Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

142 300. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. Széll Kálmán volt miniszterelnök úrra, a ki nagyon sokszor hangoztatta, hogy ugy elő van készítve az önálló vámterület, hogy a külön vámtarifát és annak életbeléptetését hat hét alatt meg lehet alkotni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Három hét!) Kijavította hat hétre! Én inkább elhiszem a hosszabb, mint a rövidebb időt. Ez annyit jelent, hogy ha az önálló vámterület tényleges életbeléptetése tekintetében elhatározás következett be, akkor a vámtarifát idejében meg lehet csinálni; időnk nagyon is lesz e nyilatkozatok alapján, a melyeknek én sokkal jobban hiszek, mint a t. minisztere!nök ur felfogásának, mert Széll Kálmán miniszterelnök ur ezt a resszortot bizonyosan jobban értette, mint a t. miniszterelnök ur. Nekünk minden körülmények között időnk van egy olyan vámtarifát megcsinálni, a mely a mi érdekeinknek teljesen megfelel, nem pedig egy olyat, a minő a mostani s a mely csak bizonyos körülmények között védi meg a mi érdekeinket, bizonyos körülmények között pedig egyenesen Ausztriának szolgál. A vámtarifa megalkotását igenis sürgősnek tartom akkor, a mikor a döntés következett be, s a mikor majd határozunk a felett, hogy az önálló vámterület alapjára lépjünk-e, vagy pedig a közös vámterület alapjára. De a míg a döntés be nem következett, én alapot nem adok a magyar kormánynak a közös vámtarifa megalkotására. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Elég sok port hintettek már a nemzet szemébe! Lengyel Zoltán: Még kevésbbé járulok ahhoz, hogy egy olyan vámtarifa alkottassák, a minő az osztrákoké, mert akkor nagyon könnyű a mostani formulából egy másikat csinálni s illetőleg egy lépéssel közelebb menni a jogi állapothoz, de száz lépéssel eltávolodni a tényleges állapottól. A dolog ugyanis ugy áll, hogy, ha Ausztria is ugyanolyan vámtarifát csinál, mint Magyarország, akkor csak egy szakaszba kerül, hogy elhatározza a magyar országgyűlés és az osztrák országgyűlés, hogy e két különböző önálló vámtarifa alapján tényleg közös vámterületet tart fenn és két különböző akarat szankcziója folytán tart feDn egy közös vámterületet, épen ugy, mint ma. Ha a t. miniszterelnök ur hozzájárulna ahhoz az indítványhoz, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam tett (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Már hozzájárult!) t. i., hogy már most tárgyaltassék a vámtarifa és előbb készíttessék el, akkor tisztán láthattam volna a helyzetet, mert akkor azt hittem és hihettem volna, hogy előkészülni akarnak a szerződések tárgyalására és esetleg az önálló vámterület megcsinálására. De ha későbbre halasztják ennek a tárgyalását, nohát akkor ez mesébe való dolog; ez semmit sem ér, (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) mert akkor nem érjük el azt, a mit ez az expediens elérni akar, hogy t. i. előbb lehessen tárgyalásokat kezdeni, s nem érjük el azt. a mit mi akarunk, hogy t. i. az önálló vámterületet meg lehessen csinálni. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nem érünk el semmit, hanem vámtarifát csinálunk vámvonal nélkül és csinálunk vámtarifát a nélkül, hogy tudnók, kinek csináljunk: Magyarországnak csináljuk e vagy pedig Ausztriának, illetőleg Ausztriának-e vagy AusztriaMagyarországnak. (Mozgás a szélsobalóldalon.) Ha én lakóházat akarok építeni, előbb megkérdezem, hogy magamnak építem-e, vagy a szomszédomnak; de addig nem csinálok házat, a míg nem tudom, hogy az hány család számára és kinek készül. Ha pedig már egyszer hozzákezdek az építéshez, akkor olyat csinálok, a milyen nekem szükséges. Nem tehetek róla, hogy habár intencziónk ugyanaz, illetőleg habár az intcnczió szempontjából nézetünk egyezik is, de ón ezt az expedienst helyesnek, szükségesnek és czélravezetőnek nem találom. (Elénk helyeslés a szás'óbaloldalon.) Ebben a dologban is ugy állok a t. miniszterelnök úrral szemben, mint a katonai javaslatok kérdésében, hogy t, i. lélekzethez jutni nem engedem, mert ha egyszer időhaladékot kap a t. miniszterelnök ur, akkor ismét közös vámterület lesz; ha azonban kényszerhelyzetbe jut — mert nem adjuk meg a tárgyalásnak semminemű eszközét — akkor választania kell két szélsőség között: a birodalmi álláspont között, a mely Magyarország alkotmányára tör, és a nemzeti álláspont között, a mely a magyar nemzeti állam kiépítését követeli, így tehát ekkor egy meredély elé kerül a miniszterelnök ur; nem haladhat tovább ezen az utón; meg kell gondolnia a további lépést, mert vagy a magyar állam önállósága esik ott le, vagy a miniszterelnök ur esik oda, a honnan többé feltámadás nincs. Gabányi Miklós: Azt hittük, hogy referálni fog, mit hozott Bécsből! Mit hallgat ? Hallgatni küldték őt ide? (Zaj.) Olay Lajos: A passzív rezisztenczía folytatása ! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen előzetes kérdés után, a melyre nézve megjegyzéseimet legjobb tudomásom és hitem szerint megtenni kötelességem volt, . . . (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) Vázsonyi Vilmos: Helyes! Átláttatok a szitán! Lengye! Zoltán: . . . áttérek arra a dologra, a mely most tulajdonképen országos, politikai kérdést képez és a mely az én csekély személyemmel is összeköttetésben van: azon álláspont elfoglalásának kérdésére térek át, a melyre nézve én már a magam vélekedését nyilvánítottam, és a melyből magamra nézve a konzekvencziákat már le is vontam. Azonban nem akarok semmiféle olyan mezőre lépni, a mely kontroverziát idézne