! Zboray Miklós: De nem ezen szerződések­kel, mert a mint kimutattam, Baross Gábor idejében nem volt ilyen társaság; hanem meg­csinálta Baross Gábor az által, hogy a piaczot ide tette Budapestre, és csak kisebb piaczot he­lyezett Fiúméba, hogy a külföld kénytelen le­gyen ide jönni, mert itt kapja nagyban a ter­ményeket. Ezt Baross meg akarta csinálni az aszalt szilva tekintetében is, de mihelyest a szerződés megköttetett, másnap már indiskréczió folytán Bécsben megtudták és támadták, sőt fel is telegrafirozták. Tehát Baross Gábort ne hoz­zuk kapcsolatba ezen szerződéssel. Az Adriánál Baross Gábor a kávébehoza­talnál megcsinálta azt, hogy az állam javára essék a behozatali vámból az a 40°/o differen­czia; de később, midőn Baross Gábor elhunyt, bizony már az Adria javára esett. Felhozta Hegedüs Sándor t. képviselőtár­sam azt is, hogy konstatáltattak visszaélések, és ennek folytán a miniszter ur ezt a szerződést felbontotta és felmondta, és ő abban a nézet­ben van, hogy jó volt ez a szerződés. Tehát két alternatíva áll előttünk: ha jó volt a szerződés, miért mondotta fel a mi­niszter ? Hegedüs Sándor: Visszaélés történt! Zboray Miklós: Bocsánat, miben állott ez a visszaélés? Felmondatott igenis — állom sza­vamat — azért, mert megtámadták a kormányt Ausztriában és a külföldön, hogy itt egy tit-

Next

/
Thumbnails
Contents