Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

174 301. országos ülés 1903 Julius 7-én, kedden. Nessi Pál: Merényletet! (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Ezt másnak, mint inzultusnak a magyar nemzetnek épen azon joga ellen, a mely ma a krizis tárgyát képezi, tekinteni nem lehet. Mikor egy miniszter néhány héttel ezelőtt azt a nemzetellenes támadást intézte, a melyet kellő erővel soha senki vissza nem vert, — vissza nem vert sem a múlt kormány, sem a múlt többség, — a mikor azt mondta, hogy e nemzetnek saját államában az ő nyelvének és jelvényeinek elismeréséhez mindaddig joga nincs, mig a magyar elem száma 19 millióra fel nem emelkedik; mikor valaki ily álláspontot foglal el és a t. miniszterelnök ur mégis méltónak tartja őt, hogy minisztériumába bevegye, akkor ezzel érzelmei oly erős stigmatizálást nyertek, a mely kell, hogy felháborodást keltsen nemcsak itt, de mindenütt az országban ! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Embert barátjáról, madarat tolláról! Holló Lajos: Másik tény, a mely felett nem lehet egykönnyen napirendre térni, az 1.899: XXX. t.-cz. megváltoztatására irányuló törekvés. Bocsánatot kérek, ez nem oly kis jelentőségű törvény, a melyet bárki egy kodiczillussal, egy másik törvénynyel hatályon kivül helyezni akarhat. Méltóztatik tudni, mily körülmények közt jött az létre, nem a pártközi megegyezésre gondolok. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon bekövetkezett az önálló vámterület szüksége évekkel ezelőtt, midőn a szövetség a két nemzet és a két törvényhozás között nem jött létre az 1867-iki törvény szerint. Akkor keservesen, de mégis az egész törvényhozásnak, ha nem is hozzájárulása, de meg nem akadályozása mellett elhárittatott az útból a törvények ezen világos deklarácziója és fenntartottuk Ausztriával való vámközösségünket egyoldalúan a másik állam nyilt hozzájárulása nélkül. A törvényeknek folytonos átugrálása és kikerülése évek hosszú során keresztül ment, mig végre a Széli-kormány közösen az összes pártokkal és az egész törvényhozással azt mondta, hogy utolsó és véghatárt állitunk a törvények erejének, a melyikben a »viszonosság«, az »állapot«, semmi többé nem irányadó, törvényes rendet fogunk csinálni Ausztriával szemben és a külfölddel való kereskedelmi viszonyainkban, a mely határról többé lelépni nem fogunk, és a melyet semmiféle utón megkerülni nem akarunk. Es abban mi van mondva? Az van mondva, hogy a viszonosság alapján fentartatik 1907-ig Ausztriával ez a vámközösségi állapot, de ezen állapotban meg kell kezdeni a külfölddel való szerződést és pedig meg kell kezdeni közös autonóm vámtarifa alapján. Ha akár a viszonosság megsértetik Ausztria részéről, akár közös autonóm vámtarifa bármi oknál fogva létre nem jön, a kormánynak nincs választása kodiczillusokkal ?agy törvényekkel jönni, mert az 5. §-ban világosan meg van mondva, hogy a kormánynak azonnal intézkedést kell tenni Magyarország államiságának elismerésével ezen kereskedelmi viszonyok rendezésére. Széll Kálmán kijelentette, hogy ő kész három hét alatt is az önálló magyar vámtarifát beállítani és a vámvonalon a szükséges hivatalokat felállítani. Nincs megmondva, hogy ezen oknál fogva vagy azon oknál fogva. Ha bármely oknál fogva a 4. §-ban megállapított feltételek bármelyike bekövetkezik, a kormánynak nem szabad habozni, nem szabad kodiczillusokat felállítani, hanem köteles a törvény ezen rendelkezésének eleget tenni és kötelessége megtenni azon intézkedéseket, melyek gazdasági érdekeinknek megóvására a külfölddel és Ausztriával szemben szükségesek. Azért nem helyes az az álláspont melyet Kossuth Ferencz bizonyára jóakaratukig mondott, hogy mi most tegyük lehetővé egy autonóm vámtarifa kidolgozását, hogy ennek alapján kezdessenek meg az alkudozások. Ez épen olyan megkerülése volna a törvénynek, mintha közös vámtarifa alapján történnék az alkudozás. Itt azt kell vizsgálni, hogy meg van-e sértve a viszonosság és bekövetkcztek-e azon feltételek, melyek a törvényben elő vannak irva, s akkor semmit hozzátenni nem lehet, hanem a törvény rendelkezésének kell eleget tenni. Ez határidőhöz van kötve, ki van mondva, hogy 14 nap alatt meg kell tenni az intézkedéseket, be kell jelenteni a törvényhozásnak és ha nincs együtt a törvényhozás, akkor is intézkedni kell. Hogy lehet habozni ezen kérdésben, hogy lehet a miniszterelnök urnak azzal jönni, hogy hekövetkezhetik az idő, hogy nem lesz autonóm vámtarifa és akkor nem tudja a szerződéseket megkötni? Hiszen elő van irva, hogy Magyarországon azon esetben az önálló rendelkezéseknek összes teendőit el kell látni és ezen irányban az utolsó rendelkezéstől, az utolsó határidőtől eltérni nem lehet. Abban megnyugvásunk lehetne nekünk, hogy maga a miniszterelnök ur egy ilyen kardinális kérdésnek sem a megalkotásában, sem a magyarázatában részt nem vett, de a nélkül is tudnia kell és a t. pártjabeli képviselők megmondhatják neki, hogy éveken keresztül Széll Kálmán miniszterelnök ur azért volt a leghevesebb, a legingerültebb, midőn kétségbe merte valaki vonni, hogy ezen rendelkezésnek bármily irányban eleget tenni nem képes. Órákon keresztül vívta a harczot, ha ez irányban csak egy ellenvetést mertek is tenni és kijelentette, hogy az 1899 : XXX. t.-cz-et egy feltétlen, sérthetetlen, reá és a kormánypártra nézve kötelező megoldásnak tekinti, melytől eltérni soha nem akar és nem fog. Vészi József: Ugy van! Holló Lajos: Ez volt az a momentum, a mely szintén kellett hogy mérlegelés tárgyává tétessék azon képviselőknél, kik azon elhatáro-