Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-275
275. országos ülés 1903 május 20-án, szerdán. ?; : :: Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda beszédek ezek! Nessi Pál: Kern áll törvényes alapon a kormány! Rátkay László: T. képviselőház! Sohasem engedtem meg, hogy a szenvedély úrrá legyen akár meggyőződésemen, akár eszemen. A mikor én azt mondtam, hogy a t, miniszterelnök ur beszéljen a királylyal, világositsa fel a királyt, mert hiszen a király nincsen felvilágosítva . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nincs! Rátkay László: ... A delegáczió félrevezeti a királyt; nem lát tisztán. Kötelessége a miniszterelnöknek őt felvilágosítani! Azt mondtam, hogy a nemzet nem akar a szabadságharcz és forradalom terére lépni. És ime most is mit tapasztalunk? hogy pl. a leendő trónörökös lejön és ezt a nemzetet annyira sem érdemesiti, mintha egyszerű hitbizománya volna, egyszerű földbirtoka volna, mintha csak vadászati joga volna itt, hogy megnézné, mi van ezen a birtokomon, nem vesz annyi fáradságot magának, hogy a magyar nemzetet az ő sajátságos észjárásában, különösen jellemében, szenvedéseiben, egyenes lelkületében megismerje. Ily körülmények közt, ha én azt mondom, hogy a t. miniszterelnök ur menjen a király elé és tárja fel az igazságot, mikor azt kell a királynak mondani, hogy szentesitett törvények nincsenek végrehajtva: (Igaz! TJgyvcm! a szélsöbaloldalon.) ez nem forradalom, ez az igazság kérdése, ez az alkotmányosság kérdése. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Legyen meggyőződve a t. miniszterelnök ur, hogy most már ebben a kérdésben a kisebbség szinte végzetszerű hMatást teljesít. Mi felettünk, én azt hiszem, mindnyájunk felett határozott már az a végzet, mely a magyar nemzetet évszázadokon keresztül vezette. Itt már a szabadság kérdése forog szóban, mi felettünk már játszik a végzetnek az ujja. Hogy mit fogunk elérni, vájjon a Himnusznak, a szabadságnak szentséges hangjai, vagy a Gotterhalténak a hangjai lesznek-e győzedelmesek: azt mi nem tudjuk, mert a jövendő irott könyvébe belenézni nem lehet. De hogy a mi kötelességünk ebben a kérdésben kitartani, meg nem hátrálni semmi körülmények közt, ezt tudjuk, ezt teszszük. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloläalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. A napirenden lévő tárgyhoz még ketten jelentkeztek szóláshoz, tehát a quótabizottság megválasztására vonatkozó határozati javaslat feletti tanácskozást a következő ülésre halasztjuk, most pedig következnek az interpellácziők. Az első interpelláló Ugron Gábor képviselő ur »a királynak adott tanácsok tárgyában KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI. KÖTET. és a király előtt megforduló tanácsosok ügyében« a miniszterelnökhöz. Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Michelettől azt kérdezték, a mikor XM. Lajos életrajzát irta, hogy hosszú lesz-e? 0 azt felelte: »Leveszem a parókáját és rövid lehetek«. Quinet, midőn az a munkája megjelent Micheletnek, a melybe XM, Lajost a maga valódi értékében állítja a franczia nemzet elé, hálás köszönettel irt neki egy levelet, hogy megtörte azt a szokást, hogy a franczia nemzet története parádés történet legyen és a konvencziók tömegében igazság és valóság elveszszen. Én sem hagyom magam a konvencziók által korlátoltatni (Helyeslés a szélsobaloläalon.) és nem hagyom magam a konvenczionális rábeszélők által félrevezetni. (Elénk helyeslés balfelöl.) Úgyis Magyarország egész helyzetének, az egész politikai helyzetnek ott fekszik a mérge, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a melyben vére megromlik, a melyben egész testi szervezete senyved, hogy konvencziók által vezettetjük magunkat, s nem az igazságok által. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Csupa konvencziók mellett — igazságok nélkül — és csupán konvencziók által vezettetve, nagy czélok és eszmék nélkül egy nemzet sohasem jutott el egyébhez, mint hogy csak a maga parádés ünnepélyeit rendezhette, de a maga életének fontos, mélyreható csontozatát, izomzatát, vérét átalakító munkálatokban nem lehetett ura önmagának és nem tehette azt, a mi az ő czólja és feladata. Minden kérdés, a mely a nemzeti életnek rendes, tervszerű fejlődési folyamatával összefüggésben áll, azon az utón, a mely a fejlődés útja, előbbre kell, hogy vitessék. Konvencziók nem állithatják meg a nemzetet, mert a konvencziók még a hadszervezet kérdésében is ha megállítanak egy nemzetet, akkor csak az ellenség győzelmét készítik elő. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Konvenczióval még egy hadsereg sem vMott ki diadalt, hanem kMívott diadalt azon természetes erő kifejtésével, a mely benne élt és benne gyökerezett. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ne feledjék uraim, hogy a jénai csata alkalmával ugyanaz a hadszervezet állott fenn, a mely II. Frigyest örökké emlékezetes diadalokhoz vezette. De mert II. Frigyesnek, egy diadalmas hadvezérnek és országszaporitó uralkodónak szervezetét és szellemét időn túl tartották fenn és őrizték meg, ennek az lett a következése, hogy midőn az uj idők embere az uj idők gondolatával, az uj időknek erejével és szellemével jött a franczia hadsereggel, akkor Napóleonnal szemben a jénai csatát elvesztették és a porosz birodalom a megsemmisülés szélére sodortatott. (Tetszés a szélsobaloläalon.) A hadsereg kérdéseiben is a megcsontosodást, a megfeneklést, a hosszas időkön keresztül való megállapodást az egész világon történő át12
