Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

300. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. 145 választottak, akkor is íudnám a kötelességemet. Egy kötelessége van az embernek ilyenkor: megkérdezni a választókerületet törvényes utón, helyes-e az eljárás vagy nem? De taktikai különbség tekintetében arra nézve, hogy a megfutamodó ellenséget tovább üldözzem-e, vagy nem, végleges fegyverletételre kényszerítsem-e vagy nem, erre nézve senkitől utasítást elfogadni nem tudok, erre nézve a magam irányát követtem és fogom követni. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ugron Gábor: Rajta! Rajta! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! A miniszterelnök ur prograrnmbeszédéből én mindössze három dologgal akarok foglalkozni. Alig is tudok benne többet találni. Ezt a három dolgot is csak ugy találom, hogy mind a három helyen a zajos közbeszólások özönéből és elnöki rendreutasitáspkból vettük észre, hogy itt valami nyilatkozat történt. Az első, t. ház, a miniszterelnök urnak az a kijelentése, hogy a katonai javaslatok tárgyalása egyelőre felfüggesztetik, és mindaddig nem folytattatik, mig a véderőiől szóló javaslat a ház asztalára le nem tétetik. A mint én értesülök, ez a programmrész megfelel annak az álláspontnak, a melyet a t. miniszterelnök ur a kiküldöttekkel folytatott tárgyalás alkalmával elfoglalt. Azaz, a t. miniszterelnök ur sem nem állit, sem nem tesz egyebet, mint a mit magára vállalt, t. i. hogy a létszámemelés iránti javaslatot a véderő törvény benyújtásáig nem tárgyaltatja. Ebben a tekintetben a t. miniszterelnök ur megfelelt az előadott feltételnek teljes mértékben. Hogy ilyen feltétel elfogadása helyes-e, vagy helytelen-e, az egészen más kérdés; mert, ha a miniszterelnök ur bejelenti azt, hogy: én a létszámemelést most nem tárgyaltatom, azonban tárgyaltatni fogom okvetlenül, én pedig bejelentem azt, hogy én pedig a létszámemelést meg nem szavazom a magyar nyelv, czimer, zászló és tisztikar érvényesítése nélkül, akkor azt is meg kell kérdeznem a miniszterelnök úrtól: ha te követelsz őszszel, mit fogsz csinálni az én követelésemmel, azaz kapok-e én a mai helyzetben garancziát tőled arra nézve, hogy megegyezni akarsz velem, vagy leverni akarsz-e engem időközben? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez világos! Ez a kérdés!) Én tisztán látom, hogy a t. miniszterelnök ur nem akar velünk megegyezni, a véderő-bizottságban megkérdezték, érdeklődtem a dolog iránt és elmentem oda, azt mondotta: az ujonczlétszámon kivül eső egyéb kérdésekről én nem beszélek. Sokkal okosabban viselte magát, mint Széll Kálmán; a sajtot nem ejtette ki a szájából, a legszebb énekszóra sem. Hogy áll a kérdés a katonai dolgokra vonatkozólag? Ugy, hogy ennek a pártnak két követelése volt, illetőleg két alternatíva volt felállítva. Vájjon helyes volt-e e kettős felállítás, arról nem vitatkozom, de viselkedésemből, eddig KÉPTH. NAPLÓ. 1901 — 190tí. XVII. KÖTET. elmondott beszédeimből, mostani felfogásomból kétségtelen, hogy az első alternatíva felállítása nem volt helyes, és pedig nem volt helyes az, hogy a létszámemelés visszavonása esetén megadjuk a kormánynak a szükséges eszközöket, mert a helyes feltevés az lett volna: eláll-e a katonai kormány a létszámemeléstől igen, vagy nem? i Ha eláll, ez annyit jelent, hogy belátható időn belül a létszámemelést programmjába be nem veszi, s akkor én levonom magamra nézve a konzekvencziát, mert olyan ellen, a mi nincs, nem harczolok. De, hogyha csak halasztást kér, akkor megkérdem, azért kéri-e a halasztást, hogy megvalósítsa azt, a mit mi akarunk vagy azért, hogy meghiusitsa azt, a mit mi akarunk ? Mig én erről meg nem győződtem, addig én önt nem tekintem az én barátomnak, nem tekintem azonban ellenségemnek sem, hanem ugy járok el, mint ellenzéki politikus, nem adok önnek semmit addig, a mig nem nyilatkozik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Levegőt sem! (Derültség.) Lengyel Zoltán: A két alterrnativa közül a miniszterelnök ur a kibontakozás útját keresve, a mint ő monda, Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak egyik határozati javaslatát elfogadta. Ez, rövidesen megnézve, ugy látszik, mint teljes győzelem. De ha jobban megnézem, egészen más a dolog. T. i. mi volt itten ? Ugron Gábor: Becsapás! Lengyel Zoltán: Az volt, hogy a t. minisEterelnök ur a bécsi kormány, ő Felsége és a katonai köröknek megbízásából választott két dolog között, választott a két alternatíva között, azaz: ragaszkodjam-e a létszámemeléshez és paktáljak a nemzeti követelések tekintetében ? vagy utasítsam-e vissza ab ovo a nemzeti követelést és a létszámemelést egyelőre elejtsem? Már most a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a létszámemelésre szükség van, ezt most is fentartja. Mi pedig azt nem adjuk meg engedmények nélkül. Hát ha a t. miniszterelnök ur azt az álláspontot képviseli, hogy ő meg akarja valósítani a nemzeti követeléseknek a hadseregben való érvényre jutását, akkor most csinálta volna meg, hiszen egy esztendővel hamarabb kapott volna ujonczemelést, békét, rendet, nyugalmat teremtett volna itten, esetleg a kifáradt ellenzék diadalmámorában a kiegyezést is keresztülengedte volna, a t. miniszterelnök ur népszerűtlen emberből népszerűvé lett volna egész kabinetjével egyetemben, s talán évtizedeken keresztül nyugodalmasan kormányozhatott volna itten, magyar módra, nem is horvát módra; azután nyári szünet következett volna s mindannyian nyugodtan elmehettünk volna fürdőzni. (Derültség a szélsőbaloldalon. Mozgás jóbbfélvl.) T. képviselőház! Én itt akarok maradni, hanem a t. képviselő urak nyaggatnak mindig, hogy ne obstruálj, hanem minél hamarabb engedj bennünket nyaralni. (Derültség.) 19