Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

2.94. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. i Lengyel Zoitán: Most is látjuk! Barabás Béla: Az erőszak látszata kerekedett felül, mert ki meri kétségbe vonni azt, hogy gróf Tisza István, kit ő Felsége a miniszterelnökséggel és kabinetalakitással megbízott, (Halljuk! Halljuk!) az nyiltan, kifejezetten és határozottan az erőszak jelszavával jött ide közénk. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ez a látszat uralkodott akkor is, a midőn a horvát bán bizatott meg azzal, hogy idejöjjön tapogatózni és a helyzetet megbírálni. Az egyiknek Ígérete, a másiknak múltja szomorú tanúságot tesz előttünk arról, hogy ők az erőszak fegyverét óhajtották igénybe venni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De mi az erőszaktól nem ijedünk meg, sőt a magyar embernek vérében van az, hogy akkor van elemében, a midőn erőszakot kell visszavernie. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az volt szerencsétlenségünk, hogy Széll Kálmán kormányzata olyan enyhe volt. Az erőszak kellett volna ide, hogy felrázza e nemzetet lethargiájából; az az erőszak majd meghozta volna a reakczióját, és ez a nemzet majd elsöpörte volna, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) kiirtotta volna azt az erőszakot, a mely a népek gondolkozásából az önérzetet ki akarja irtani. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Láttunk mi már erőszakot a Széll Kálmán uralma előtti korszakban is. Akkor is az erőszak uralkodott, de annak az erőszaknak meg kellett buknia és a tiszta, igaz és önzetlen hazafiságnak győznie kellett vele szemben. Mi tehát az erőszaktól nem ijedünk meg. A mi törekvésünkre bajt csak az az erőszak hozhat, a mely a fejedelemtől származik; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mi aggodalmunk csak az olyan intézkedések felé irányul, a melyek a fejedelemtől származhatnak, és a melyek akár az alkotmány felfüggesztésére, akár az országgyűlésnek törvényen kivüli állapotban való feloszlatására és olyan cselekményekre vonatkoznak, a melyek egyenes ujjmutatást képeznek azon kormányzási szellem tekintetében, hogy »sic volo, sic jubeo«. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi azonban ezektől sem félünk, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) mert igaz ugyan, hogy az arany bullának ellentállási záradékát eltörölték; igaz ugyan, hogy a nemzet kezéből az ellentállás fegyvere ki van véve, és hogy e nemzet jogának, alkotmányának megvédésére semmiféle erővel sem rendelkezhetik, de van még egy erősségünk, bár ez is czérnaszálon látszik most függni, és ez a királyi eskü. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Abban a királyi esküben nekünk bíznunk kell. és azért nem félünk a fejedelmi erőszaktól; nem szabad félnünk tőle, mert a királyok lelkében is ott él a vallásos meggyőződés; ott van a gyarló embernek gondolkozása, és ha olyan dologra kerül a sor, a mely ezen eskü megváltoztatására irányul, akkor megcsendülnek előtte a feszületre tett kézzel elmondott azon szavak: »Mi I. Ferencz József, esküszünk az élő Istenre, a Boldogságos Szűz Máriára és annak minden szentjeire^. Ez tehát nekünk erősségünk, s ennek tudatában mi a kormányzati és többségi erőszaktól meg nem ijedünk, és attól félni soha sem fogunk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A midőn Széll Kálmán miniszterelnök ur végrendeletének nevezett beszédét elmondotta, e végrendeletének különösen azon passzusát hangsúlyozta, a mely a korona és a nemzet közti egyetértésre vonatkozott. Mi, mint magyar nemzet ezt az egyetértést, ezt az erős kapcsot sohasem szakítottuk meg, és a t. miniszterelnök ur eltévesztette a czimet. mert Bécsben kellett volna azt a beszédet elmondania. {Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mint kötelessége ennek a nemzetnek a korona és a nemzet közötti összetartást, összeforradást elősegíteni, fentartani és ápolni, ép olyan kötelessége a fejedelemnek, a magyar királynak is a felett őrködni, hogy az az összeforrasztó erő éljen, megmaradjon, és a nemzet és korona közötti viszályok eltűnjenek. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azért rosszul esik nekünk az, hogy a magyar apostoli király alkotmányos kötelességét nem teljesítette. (Ellenmondások és felkiáltások jobb felöl: Ohó! Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom ! Barabás Béla: Mi beadtuk azon nyilatkozatot, a melyben az országgyűlésnek összehívását kértük, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a melynek czélja az lett volna, hogy ő Felségéhez felirat intéztessék ezen általunk kifejezett sérelmek orvoslása végett. Az idők és a viszonyok változtak. Ennélfogva én és a párt, a melyhez tartozom, teljesen megelégszik most annak kijelentésével, a mi az én ajkamról elhangzott. Most az a két ütköző pont, a mely a válságot okozta, egymással szemben állván, az egyiknek győzelme a másiknak hátrálása vala. Mi elértük azt a czélt, hogy az ő Felsége által kijelölt uj miniszterelnök megígérte, hogy a katonai javaslatokat többé itt nem tárgyalja. (Egy hang a néppárton: Csak felfüggeszti négy hónapra, de nem vonja vissza! Zaj és mozgás a jobbóldalon.) Ez meg lett Ígérve, tekintettel arra, hogy a mi törekvésünk oda irányul, hogy az ország ezen súlyos gazdasági helyzetből kikerüljön. (Halljuk! Halljuk!) Ez alkalommal hajlandók voltunk azon ígéretet tenni, hogy a rendes katonai létszámot, a tavalyi létszámnak megszavazását, keresztül engedjük, azonban, és most a magam véleményét és kijelentését teszem meg, a jövőre nézve, mikor előkerülnek őszszel ezek a javaslatok, mi még a rendes létszámot sem adjuk meg, egy szál katonát sem adunk nemzeti engedmények nélkül, (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon) Mi a függetlenségi és 48-as párthoz tartozó népképviselők megyünk a magunk utján, becsületes önzetlenséggel előre, nem törődünk l saját legközvetlenebb érdekeinkkel, nem törő-