Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-300
30u. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. 155 politikai irányzatot követték az országban. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: Kis igazítással! Gr. Khuen-Héderväry Károly miniszterelnök: Épen ezért azt hiszem, hogy már ezeknél fogva is jogom van azt mondani, hogy igenis mindig volt alkalmam arra, hogy a kormányok álláspontját ismerjem, a mely kormányok mindig számoltak a nemzet törekvéseivel, gondolkozásával, a mely kifejlődött a parlamentben. (Igaz! a jobboldalon. Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha igy állnak a dolgok, nem volt talán szükség a kormányváltozásra, a mely bekövetkezett, mert ha kellett férfiú, a ki vezesse az ország ügyeit, akkor hiszen itt volt az előbbi kormányelnök, birta a többség bizalmát, az ország általános tiszteletét és ő lett volna hivatva továbbra is vinni az ügyeket. Nem is kételkedem abban, hogy ez igy volt, de ha még sem vezethette tovább az ország ügyeit, ennek okát egyszerűen ott kell keresni, hogy a volt kormányelnök ur azt az álláspontot, a melyet elfoglalt abban a kérdésben, a mely igen hosszú időn át a tárgyalások tulajdonképeni alapját képezte, elhagyni és máálláspontra helyezkedni nem akart és nem szándékozott. Nem következhetett be tehát az a momentum, melyet a t. képviselő ur óhajtott. Hogy miért nem engedték meg Széll Kálmán miniszterelnök urnak azt, a mit én javasoltam? Egyszerűen azért nem, mert Széll Kálmán miniszterelnök ur ezt nem kérte, nem óhajtotta képviselni és ennek következtében nem juthatott ahhoz, hogy azon programmal álljon elő, a melyet én voltam bátor előadni. Az igen t. képviselő ur beszédének végén azt mondotta, hogy ő magát nem kötelezte semmire, mint a hogy én sem köteleztem magamat beszélgetéseinkben semmire, illetőleg paktumot nem kötöttünk. Ez tökéletesen megfelel a valóságnak, a minthogy annak kifejezést is adtam részemről, hogy ezt nem is tartom egészséges és alkotmányos eljárásnak, rendes körülmények között. (Helyeslés.) ügy áll a dolog, hogy mi beszélgetéseket folytattunk, igyekeztünk találni egy módot, hogy elérjük azt, a mit az igen t. képviselő ur beszéde elején hangoztatott: hogy mielőbb kijussunk a törvényen kívüli állapotból. Ez volt beszélgetéseink czélja, e körül fordult meg minden, ez irányban nyilatkoztam nemcsak a t. képviselő úrral, de a ház minden pártjával szemben. Ugy a többség vezérférfiaival mint az ellenzék más árnyalataival folytatott beszélgetéseim mindig egy és ugyanazon pont körül forogtak, kerestünk módot mielőbb kijutni a tör vény enkivüli állapotból. Igen örvendek, hogy a t. képviselő ur azt találja a maga részéről, hogy én a beszélgetéseink alapján az eljárásra vonatkozólag kikéj)ződött egyetértés tekintetében megfeleltem annak, a mit czéloztam, a mit elérni akartam és ennek kifejezést adott különösen az által, hogy megelégedését nyilvánította a felett, hogy a honvédelmi miniszter ur épen ennek következtében uj törvényjavaslatot nyújtott be a rendes ujonczjutalék megajánlása tekintetében, és ez tulajdonképen az, a mi feltételül tüzetett ki a megállapodásban. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Másra nem is vállalkoztam ; egyenesen megmondottam, hogy miután sem magamat, sem a kormányt, sem pedig a pártokat a jövőre lekötni nincsen szándékom, a jövő kérdéseiről nem is akarok szólni, azokat arra az időre kell hagyni, a mikor bekövetkeznek, mert a politikát mindig az aktualitás szempontjából kell elbírálni. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Folytatva a felszólaló képviselő urak sorrendjét, eljutok azon kérdéshez, melyet Ivánka Oszkár képviselő ur tett. Mondhatom, hogy némileg csodálkozom a kérdés feltevése fölött, miután e tekintetben is világosan nyilatkoztam. Felolvasom saját szavaimat. Én azt mondottam azon kormánynyilatkozatokra vonatkozólag, a melyeket az előző kormány tett, hogy azokat a maguk egész terjedelmében és formájában a magam részéről is fentartom. Ez által, azt hiszem, tökéletesen kifejeztem azt, a mi abban rejlik és keresendő, mert én máskéj^en nem magyarázhatom azt, mint a hogyan a múlt kormány magyarázta, és igy fogom fel én is, ezt a magamévá téve. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azért nem láttam szükségesnek ezt még bővebben is magyarázói, mert saját szavaimnak nem akarok több értéket tulajdonítani, mint azoknak, a miket az előző kormány nyilatkozataiban mondott. Hozzátehetem ehhez, hogy természetes, hogy a magyar kormány, midőn ezen nyilatkozatokkal kapcsolatban és ezekből kifolyólag is azon helyzetbe jön, hogy álláspontját érvényesítse, kötelességének fogja tartani — mert hiszen az máskép nem is képzelhető, — természetesen az ő politikai hitvallásának tulajdonképeni folyom ányakép, az egységes hadsereg elvének fentartása mellett (Felkiáltások a baloldalon: Nincs egységes hadsereg, csak közös! Zaj. Felkiállások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!); helyes: a hadsereg közösségének fentartása mellett, a nemzetnek azon törekvéseit, a melyek adott időben megvalósíthatók volnának a maga részéről támogatni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Rákosi Viktor : Mit tart megvalósíthatónak ? (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly minisztereinek: Gróf Zichy János képviselő ur a maga részéről is elfogadja, (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) az alkotmányos rend helyreállítása érdekében, azon alapot, a melyet beköszöntő 20*
