Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

90 275. országos ülés 1903 alakulásoknak, mozgató és vezető eszméknek és ideáknak kizárásával nem lehet fentartani. (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) Szükséges, hogy az életnek minden mozgalma, a nemzeteknek minden fejlődése, a ezMilizácziónak minden vívmánya, — nemcsak a technikai, de az erkölcsi, a művelődési és politikai gondolatokban is, — a magyar hadseregben érvényesüljön, (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) És engedje meg a t. ház, a kérdés, a mely ma Magyarország egész politikai életét uralja, ez a kérdés: (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon,) Van-e haladásnak, van-e a kor eszméjének helye a hadseregben: igen vagy nem? A kérdés az. hogy a mig Európának minden részében nemzeti hadseregeket állitanak fel és szerveznek, a magyar nemzet nélkülözheti-e a nemzeti eszmét abban a véderőben, a melynek megoltalm ázására van bizva a trón, van bizva a nemzet? (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Beállott egy helyzet, a mely helyzetben az ellenzék a törvénynek világos, de azért többféleképen értelmezhető, szavaiból magának azon elv védelmére szerez jogot, a mely elv minden államban uralkodó és döntő tényező: hogy a hadsereg nem az uralkodóé, hanem a nemzeté; (Igaz! TJgy van! Zajos helyeslés a szélsobalóldalon.) a hadsereg nem egy dinasztiáé, hanem az országé. A hadsereg nem állhat az uralkodó vezérlete alatt; állhat befolyása alatt a dinasztiának, de a hadsereg a nemzetből alakul, a nemzet által létezik és tartatik fenn; a nemzet képére kell, hogy alkotva legyen. (Elénk helyeslés fi bal- és a szélsobalóldalon.) Mert a nemzet életerős szervezetéből, a nemzet Mjának életerős talajából kell, hogy kinőj jön. (Elénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Hónapok óta egy küzdelem folyik -itt, a melyben az egymással szemben álló erők egymást kölcsönösen megzsibbasztják és lekötik. Az egyik nem végezheti a kormányzást és nem teljesítheti a törvényhozás feladatát abban a gyorsaságban és abban a megszokott rendben, a melyben a törvényhozás működésének folynia kell. A másik: az ellenzék, nem terjesztheti ki a maga ellenőrzési kötelességét az országkormányzás és igazgatás minden egyes részletére, a melyek mindegyikét külön-külön éber figyelemmel kell kísérnie. (TJgy van ! TJgy van ! a szélsobalóldalon.) Ez az állapot sem a cselekvésnek, sem az ellenőrzésnek hasznára nem lehet; ebből kibontakozást kell keresni. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) És hogy a kibontakozást keresni kell, arra nézve jó példával járt elől a miniszterelnök ur is. Hiszen épen abból a programmbeszédéből, a melyet Bátkay László t. képviselőtársam felolvasott, láthatjuk, hogy a miniszterelnök ur akkor, a midőn más ült a miniszterelnöki székben, teljesen felismerte a helyzetet; tudta kötelességét; a közvetítésre vállalkozott, és erre vállalkozván a megoldáshoz jutni segített. május 20-án, szerdán. Mi az oka annak, t. ház, hogy most, hasonló körülmények között, a midőn a differencziák és a különbözetek nem személyi alapon nyugszanak, hanem elvi kérdésekből származnak, (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) tehát sokkal nemesebb alappal birnak: (TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) a nehéz kérdések megoldása késik? Akkor, a midőn a győzelem kérdése csak az volt, hogy a kormány pártjában mely árnyalat kerüljön felül, és melyik egészítse ki magát: akkor közvetítettek, közbenjártak, és most, a midőn arról van szó, hogy ne nyerjen az ellenzék, ne veszítsen a kormánypárt, de nyerjen meg mindent a nemzet; (Elénk helyeslés és tetszés a szélsobalóldalon,) nyerjen meg mindent alkotmányos utón, akaratának nyilvánítása által, és az által, hogy félreérthetetlen módon tudtul adja azt, hogy a hadsereg kérdésében ő is azt akarja, hogy kisebb legyen a szolgálati idő, s hogy magyar legyen a hadsereg szolgálati nyelve: a közvetítésre nem vállalkoznak! Hiszen nem az a parlamentarizmus, t. ház, hogy a kisebbség, ha kell, le hagyja magát nyakaztatni a többség által. A parlamentarizmus azért van és az a czélja, hogy az ország, a nemzet többségének akarata legyen irányadó. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon,) Az a mód, a mely szerint mi itt összegyűjtetünk, csak arra a czélra választatott, hogy a nemzet többségének akarata kipuhatoltassék. A mely pillanatban nyilvánvaló, hogy mi a nemzet akarata, egyetlenegy vezető politikusnak sem szabad ahhoz nyúlnia. Csak két ut áll előtte. Vagy ő is helyesli a nemzet törekvését ; czélravezetó'nek, s a nemzet megerősítésére alkalmasnak találja azt, s akkor csatlakozik ahhoz, a mit a közvélemény neki parancsol és tőle kMan; avagy veszedelmesnek és károsnak tartja azt, de akkor meghajlik a közvélemény előtt; akkor elhagyja azt a széket, a melyen ült, (TJgy van! a szélsobalóldalon.) s elmegy oda, a honnan a nemzet közvéleményét majdan megvívni és jobban felvilágosítani lehet. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) De, t. ház, a mi jsarlamentünk, a mi országgyűlésünk is egy konvenczionális országgyűlés, a mely, a mióta életbe hozatott, 1867 óta, nagyon ritkán, aet lehet mondani, hogy alig tudunk esetet, midőn akaratát, saját akaratát, ha az ország túlnyomó és nagy többségét magában foglaló akarat volt is, merte volna nyilvánítani, ha a korona arra engedélyt nem adott. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Ez az országgyűlés kezd lesülyedni oda, a hol az osztrák országgyűlések voltak, hogy postulatumok országgyűlésének nevezték el, vagy olyanná kezd válni, hogy a példát közelebbről vegyem, mint a régi erdélyi országgyűlések voltak, a peticzionáló országgyűlések, Vagy postulatumok előtt hajlunk meg, vagy peticziókkal dolgozunk, de hiányzik bátor, merész, szilárd, megállapodásunk és elhatározásunk, a mely ha