Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

156 300. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. beszédemben kifejtettem és igy erre vonatkozólag nem volna beszédére semmi megjegyzésem, de mégsem mulaszthatom el, hogy beszédének egy részére ne reflektáljak, (Halljuk! Halljuk!) nevezetesen arra, a melyben ó' azt állítja, hogy tulajdonképen gyönyörködik abban, hogy a szabadelvű politika csődöt mondott. (Mozgás halfelöl.) Bocsánatot kérek, de midőn a t. képviselő ur azt állítja, — a képviselő ur érzületére természetesen nem lehetek befolyással, ez az ő saját maga dolga — hogy a szabadelvű politika csődöt mondott, ezzel szemben azt kell állítanom a magam részéről, hogy, azt hiszem, téved a t. képviselő ur. (Ugy van! ügy van ! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Én azt tartom, a mint bevezető beszédemben is mondottam, — én ugy olvastam és tanultam a magyar históriát, hogy ha a szabadelvű politika nem is volt az egyedüli állanifentartó erő, — más oldalról is hallottam már ezt kifogásolni — de azt, hogy a nemzet politikájának irányzásában mindenesetre hatalmas tényező volt, a mely tulajdonképen az egész histórián végigvonul, azt hiszem, nem fogja senki sem tagadni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én arról vagyok meggyőződve, hogy e iiemzet és minden nemzet csak ugy állhat fenn, hogyha olyan politikát folytat, melynek tradicziói mélyen gyökereznek a nemzet életében. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szatmári Mór : Minden erőszakkal és törvénytelenséggel ellenkeznek azok a tradicziók. (Mozgás jobbfelöl.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Azért azt hiszem, hogy még a jövőben is főfontosságu tényező kell, hogy maradjon a szabadelvüség a nemzet politikájának irányításában, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) de annál szükségesebb ez nemcsak azért, mert ez tradiczionális politika a nemzetre nézve, hanem azért is, mert tudnunk kell, hogy miért volt ez tulajdonképen igy és miért kellett ennek igy lennie. Azért, mert nemcsak államalkotó és fentartó tényező volt, hanem szerintem egy kibékítő és kiengesztelő tényező is volt. . . (Ugy van ! Uyy van ! a jobboldalon.) Holló Lajos: A nemzeti politika helyettesitője! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: . . . azon politika, a melyre a nemzetnek mindenesetre még igen sokáig szüksége lesz és hogy szerencsés politikát folytathasson a nemzet, azt hiszem, ezen útról nem fog letérhetni. Ez meggyőződésem, a képviselő uré más, de nem fogja elvitatni tőlem, sem e ház többségétől, hogy jogunk van hangsúlyozni e politikának szükségét továbbra is, mert messze visszanyúlva másra nem is hivatkozhatunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyben egyetértek a t. képviselő úrral, midőn azt mondja, hogy a nemzetnek egyik legfőbb érdeke, hogy a korona tekintélyét magasra emeljük. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Igenis meggyőződésem nekem is, hogy a nemzet sorsa nagyban függ attól, hogy milyen tekintélyben tartja maga a nemzet a koronát. (Ugy van! a jobboldalon.) Ugron Gábor: Azt önmaga tudja megvédeni a legjobban! Vlád Aurél: Elég erős hozzá! Ugron Gábor: Senki sem tudja megvédeni a tekintélyét, ha ő maga nem védelmezi meg! (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Barabás képviselő ur beszédének elején újra fölvetette a kérdést, hogy micsoda kvalifikáczió alapján jutottam e székbe? Erre visszatérni nem akarok azok után, a miket már előbb mondottam. Csak arra szeretném mégis a t. képviselő ur figyelmét felhívni, hogy igenis a koronának van joga ahhoz fordulnia, a kihez bizalma van és azt állítani az ügyek élére, a kiről gondolja, hogy képes az ország ügyeit ugy kezelni, hogy az a nemzet törekvéseinek megfeleljen. (Ménk helyeslés a jobboldalon.) Az igen t. képviselő ur, de lehet, hogy más is — ha jól emlékszem, talán Okolicsányi képviselő ur is felvetette ezt a kérdést — ugy állította oda a dolgot, mintha az illető vezérlő politikus csakis a többség kebeléből volna választható a korona részéről és csak ilyen alapon állhatna meg. Rendes körülmények és viszonyok között ugy is szokott ez történni, a legtermészetesebb dolog, és higyje el a t. képviselőház, hogy a magam részéről is legjobban szerettem volna, ha itt a képviselőház kebeléből alakulhatott volna a kormány, illetőleg jelentkezett volna férfiú, a ki kormányalakításra vállalkozott volna. De személyes momentumoktól el kell térni, midőn az ország dolgáról van szó és csak arra akarom figyelmét felhívni a t. képviselő uraknak, a kik hasonlóan felhozták ezt a kérdést, hogy igenis van alkotmányos ország és van példa reá, hogy a kisebbség kebeléből választatott kormány férfiú. Csak Angliára hivatkozom rövidesen — nem akarom hosszura nyújtani beszédemet — a hol igenis előfordult, hogy a kisebbség kebeléből, még pedig igen nagy államférfiú állíttatott az ország élére, a ki azután kapott többséget. Arról van szó igenis, hogy a korona szabadon választja azt, a kit a kormány élére állit, annak azután a hivatása és feladata, hogy politikájának többséget szerezzen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha nem tud annak többséget szerezni, akkor természetesen levonja belőle a konzekvencziát. (Helyeslés a jobboldalon.) Barabás t. képviselő ur felhozta, mintegy indokául annak, hogy nincsen meg a kellő kvalifikáczióm Magyarország kormányának élén állani, hogy azon hivatali körben, a melyben