Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

146 3Ü0. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. így felállítva a kérdést, kétségtelen dolog az, hogy a katonai hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem kell nekem több katona, de a hadseregben maradjon meg a német nyelv. És ebben az esetben igen erősen és határozottan döntött a t. miniszterelnök urnak lejövetele, döntött pedig a nemzeti köretelések ellenében, a mennyiben a t. miniszterelnök ur ezen" döntés következtében a közös hadsereg létszámelését akarja keresztülvinni, engedmények nélkül, mert ha engedményekkel akarná keresztülvinni, megtehette volna már most, a midőn a kibontakozás útját a maga lényegéhen és mélységében megtalálta volna és nemcsak formailag kereste volna, mint ezúttal. Az én felfogásom szerint a katonai hatóság jobban ragaszkodik a rendszerhez, mint az ujoncztöbblethez. Ha pedig a rendszerhez ragaszkodik, akkor a t. miniszterelnök ur ennek a rendszernek a gyermeke, ennek a rendszernek az embere, hogy azt a rendszert továbbra is érvényében fentartsa és a katonai létszámemelést a mostani rendszer számára megszerezze. És akkor a t. miniszterelnök urnak törekvése nem az lesz és nem az lehet, hogy azt az időt, a melyet nyerni akar azáltal, hogy a törvényes állapotba belejut és nyugodt és békés idők következnek az országra, nem arra akarja és fogja felhasználni, hogy ezeket a követeléseket Bécsben keresztülvigye, s azután őszszel nyugodtan megteremtse a véderőtörvényt mindnyájunk hozzájárulásával, hanem egyedül és kizárólag arra fogja felhasználni, hogy ezt az ellenzéket letörje és tönkretegye. (Ellenmondás jobbfelöl.) Nekem ez a nézetem, mert ha a t. miniszterelnök ur engedményekkel jött volna, akkor megmondaná ezt most, megcsinálta volna most; ha pedig nem jött engedményekkel, akkor az őszszel sem fogja azt megtenni, s akkor őszszel a véderőtörvénynek a mostani rendszer számára való keresztülvitele csak két módon lesz lehetséges : vagy ugy, hogy ez az ellenzék megadja magát, s akkor becsületét veszti el, vagy ugy. hogy ez az ellenzék már nem lesz ebben a parlamentben, vagy nem lesz itt ép az a része az ellenzéknek, a mely önnel szemben áll, t. miniszterelnök ur, hanem az ellenzéknek csak az a része leaz benn, a mely ugy fog viselkedni, mint Horvátországnak ön által kiirtott ellenzéke, hogy hivatalos ellenzéke lesz a hivatalos kormánypártnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a magyar alkotmányosságnak, a nemzeti iránynak őrei egyesegyedül és kizárólag mi vagyunk, nem a t. túloldal. Mert a t. túloldal beleegyezett abba, hogy itt ez a kormány a nemzeti iránynak inaugurálása nélkül kormányra jusson, hogy itt elfoglalja azt a bársonyszéket, semmiféle követelést ki nem tűzött, semmifélekép meg nem akadt azon, hogy egyetlenegy szóval sincs ez jelezve a programmjában. Tehát önök nem védik a nemzeti irányt, hanem védi egyesegyedül és kizárólag az ellenzék, a melynek mindent meg kell csinálnia, uj kormányt kell csinálnia, meg kell buktatnia azt ismét, megint a nemzeti vívmányokat tűzi ki czélul teljesen önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül. Ezt az ellenzéket kitenni annak a helyzetnek, a melyre a t. miniszterelnök urnak, vállalkoznia ezzel a programmal egyedül volt lehetséges, én nem engedem, de ha megtörténhetnék is, én a magam részéről állom itt utolsóig ezt a helyet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A mig ebben a parlamentben vagyok, addig engem a nemzeti ügy mellől nem fog elvinni senki sem ott hagyom inkább azt a pártot, a mely nem megy tovább a harczban, de én a magam részéről küzdeni fogok, ezért jöttem ide, ezért születtem erre a világra. (Éljenzés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Jobb lesz az egyenes útra térni a miniszterelnök urnak! Haladjon egyenes utón, tisztességes utón! (Zaj jobbról.) Lengyel Zoltán: A t. miniszterelnök urat megkérdeztük igen határozottan a véderő-bizottságban e napokban, hogy hajlandóké ma már a közös hadsereg keretén belül a nemzeti irányt elfogadni, legalább is olyan mértékben, a milyen mértékben az az u. n. egységgel, a czélszerüséggel, a harczképességgel és a közös eszmével nem ellenkezik. A t. miniszterelnök ur egyáltalában nem válaszolt a feltett kérdésre. Azt mondta, hogy most arról van szó, hogy egy év tartamára az eddigi rendes ujonczlétszám megajánltassék. A mi ezen a kérdésen kivül esik, azt én a vitatkozásból eliminálni vagyok kénytelen, arra nem felelek. Nagyon szép álláspont! Dicsérem a t. miniszterelnök urnak kormányzati képességét, a mikor a feltett kérdésekre egyáltalában a maga álláspontjából kiverni nem lehet. De a maga részéről én a bizalmatlanságot még jobban megőrzöm, sőt tovább is fokozom. Azt mondotta a miniszterelnök ur: a hadügyi kormány nem kapkod, mert követel és tovább is követel. A hadügyi kormány szükségesnek tartja ma is, fenn is tartja a követelését, el sem ejtette, de mert rendet akarunk állapotainkba hozni, lehető módnak tartottuk azt, hogy a követelést elhalasztottuk a végleges reform idejére. Hogy a hadügyi kormány is lehetővé tette a kibontakozásnak ezt az útját, ez ugyan nem ok a támadásra, tehát itt nincs sző kapkodásról, hanem igenis megfontolt, tervszerű eljárásról. Kérem, t. miniszserelnök ur, én magam jegyeztem le ezeket a szavaka/t, jól emlékszem minden egyes szavára, hogy volt az abban a konstrukczióban elhelyezve, mert a t. miniszterelnök ur, ha nincs is egészen otthon a magyar nyelv kezelésében, de mint jól gyakorlott kormányzó, megtalálja mindig és ugy helyezi el a szavakat, hogy azokból az értelmet ki lehet találni.