Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

178 301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden Magyarország sem lesz kedvezőbb helyzet­ben akkor, mint ma, mert Magyarország ezen súlyos áldozatok árán, hogy t. i. hónapokon keresztül törvényen kivüli állapotban élt, hogy egy alkotmányos minisztériumot kellett elve­szítenie, oda jutott, hogy elhatározása elé állítja a hatalmat, hogy Magyarországot törvények és alkotmány szerint akarja-e kormányozni, vagy Magyarországon ezt a kormányzást meg akarja-e változtatni? Mindkét esetnek meg lesznek a maguk súlyos következményei mi ránk nézve, de meg lesznek a dinasztia és a koronára nézve is. Ha az a tapasztalatom lenne, hogy Magyar­ország elért még valamikor eredményeket küz­delem és a dolgok élére állítása nélkül, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) akkor én volnék az első, a ki azt mondanám: uraim, ne ezeket az eszközöket, ne ezt a késhegyre való állítást használjuk, hanem a rábeszélés békés, sima po­litikáját, a melyet 35 éven át követett Magyar­ország, de a mely nemcsak hogy egy lépéssel nem vitte előre az országot, hanem a 67-es tör­vényeket visszafejlesztette, a közös intézmények­ből mindazt, a mi közös, kidobta; Andrássy Gyula tisztelt képviselőtársam világos ok­fejtő logikája szerint pedig a nemzeti tar­talmat is kiölte ebből a hadszervezetből, a melybe azt bele kell vinni, ha egészséges és életerős hadsereget akarunk. (Élénk he­lyeslőt a szélsöbaloläalon.) Ha históriánkat csak messziről, egész nagy távlataiban tekint­jük, lehet-e bízni abban, hogy nagyobb erőfeszí­tések nélkül, a parlamentnek vagy egyáltalában a törvényhozási rendszernek erősebb ellenállása nélkül el lehet érni valamit? Nem ilyen ellen­állást fejtettek ki itt azelőtt, hanem hónapokon, éveken keresztül állott hadállásban dinasztia és törvényhozás egymással, mig végre meg kellett, hogy hajoljon a nemzeti akarat előtt az a hata­lom, a mely a nemzetre támaszkodik. Ha ne­künk kellene kérni, nekünk kellene kívánni egy­oldalúan, talán még ezzel az ellenállással sem birnók keresztülvinni, de midőn a helyzet az, hogy a hatalom helyzetét és uralmát nem birja fentartani katonai erő és pénzbeli szubszidiu­mok nélkül: akkor ennek a megajánlását, ezek­nek az eszközöknek rendelkezésre bocsátását nem kötni ahhoz, hogy a nemzet joga legalább körvonalaiban elismertessék, ez nem volna meg­egyeztethető a magyar tradicziókkal, nem az észszerű politikával. (TJgy van! a szélsöbaloläa­lon.) Ki nem próbált, vagy kipróbált, de rosz­szul sikerült politikának lenne a következménye a békés, sima, de eredménytelen eszközöktől várni az ország jogainak érvényesülését, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Ne tessék azt hinni, hogy kevesebb aggo­dalom van a mi lelkünkben, hogy ennek az or­szágnak békés fejlődését mi nem óhajtjuk. Ne tessék hinni, hogy különb kedvvel és meggon­dolatlanabb lélekkel volnánk képesek viszályokat feltámasztani, a melyek bajokat idézhetnek elő. Bennünk is él az az aggodalom, a mely az önök lelkében van, de bennünk ezen aggodalom mellett a bátor előrelátásnak, az egyenes munkának, az előrehaladásnak érzése is megvan, a mely a magyar ember lelkében együtt jár a meggondolt­sággal. Erős, férfias bátorság, hazafias műkö­dés ez, a melytől nem tudja elválasztani az aggodalmakat. Nem gyáva, nem lemondó, ha­nem férfias, a küzdelemben _erős és kitartó politika, ez a mi jelszavunk. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloläalon.) A küzdelembe bele­menni, a küzdelembe a nemzetet belevinni és akkor ennek a harcznak csak egy csekély kis előrehaladásánál megállni és visszafordulni, ez nem egyezik meg a magyar faj gondolkodásá­val. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem a magyar politikai múltból és tradiczió­ból nőtt ez fel. Ezért én ezt nem követem, hanem követem azt a politikát, a mely ahhoz fűzi ennek a krízisnek megoldását, hogy a nem­zetnek jogai, a melyek ebben_ a küzdelemben czélba vitettek, eléressenek, (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloläalon.) Ezek után vagyok bátor a következő ha­tározati javaslatot beterjeszteni (olvassa): »A képviselőház a krízis megoldását csakis a nemzeti jogok érvényesülése által tartja elér­hetőnek.* (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloläalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóz­tassanak helyüket elfoglalni. Mielőtt a napirend folytatására áttérnénk, Zboray Miklós és Rakovszky István képviselő urak személyes kérdésben óhajtanak felszólalni. Zboray Miklós: T. ház! (Halljuk! a nép­párton.) Legnagyobb sajnálatomra Hegedüs Sándor t. képviselőtársam beszéde közben ér­keztem a házba, és igy mindaddig, a mig a gyorsírói jegyzetekből a beszéd elejét el nem olvastam, nem voltam abban a helyzetben, hogy azt a felvilágosítást megadjam, és azokat az észrevételeket a beszédére megtegyem, a me­lyekre a t, képviselő ur mintegy felszólított. Ezennel rendelkezésére állok, és mindenekelőtt az elismerés zászlaját hajtom meg vitatkozási modora előtt, a mennyiben konstatálom, hogy nagy ügyességgel kötött össze engem Rakovszky t. barátommal oly módon, hogy a közbeszólások és a beszéd összekapcsolása alapján tényként tüntetett fel oly állításokat, a melyekre aztán felépíthette riposztját. Sajnos azonban, hogy ha a vitatkozási modor ügyes is, de a tények nem felérnek meg a beszédben foglalt állításoknak. Nehogy azon­ban félreértés támadjon köztünk a dolgok rendje és valósága tekintetében is, a t. ház en­gedelmével félremagyarázott szavaim értelmének

Next

/
Thumbnails
Contents