Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

178 301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden Magyarország sem lesz kedvezőbb helyzetben akkor, mint ma, mert Magyarország ezen súlyos áldozatok árán, hogy t. i. hónapokon keresztül törvényen kivüli állapotban élt, hogy egy alkotmányos minisztériumot kellett elveszítenie, oda jutott, hogy elhatározása elé állítja a hatalmat, hogy Magyarországot törvények és alkotmány szerint akarja-e kormányozni, vagy Magyarországon ezt a kormányzást meg akarja-e változtatni? Mindkét esetnek meg lesznek a maguk súlyos következményei mi ránk nézve, de meg lesznek a dinasztia és a koronára nézve is. Ha az a tapasztalatom lenne, hogy Magyarország elért még valamikor eredményeket küzdelem és a dolgok élére állítása nélkül, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) akkor én volnék az első, a ki azt mondanám: uraim, ne ezeket az eszközöket, ne ezt a késhegyre való állítást használjuk, hanem a rábeszélés békés, sima politikáját, a melyet 35 éven át követett Magyarország, de a mely nemcsak hogy egy lépéssel nem vitte előre az országot, hanem a 67-es törvényeket visszafejlesztette, a közös intézményekből mindazt, a mi közös, kidobta; Andrássy Gyula tisztelt képviselőtársam világos okfejtő logikája szerint pedig a nemzeti tartalmat is kiölte ebből a hadszervezetből, a melybe azt bele kell vinni, ha egészséges és életerős hadsereget akarunk. (Élénk helyeslőt a szélsöbaloläalon.) Ha históriánkat csak messziről, egész nagy távlataiban tekintjük, lehet-e bízni abban, hogy nagyobb erőfeszítések nélkül, a parlamentnek vagy egyáltalában a törvényhozási rendszernek erősebb ellenállása nélkül el lehet érni valamit? Nem ilyen ellenállást fejtettek ki itt azelőtt, hanem hónapokon, éveken keresztül állott hadállásban dinasztia és törvényhozás egymással, mig végre meg kellett, hogy hajoljon a nemzeti akarat előtt az a hatalom, a mely a nemzetre támaszkodik. Ha nekünk kellene kérni, nekünk kellene kívánni egyoldalúan, talán még ezzel az ellenállással sem birnók keresztülvinni, de midőn a helyzet az, hogy a hatalom helyzetét és uralmát nem birja fentartani katonai erő és pénzbeli szubszidiumok nélkül: akkor ennek a megajánlását, ezeknek az eszközöknek rendelkezésre bocsátását nem kötni ahhoz, hogy a nemzet joga legalább körvonalaiban elismertessék, ez nem volna megegyeztethető a magyar tradicziókkal, nem az észszerű politikával. (TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Ki nem próbált, vagy kipróbált, de roszszul sikerült politikának lenne a következménye a békés, sima, de eredménytelen eszközöktől várni az ország jogainak érvényesülését, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Ne tessék azt hinni, hogy kevesebb aggodalom van a mi lelkünkben, hogy ennek az országnak békés fejlődését mi nem óhajtjuk. Ne tessék hinni, hogy különb kedvvel és meggondolatlanabb lélekkel volnánk képesek viszályokat feltámasztani, a melyek bajokat idézhetnek elő. Bennünk is él az az aggodalom, a mely az önök lelkében van, de bennünk ezen aggodalom mellett a bátor előrelátásnak, az egyenes munkának, az előrehaladásnak érzése is megvan, a mely a magyar ember lelkében együtt jár a meggondoltsággal. Erős, férfias bátorság, hazafias működés ez, a melytől nem tudja elválasztani az aggodalmakat. Nem gyáva, nem lemondó, hanem férfias, a küzdelemben _erős és kitartó politika, ez a mi jelszavunk. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloläalon.) A küzdelembe belemenni, a küzdelembe a nemzetet belevinni és akkor ennek a harcznak csak egy csekély kis előrehaladásánál megállni és visszafordulni, ez nem egyezik meg a magyar faj gondolkodásával. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem a magyar politikai múltból és tradiczióból nőtt ez fel. Ezért én ezt nem követem, hanem követem azt a politikát, a mely ahhoz fűzi ennek a krízisnek megoldását, hogy a nemzetnek jogai, a melyek ebben_ a küzdelemben czélba vitettek, eléressenek, (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloläalon.) Ezek után vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): »A képviselőház a krízis megoldását csakis a nemzeti jogok érvényesülése által tartja elérhetőnek.* (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloläalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Mielőtt a napirend folytatására áttérnénk, Zboray Miklós és Rakovszky István képviselő urak személyes kérdésben óhajtanak felszólalni. Zboray Miklós: T. ház! (Halljuk! a néppárton.) Legnagyobb sajnálatomra Hegedüs Sándor t. képviselőtársam beszéde közben érkeztem a házba, és igy mindaddig, a mig a gyorsírói jegyzetekből a beszéd elejét el nem olvastam, nem voltam abban a helyzetben, hogy azt a felvilágosítást megadjam, és azokat az észrevételeket a beszédére megtegyem, a melyekre a t, képviselő ur mintegy felszólított. Ezennel rendelkezésére állok, és mindenekelőtt az elismerés zászlaját hajtom meg vitatkozási modora előtt, a mennyiben konstatálom, hogy nagy ügyességgel kötött össze engem Rakovszky t. barátommal oly módon, hogy a közbeszólások és a beszéd összekapcsolása alapján tényként tüntetett fel oly állításokat, a melyekre aztán felépíthette riposztját. Sajnos azonban, hogy ha a vitatkozási modor ügyes is, de a tények nem felérnek meg a beszédben foglalt állításoknak. Nehogy azonban félreértés támadjon köztünk a dolgok rendje és valósága tekintetében is, a t. ház engedelmével félremagyarázott szavaim értelmének