Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-298

298. országos ülés 1903 Julius 3-án, pénteken. 99 vát nyelv illeti meg, mert, a mint mondotta, a kiegyezési törvény értelmében Horvátországban az államnyelv a horvát. Gondolom, helyesen fogtam fel a miniszter ur álláspontját és kijelentését. De ott méltóztatott tévedni, t. miniszter ur, a mint egy képviselőtársam is itt közbeszólva mondotta, hogy Horvátországban nincs államnyelv, csak hivatalos nyelv van; mert Horvátország nem állam. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbal-oldalon.) Tomasics Miklós horvát-szlavón-dal mát miniszter : Nem azt mondtam, hogy államnyelv; hanem azt, hogy hivatalos nyelv! Babó Mihály: Rektifikálja tehát a miniszter ur! Tehát hivatalos nyelv. De ebből, t. miniszter ur, egyáltalán nem következik az, a mit méltóztatott mondani, hogy ugyanis, ha a magyar hadsereg megkapja a magyar nyelvet, abban az esetben Borvátországban az ottani, nem tudom miféle hadseregnek horvát lesz a nyelve. Nem értette meg a t. miniszter ur a kérdést, vagy pedig meg akarta kerülni. Ha egyszer elérkezik az a kedvező pillanat Magyarországra, a melyhez Horvátország mint kapcsolt rész tartozik, tehát Horvátországra nézve is elérkezik ez a pillanat; az a kedvező állapot, hogy meglesz a külön magyar hadsereg . . . Madarász József: Már régen kellett volna! Babó Mihály: Igen, már régen kellett volna bekövetkeznie. Mondom, ha egyszer bekövetkezik ez az állapot, akkor abban az esetben — gondolom, a t. miniszter ur szives lesz a kiegyezési törvény értelmében elismerni — a felett a rendelkezés a magyar országgyűlést, mint közös országgyűlést illeti meg. Igen-e, vagy nem!? Ugyebár: igen! Nos hát, akkor, t. miniszter ur, nem lehet más, mint magyar hadsereg. Már pedig a magyar hadseregben, minthogy egységes magyar állam van és egységes magyar hadsereg lesz, semmi más nyelv nem érvényesülhet, mint a magyar állam nyelve, a magyar nyelv, a törvény értelmében. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Holló Lajos: Ha most nem. sérelem a német nyelv, nem lesz sérelem a magyar sem! Tomasics Miklós horvát-szlavon-dalmát miniszter : Mig a kiegyezési törvény fennáll, ahhoz tartjuk magunkat! Holló Lajos: Most a német nyelv jó, pedig ahhoz semmi közük! Babó Mihály: Most rátérek a miniszterelnök ur amaz állítására, hogy a kivétel erősiti a szabályt. Ez egy általános tétel. És ugy látszik, a miniszter ur a kivételekkel akarja erősíteni a szabályt. Jól van, elfogadom. A honvédségről szóló törvényben, t. miniszter ur, ugyebár az van, hogy a magyar honvédségnél a vezénynyelv a magyar, a horvát honvédségnél a vezénynyelv a horvát. Nos, ha az állana, a mit a miniszter ur okoskodásként állított, hogy a magyar hadsereg létesítése esetén Horvátországnak joga lenne arra, hogy a horvát nyelvet használja, ! akkor erre a kivételes intézkedésre nem lett volna szükség. Tomasics Miklós horvát-szlavon-daimát miniszter : Ez nem kivétel! Babó Mihály: Igenis, ez a kivétel erősíti a szabályt. Azt az általános szabályt, a mely szerint Magyarország hivatalos nyelvének az egész területen kell érvényesülnie, meg kellett erősíteni ezzel az egyetlen intézkedéssel. Madarász József: Elég rosszul! Babó Mihály: Mindenesetre elég rosszul, de ha meghozták a pozitív törvényt, fájdalom, azt meg kell tartani. T. ház! A horvát miniszter ur hangsúlyozta, hogy ő miniszteri székébe egyenesen azért jött be, mert a magyar és horvát testvériség meleg ápolója. A következményekből meg fogjuk látni, hogy ez a kijelentése mennyiben felel meg a tényeknek és a valóságnak. Ha azonban a t. miniszter urnak a magyar és horvát testvériség ápolását jelenti az, hogy a magyar államban a nemzeti nyelv érvényesülését a létesítendő magyar hadseregben bárkivel megosztani akarja, akkor, t. miniszter ur, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ön e testvériségnek nem ápolására, hanem megrontására törekszik. Én ez alkalommal ezeket elmondani kötelességemnek tartottam, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) de azt gondolom, hogy ezzel bizonyos tekintetben segédkezet nyújtottam a helyzet tisztázására. De mielőtt rövid beszédemet befejezném, a t. mÍDiszterelnök úrhoz kell, hogy forduljak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Egy hang a jobboldalon: Mit súgott Lengyel Zoltán ?) Saceüáry György: Hogy hosszabban beszéljen ! Babó Mihály: T. képviselőtársam, nekünk nem czélunk, hogy csak beszéljünk, hanem beszélünk azért, hogy még önöket is meggyőzzük! (Helyeslés.) A t. miniszterelnök ur beszédében tett egy valóban érdekes és figyelemreméltó kijelentést. Azt mondta a t. miniszterelnök ur a hadsereg kérdésében, hogy az olyan intézkedéseket fogják elősegíteni, a melyek különben sohasem fognak ellenkezni a nemzet érdekeivel, azután kimondta azt is, hogy gondoskodni fog, miután Magyarországon csak magyar állampolgárt ismerünk, hogy a törvények alapján a magyar nyelvnek mindenkép érvényt szerezzünk. Hát, t. miniszterelnök ur, lehetetlen, hogy ez a kijelentés ne hasson kellemesen és jó érzéssel bárkire; azonban ennek értéke csak akkor lesz, ha az előterjesztendő javaslatok ezen kijelentés értelmének és tartalmának valóban megfelelnek, T. miniszterelnök ur, nekünk nem kijelentések, hanem tények és institucziók kellenek, (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) tények és institucziók, a melyek a maguk valóságában igazán a nemzet érdekeit szolgálják, és a melyekben mindenütt a magyar nemzeti jelleg, a magyar nemzeti felfogás, a magyar nemzeti eszme és 13*