Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-298
100 298. országos ülés 1903 Julius 3-án, pénteken. gondolat világos kifejezést talál. (Helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Épen azért megismételem kérésemet. Miután eddig nem méltóztatott határozottan nyilatkozni arra, hogy csakugyan a nemzeti követelményeket és jogokat, melyek kifejezést nyertek a katonai téren, akarja-e megvalósítani vagy nem, nyilatkozzék a t. miniszterelnök ur — hiszen a miniszterelnök urat és a kormányt támogató többség soraiból kelt fel egyik képviselőtársunk és kívánta a t. miniszterelnök úrtól, hogy nyilatkozzék, — vájjon még erre a csekélyke engedményre is van-e tehát felhatalmazása, különösen, hogy az 1868-ban kiadott királyi rendeletet a magyar tisztek visszahelyezése iránt közigazgatási utón azonnal foganatosíthassa. Mivel a t. miniszterelnök ur még ezen kérdésre is adós maradt a felelettel, akkor, azt gondolom, csak köszönettel tartozik, ha alkalmat adunk mi erről a helyről arra, hogy a miniszterelnök ur ezen kérdésre felelhessen, a mely azonban egyúttal kérdést tartalmaz az iránt is, a mire, ha a miniszterelnök ur kormányzati állását fentartani és megerősíteni akarja, nyilatkozni szent kötelessége a nemzettel szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kérem azonban arra is, hogy kijejentései, mint előbb mondtam, ne közönséges szólamok, hanem olyan bizonyítékokkal kisért kijelentések legyenek, melyekben a törvényhozás teljesen megnyugodhatik, ily értelemben kérem és várom a t. miniszterelnök ur válaszát. Kijelentem azonban, hogy én a t. miniszterelnök ur és a kormány iránt, mely a 67-es alapot képviseli, politikai bizalommal egyáltalában nem viseltetem, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és én agyam gondolatát, szivem sugallatát követve, csekély erőmmel mindenkor oda fogok törekedni, hogy ez a szerencsétlen kiegyezés a maga egészében megdőljön, és minélelőbb bekövetkezzék az az idő, hogy a nemzet dicső és hatalmas legyen; ez pedig csak ugy lehet, ha megvalósul az a politikai programm, a melyet mi vallunk, hogy t. i. Magyarország valósággal legyen független és önálló. (Élénk éljenzés és helyeslés a szélsöbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Buzáth Ferencz képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Buzáth Ferencz: T. ház! A házszabályokhoz kívánok hozzászólani. Az igen t. miniszterelnök ur beterjesztette a quóta-bizottság jelentését és a quóta megállapításáról szóló törvényjavaslatot. A két jelentés ma osztatott ki a képviselők között. Ez az előterjesztés azonban hézagos és hiányos, mert nincsenek hozzácsatolva a tárgyalási jegyzőkönyvek. T. ház! Még hogyha ugy is állana a dolog, hogy e jelentések tárgytalanokká váltak, még akkor is szükséges, hogy a quóta-bizottság összes tárgyalási jegyzőkönyvei a jelentéshez hozzá legyenek csatolva. Minthogy azonban a t. miniszterelnök ur határozottan kinyilatkoztatta, hogy a jelentést vissza nem vonja, hanem az a királyi döntéssel kapcsolatosan lesz annak idején tárgyalva, feltétlenül szükséges, hogy a képviselők a quótabizottságban történtekről minden tekintetben tájékozva legyenek. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennél fogva szükséges, hogy ugy az osztrák quóta-bizottság tárgyalási jegyzőkönyvei, mint a magyar quóta-bizottság tárgyalási jegyzőkönyvei szintén kinyomattassanak és a jelentéshez hozzácsatoltassanak. Mert eddig csak arról van tudomása a képviselőháznak, hogy a két quóta-bizottság bizonyos arányban megállapodott, de arról nincs, hogyan jött létre ez a megállapodás. Én, mint a quóta-bizottság tagja tudom, hogy a két quóta-bizottság közt nézeteltérés volt, és ez a megállapodás egy kompromisszum eredménye. Én erre nézve különvéleményt terjesztettem elő, ez szintén nincs csatolva. (Fölkiáltások bal felöl: Hol van?) Már pedig én a quóta-bizottságban nem mint magánképviselő vettem részt, hanem egy párt delegátusaként szerepeltem, természetes tehát, hogy én a pártnak működésemről beszámolni tartozom. Ezt pedig csak ugy tehetem, ha a tárgyalási jegyzőkönyvek szintén kinyomatnak és kiosztatnak. Eddig ez volt a szokás ; nem tudom, mi az oka annak, hogy most ezen jelentések oly pongyolán vannak előterjesztve, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én ily körülmények közt nem is annyira a t. miniszterelnök úrhoz, mint inkább a ház igen t. elnökéhez intézem azon kérést, legyen szíves ezen hiányok pótlását, nevezetesen a tárgyalási jegyzőkönyvek kinyomatását és a képviselőház tagjai közt való szétosztását elrendelni. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: T. ház! Én is a házszabályokhoz kérek szót. Igazán különös az a pongyolaság, mely lábrakap a legfontosabb törvényjavaslatok tárgyalásánál, (Közbekiáltások a baloldalon: Az uj miniszterelnök rendszere!) Nem akarok olyan irányban támadni, a hol igazságtalan lennék; ez nem a t. miniszterelnök ur feladata, hanem az előadó urnak és a bizottság elnökének feladata, hogy szorosan ragaszkodjanak a házszabályokhoz, és azon bizottságokban, a melyekben az egyik elnököl, a másik pedig az előadói tisztet látja el, a hivatalos okmányok oly formában állíttassanak ki, a mint azt a házszabályok rendelik. Nézzük, mit rendelnek a házszabályok? A házszabályok 138. §-a ekként szól (olvassa): »A háznak mind állandó, mind egyes esetekre választott bizottságai albizottságokra oszolhatnak, s a tárgy kellő megvitatása után jelentéseiket, illetőleg javaslataikat — írásba foglalva — külön előadók által előterjesztik.« Ez megtörtént. Tovább igy szól ugyanazon szakasz (olvassa): »A bizottság kisebbsége, vagy egyes tagjai különvéleményeiket azon alkalommal szintén szóval, vagy Írásban előterjeszthetik.« Ez is megtörtént, a mint
