Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-301

301. országos ülés 18 számára akkor, a midőn visszaszerzi az elkobzott jogoknak összességét, hanem az képezte ambiczióját, hogy megpróbálja a nemzetnek ezen fenséges küzdelmét leszerelni olyan árért, mint a minő az ujonczlétszámtöbbletnek eliminálása. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szerény véleményem szerint, ha az igen t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a béke helyreáll)tása volt a czéJja: erre szükség nem volt. Én Kossuth Lajos elvét vallom, hogy »béke nem lehetséges igazság nélkül,« (Elénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Midőn a rendes fegyverekkel való küzdelemtől eltértünk, azzal már elszántságunk jelét adtuk akkor, mikor a törvényenkivüli kormányzás eshetőségével is szembeszálltunk. Szerény véleményem szerint annak, a ki ily nehéz körülmények közt, midőn az országnak elkonfiskált jogairól van szó, békét akar az országban teremteni és a kormányzás gyeplőjét kezébe ragadni, annak a nemzet jogai kivívását nemcsak oly mértékben kell kivánnia, mint azt időről-időre az ellenzék ereje vagy gyengesége kívánja. Nem hiszem, t. ház, hogy legyen még egy nemzet a világon, a hol meg tudnák érteni azt a helyzetet, a mely itt van Magyarországon, hogy akkor, mikor kormányok jelentkeznek arra, hogy a nemzeti állam gondolatának kifejezésével foglalkozzanak, az az elv legyen akczeptálható, hogy a nemzeti állam kereteinek kitűzése csak az ellenzékre legyen bizva, hogy az határozza meg, hogy kormányzati programmjába minő mértékben vegye belé a nemzeti vívmányokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ily körülmények közt, midőn mindnyájan azt valljuk, midőn a szabadelvű párt is legalább hirdeti, hogy végczélja Magyarország függetlensége és csak az időbeli különbség az, a mely a pártokat egymástól elválasztja, hogy mikor kell annak érvényesítéséhez hozzá kezdeni, mikor fogjuk elérni Magyarország önállóságát? Hiszen arról, hogy az ellenzék ne érvényesíthesse törekvéseit, gondoskodnak a választások akkor, midőn minden eszközt felhasználnak arra, hogy az ellenzék lehető kevés számmal és lehető kevés erkölcsi sulylyal kerüljön e házba. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mikor ezt konstatálom, t. ház, igazán elszomorit az a tény, hogy a nemzeti jogok védelme és e védelemre irányuló kötelességteljesités, a mint általánosan el van ismerve, egyenesen és kizárólag csak az ezen padokon ülők vállait terheli. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak, mikor a kormányzás vezetésére vállalkozott, egész modora, a melylyel ezt a miniszterelnöki széket elfoglalta, azt jelentette, hogy csak oly mértékben fogja a nemzeti szellemet kormányzatába belevinni, a milyenben az ellenzék erre időről-időre kényszeríteni fogja. Hát én a t. miniszterelnök urnak ebben a vállalkozásában a nemzet rajongó szeretetének és ragaszkodásának nyelvéhez, jelvé3 Julius 7-én, kedden. 165 nyeihez és alkotmányához, kicsinyítését, lebecsülését látom. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert az a küzdelem, a mely most folyik e házban és e ház falain kívül az egész országban, szerény vélekedésem szerint ebben a kérdésben nem lehet alkunak a tárgya. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lehet, hogy az első időkben az ujonczlétszám-többletnek eliminálása talán alkalmas lehetett volna a parlamenti békének biztosítására, mert felfogásom szerint, — én legalább igy hiszem, — kezdetben csak azért állítottuk fel ezt a csekély korlátot, mert fájdalommal tapasztaltuk, hogy az ellenzéki padokon ülőknek harminczhat éves küzdelme nem mindig volt eredményes és semmiesetre sem állott összhangban azokkal a vágyakkal és reményekkel, a melyeket a nemzet lelkében és agyában érzelmeinek felesigázása ébresztett, mondom, mert fájdalommal tapasztaltuk, hogy a nemzetnek agyából már lassankint elszállóban volt az ország függetlenségének gondolata, ez eszme a hazában már megingott, törvényeink nem biztosítottak garancziát az alkotmány tekintetében; a nép szegény volt és a mi a legszomorúbb népnek, koldusbot a kezében és ezen a koldusboton szégyenükre ott ragyog az állam czimere is. (Ugy van! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) És most, midőn a nemzet látta vezéreinek kitartó, lankadatlan küzdelmét, e nemzet újra felébredt és ne feledje a t. miniszterelnök ur, hogy a ki a miniszterelnöki széket elfoglalja, ki ily körülmények közt az országnak vezetésére vállalkozik, a mi szerencsétlen közjogi viszonyaink közt a nemzetnek ezt az osztatlan lelkesedését, a nemzeti erő elementáris erejének, rajongó szeretetének megnyilatkozását minden iránt, a mi joga, törvénye, ideálja, ezt a drága kincsét a nemzetnek ily könnyelműen nem lett volna szabad elkótyavetyélni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ha nyíltan nem is mondják, de tudom, hogy vannak, a kik azt mondják, hogy miért nem kivánt hát az ellenzék most a béke megkötése alkalmával többet ? Én abban a hitben vagyok, t. ház, hogy ha valaki az ellenzéket vádolná e téren, azt alaptalanul teszi. Tessék nékünk megadni a választási rendszer teljes tisztaságát, ugy, hogy a nemzet meggyőződése szerint és osztatlanságában megnyilatkozhassak, és azt hiszem, hogy akkor az ellenzék is más fegyverekkel, más elhatározással és más elszántsággal fog küzdhetni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Igazán nem viseltethetem a t. miniszterelnök ur iránt bizalommal, mert nem tudom, hogy ha a nemzetnek e nagy erkölcsi tőkéjét nem szándékozik Magyarország javára vagy legalább a létező törvények visszaállítására felhasználni, hogy akkor miért vállalkozik a miniszterelnökségre, mire fog támaszkodni, és hogyan remélhessük tőle azt, hogy Magyarország a jog és törvény utján zavartalanul előbbre haladhat?