Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

03 Julius O-án, hétfőn. 148 300. országos ülés W külügyek terén a magyarságnak, a magyar udvartartás kiépítésének teljes mellőzésével ugy, hogy 5600 udvari ember közt nincsen 30-nál több, a ki magyarul jól beszél és ehhez 9,650.000 koronát fizet Magyarország az udvar részére és ebből kap a budapesti és gödöllői várkapitányság 104.000 koronát évenkint, a miből 40.000 korona jut gróf Apponyi Lajosnak reprezentaczionális költségekre. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Szóval a t. miniszterelnök ur ugy magyarázza a 67-es alapot, mint a hogy magyarázzák az osztrákok, a mint ezt a »Neue Freie PreeBe« meg is irta. Nessi Pál: Vád alá kellene helyezni minden kormányt azért, mert kiadja a czivillistát, a mikor nincs magyar udvartartás. (Mozgás.) Gabányi Miklós: A főispánkandidátus szerint van! (Derültség jobbfelol.) Nessi Pál: Talán Szatmár megyében van magyar udvartartás! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ki az ? Domahidy .') Domahidy Elemér: Majd Gabányi lesz a főispán! Nessi Pál: Megállná a helyét ugy, mint sok más! Lengyel Zoltán: A »Neue Freie Presse« meg akarja kövesiteni a mostani állapotot örök időkre, mert Ausztria ezekből az állapotokból csak előnyöket huz, Magyarország pedig tartományi alárendeltségben van. Azt mondja ez a lap (olvassa) : »hogy a mi engedményeket a magyar hadseregnek eddig tettek, az egy lépés Magyarország önállósítása felé katonai, kereskedelempolitikai, pénzügyi és vámpolitikai tekintetben. Ez a gondolat annál inkább foglalkoztatja az osztrák politikusokat, mert ugy fogják fel a dolgokat, hogy minden áldozat, a melyet Ausztria a dualizmus érdekében hozott, hiábavalónak bizonyult.* Ausztria tehát most már el akar készülni arra a rázkódtatásra, a melyet a félszázados közösség megszüntetése okoz és az, a mit a miniszterelnök ur elődei Ígéretének fentartásával idehozott, hogy ezentúl az a cseh ember, a ki a magyar ezredben szolgál, magyarul is kell, hogy tudjon, meg hogy valahogy a zászló- és czímerkérdés rendeztessék, az nem egyéb, mint a 67-es alapnak, Deák Ferencz elveinek megmásitäsa. Nagyon jól ismerem az osztrák felfogást, bevette magát az udvar körébe is és abban nyilvánul, hogy van itt egy közös birodalom, Ausztria, annak egyik tartománya Magyarország, a melynek belügyi tekintetben valamelyes önállósága van; ez a felfogás odáig vitetett, hogy az osztrák parlamentben a horvát ügyekre nézve épen a t. miniszterelnök ur ellen inter pellácziót adtak be és így magyar belügyi dolgokra vonatkozólag az osztrák parlamentben tárgyalásokba bocsátkoztak, miniszteri válaszokat adtak és csak néhány szón múlt. hogy a magyar belügyek tárgyalását az osztrák parlament napirendre nem tűzte. T. miniszterelnök ur! Az ön programmja egyenesen arra vall, hogy abban az irányban akar tovább haladni, a melyet az osztrák udvari körök követnek. Ha a miniszterelnök ur szorosan fentartandónak véli azt az alapot, a mely Magyarország kifejlődését akadályozza, akkor, ha semmi egyebet nem mondott volna, ha alkudozásról sem lett volna szó, elég lett volna programmjául azt az egyet hallanom, hogy követi ugyanazt az irányt, hogy sem a hadsereg, sem a külpolitika, sem az udvartartás, sem pedig a közgazdaság terén Magyarország nemzeti önállósága ne érvényesülhessen és akkor ön ellenében ezen az alapon is obstrukczióba mennék, a végletekig harczolnék, mert Magyarországon nem lehet azt megengedni, hogy, a mikor már az előző kormány alatt egy lépést tettünk a választások tisztasága, a közerkölcsök megtisztítása és az önálló vámterület jogi állapota felé: akkor egy uj kormány jöjjön és mi engedjük azt a hatalom eszközeivel megerősödni, hogy az azután mindezt lerombolja, és bennünket egy sokkal rosszabb helyzetbe vezessen vissza, mint a milyenből már ma valamennyire kijöttünk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azért mi állunk és folytatjuk a küzdelmet, (Helyeslés a baloldalon.) hogyha nem is tudjuk a mi programmunkat, a melyet fentartunk és hirdetünk továbbra is — megvalósítani, de legalább egy lépéssel vigyük előre nemzetünket, és megerősítsük a magyar népnek és a magyar közvéleménynek öntudatát, hogy az higyjen necsak e pártnak becsületességében, de az ő eszméinek megvalósulásában és a küzdeleni tisztaságában is. (Helyeslés a baloldalon.) És azzal, hogy mi ezt az irányt szolgáljuk, mi megerősítjük a trónt és a dinasztiát is, mert ha ez a magyar nemzet mindig csak azt kénytelen látni, hogy onnan felülről mindig csak követelnek tőle, de jogait sohasem becsülik meg: akkor ne csodálkozzanak azon, hogyha ez a nemzet soha, de sohasem tud azzal a dinasztiával egyetérteni. Ha ez a nemzet akkor, mikor szeretetét felkínálja, onnan szeretetet sohasem nyer, és nemzeti érzéseinek megbecsülését nem találja: akkor ne csodálkozzanak azon, hogyha válságos időkben nem fog ott állani ez a nemzet a dinasztia hatalmának megerősítésére, mint a hogy ott állott ezelőtt. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Öt perez szünetet kérek. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. (Zaj.) Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, szíveskedjék előadását folytatni. Kérem, méltóztassanak helyüket elfoglalni; tessék megkezdeni.