Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

6 294. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. katonai javaslatok visszavonásáig. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi küzdelmünknek második fegyvere volt az, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak kötelessége minden nagyobb megterheltetéstől nz ország népét, elszegényedett lakosságát meg­védeni. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Anyagi szempontból is tehát az lehetett a czél, hogy ezek a katonai javaslatok vonassanak vissza. És mi, t. képviselőház, ehhez hozzákö­töttük nemcsak lelkünk meggyőződését, nem­csak becsületes törekvésünket, hanem kifejezet­ten — mondom — a pártnak becsületét is, mert vagy összetöretni engedjük magunkat, vagy eredménye kell, hogy legyen azon határo­zati javaslatnak, a mely fedte teljesen a nem­zeti akaratot, hogy t. i. azok a katonai javas­latok visszavonassanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Zboray Miklós: Hát a magyar nyelv ? (Zaj.) Barabás Béla: Itt volt az ütköző pont a többség akarata és a kisebbség küzdelme közt. Ez az ütköző pont hozta azután létre azt a nagy zavart, a mely bekövetkezett először az­zal, hogy Széll Kálmán miniszterelnök urnak helyéről távoznia kellett és bekövetkezett az­zal, hogy a válság megoldására vonatkozólag a Felségnek kellett kezébe vennie az ügyeket. Lengyel Zoltán : És a horvát csendőrkáplárt hozni a nyakunkra! (Zaj.) Rakovszky István: Miért tárgyaltatok vele ? (Zaj a néppárton és a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát ti nem tárgyalta­tok ? Elnök csenget.) Barabás Béla: T. képviselőház! Az ügyek ezen zűrzavarában mit kellett tapasztalnunk és mit kellett látnunk ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt kellett látnunk — a mivel nyilatko­zatunk is foglalkozik —^ hogy ő Felsége, Ma­gyarország apostoli királya, nem időzik Magyar­országon és nem itt intézi el a válság okait és indokait. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És kellett látnunk, t. képviselőház, azt, hogy a magyar urak folytonosan felmennek Bécsbe, s kellett látnunk még szomorúbban azt, hogy ő Felsége idegen tanácsosokat hallgat meg és vesz igénybe azon czél elérésére, hogy a magyar kor­mányt megalakítsa és a válságot megoldja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De még egy dolgot kellett tapasztalnunk, t. képviselőház! Tapasztaltuk épen az idegenek meghallgatása által befolyásolt Felségnek elha­tározásából és akaratából azt, hogy az erőszak keze akart ránehezedni erre a nemzetre. Rakovszky István: De rákoppintottunk volna! (Zaj és mozgás.) Holló Lajos: így is rákoppintottak, mert visszavonta a kezét. Barabás Béla: A mi a Felségnek az or­szág területére, illetőleg Budapestre való jöve­telét illeti, arra. vonatkozólag engedjék meg, hogy őszinte hazafiúi lélekkel elmondjam a ma­gam nézetét és gondolkodását. Tudvalevő dolog az, — századok története bizonyítja — hogy a magyar nemzet mindig lojálisán, hűségesen és igaz szeretteiéi osztozott a Habsburg dinasz­tiának és ő Felségének, az apostoli királynak keserűségében, bánatában, örömében, szenvedé­seiben és fájdalmaiban . .. Lengyel Zoltán: Nagyon is túlságosan! Barabás Béla: ... és hogy e tekintetben elment a kellő határon túl. (Zaj. Elnök csen­get.) E túlmenésért mi más elbánásban való ré­szesedést érdemeltünk volna. Azt kérdem tehát én most, hogy hasonló szeretetet, a nemzet örö­mében, fájdalmában való hasonló részvételt ta­pasztaltunk-e a másik oldalon olyan alakban és formában, a melyet a mi lelkünknek meg kel­lett volna érezni? Soha ez meg nem történt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ez ér­zelmi dolog ós itt ez esetben azonban előtérbe lép az az alkotmányos kötelesség, a mely a ma­gyar királyt arra birja, hogy a mikor a nemzet bajban van, — hiszen az csak baj, a mikor vál­ságok, gazdasági viszályok és egyéb súlyos csa­pások érintik az országot, — e bajban a feje­delem velünk együtt érezzen, s bölcs belátásá­val, gondolkodásával és intézkedéseivel itt az ország határain belül intézze el e nemzetnek sorsát és egyengesse azokat az utakat, a melye­ken e nemzetnek boldogulnia kell. (Ugy van! a szélsöbaloldalon) Ez azonban nem történt meg és igy nem történhetett meg az sem, hogy ő Felsége megvizsgálhatta volna szemével azt, vájjon a királyi akarat fedezi-e és egybehangző-e a nemzet akaratával ? Mert a királyi akaratnak a nemzeti akarattal szemben határai, korlátai vannak. Korlátai vannak első sorban anyagi szempontból, mivel a nép és a nemzet nem ál­dozhat erején túl; korlátai vannak másodsorban erkölcsi tekintetből, mivel a magyar apostoli királynak tisztelnie kell e nemzet hagyományait, szokásait, tisztelnie kell első sorban nyelvét, czi­merét és lobogóját. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon. Zaj a néppárton.) Rakovszky István; Jó éjszakát! (Mozgás!) Barabás Béla: Végre is azt hiszem, min­den józan embernek tudnia kell azt, hogy a nemzetek és népek nem a királyokért és feje­delmekért vannak, hanem megforditva a kirá­lyok és fejedelmek kell, hogy a nemzetekért legyenek, dolgozzanak és fáradjanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Második súlyos aggodalmunk az, hogy ő Felsége nemcsak az osztrák miniszterelnököt, a kinek Magyarország dolgaiba egyáltalán nincs joga beleavatkozni, hallgatta meg, hanem meg­hallgatott olyan kiváló osztrák urakat is, a kik­nek a magyar ügyek elintézéséhez semmi joguk, semmi fogalmuk sincs. Ez okozta azt, hogy meg­ismétlődtek azok a százados sérelmek, hogy je­lenségét láttuk az erőszaknak, a mely itt ural­kodni akart.

Next

/
Thumbnails
Contents