Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

300. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. 143 elő a magam és elvtársaim nézete között, vagy pedig elvtársaim mai konferencziáinak prejudikálna. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) — T. képviselőház! Nem akarok arra az útra térni, — ezt őszintén megmondom, — a melyre Csávolszky Lajos t. képviselőtársam lépett. Molnár Jenő: Ez az ő dolga! Lengyel Zoltán: Csávolszky Lajos t. képviselőtársam is olyan szabadon nyilváníthatja itt ebben a házban véleményét, mint bárki más, és nekem ahhoz, a mit ő tesz, abszolúte semmi közöm. De hogy ezt az ő vélekedését én hogyan fogom fel, azt igenis elmondhatom, (Halljuk! Halljuk!) és én egyenesen kijelentem, hogy ahhoz a támadáshoz hozzá nem járulok, az ellen a magam részéről teljes mértékben tiltakozom. A képviselő ur szempontjából lehet, hogy neki igaza van, lehet, hogy nincs igaza; én, ismétlem, ebben bírálatot nem mondok, de konstatálni akarom, hogy a magam részéről csak egyetlen egy helyes harczi szempontot tudok és ismerek, és ez az: addig, a mig magam előtt ellenséget látok, én barátaimban, elvtársaimban soha^ kárt nem teszek, azok ellen nem támadok. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Őszintén kénytelen vagyok és kötelességemnek ismerem a magam részéről kijelenteni, hogy az én állásfoglalásomat semmi körülmények között nem befolyásolták azok a támadások, a melyeket az én pártom és vezérem ellen intéztek, nem befolyásolták a legkisebb mértékben sem, sőt, ha meg kell mondanom, igenis megmondom, hogy egy igen súlyos körülmény volt az, a mely engem erre a lépésre késztetett, de nem azok a támadások; és bár igen sok tekintetben gátló körülményként álltak ezek előttem, én mégis megtettem azt, a mit tettem. Ezt ki kell jelentenem, mert nem akarom, hogy azon színben tűnjék fel, mintha más okból léptem volna ki, hanem kiléptem tisztán és kizárólag a t. kormány iránt tartozó bizalmatlanságom okából és azért, hogy a helyzet egyszersmindenkorra való tisztázásához hozzájáruljak és azon támadások daczára, a melyekkel a legkevéshbé sem értek egyet és a melyeket a magam részéről teljességgel visszautasítok. (Egy hang a jobboldalon: Az egészen házi dolog!) Kérem, nyilvánosság elé tartozó dolog, ha házi dolog is; és ha a t. képviselő urak akármelyikének lesz ilyen házi dolga, nem fogok az ellen tiltakozni, hogy azt itt felhozza. Gabányi Miklős: Nem dolgozunk suttyomban ! (Derültség jobbfelől és félkiáltások : Látjuk!) Kubik Béla: Tiszta vizet a pohárba, hadd lássa az egész ország! (Zaj balfelöl.) Lengyel Zoltán : Midőn a kormány programmjára vonatkozólag a megjegyzéseimet megteszem, a mint mondám, előre is kerülni akarok minden olyan vonatkozást, mely a t. miniszterelnök ur kormányra lépése előtti dolgokra vonatkozik és csak annyiban fogom érinteni azokat, a mennyiben az érvelésem okvetlenül magával hozza, mert én őszintén megvallom, kezdettől fogva, 1902. szeptember óta abban a felfogásban voltam, hogy a katonai kérdésekben megindított harczot addig abbahagyni nem lehet, a mig az teljes világossággal eldöntve nincsen, a mig a nemzet lelkiismerete teljesen meg nincsen nyugtatva, a mig a magyar államiság diadalát meg nem szereztük. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Itt azonban egy határvonal van, a melyre nagyon sokan azt mondják, hogy az az adott szó szentségének jelentőségével bir és hogy azon átlépnünk nem lehet. A magam részéről ennek az érvelésnek jogosultságát bizonyos mértékben elismerem, és ép azért én azt érinteni nem is akarom. Az én bizalmatlanságom okait származtatom a miniszterelnök ur programmjából: a miniszterelnök ur múltja és kabinetalakitása folytán bennem keletkezett bizalmatlanságból, továbbá azon állásfoglalásából, a melyet az 1867: XII. törvényczikkre vonatkozólag és az osztrák hadsereggel szemben tanúsít, a mely mindkét kérdésben a legridegebb, a legmerevebb konzervativizmust vallja magáénak és én ugy látom és azt hiszem, hogy egy kormány, a melyik ilyen programmal lép a képviselőház elé, nem hivatott arra, hogy a mi nemzeti álmainkat megvalósítsa, hogy a mi magyar hadseregünket megteremtse és hogy igy minket egymáshoz közelebb hozzon, (ügy van! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) És ha egy kormányra vonatkozólag nekem ez a nézetem, akkor én ezt a kormányt semmi körülmények között sem engedhetem, hogy a hatalom eszközeinek birtokába jusson, mert azokat csak arra használhatná fel, hogy az ellenzéket, a mely az ő czéljaival ellentétes törekvéseket szolgál, megsemmisíteni igyekezzék, a lábáról levenni igyekezzék és nem arra, hogy a mi czéljainkat megvalósítsa. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy tartom, hogy teljességgel nem árt a nemzeti hadsereg eszméjének, ha ezen az oldalon a csata befejezése után, ha nem is uj csatát kezdenek, de még mindig maradnak egyesek, a kik lövöldöznek a megfutó ellenség után; teljességgel nem árt a jövendő küzdelem czéljainak, ha a t. kormányt, mint a mi ellenségünket ebben a kérdésben — mert ha barátunk lenne, azt megmondotta volna — hogyha a t. kormányt ezekben a kérdésekben tovább üldözzük és nem engedjük meg neki azt, hogy a mostani csendes pihenés napjaiban ellenünk a jövőre felfegyverkezzék és azután teljes fegyverzettel szembeállva velünk, az őszszel a véderő vita alkalmával a mi czéljainkat meghiusitani képes legyen. Azonkívül ugy hiszem, hogy a véderőtörvény revíziója alkalmával, mikor ez a házhoz beterjesztve lesz, bizony nagyon is post festa fog jönni a mi küzdelmünk. Nem tudom én azt megérteni, hogy ha az a katonai kormány egyáltalában a magyar nyelvet, zászlót, czimert, tisztikart a magyar hadseregben elismerni