Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

88 375. országos ülés 1903 helyesli a katonai javaslatokat? Akkor a miniszterelnök ur a helyzetről nagyon rosszul van informálva. Akkor mi, a kik a folyosókon járunk és érintkezünk a többséggel, jobban tudjuk, hogy a katonai javaslatokban a miniszterelnök urnak nincs többsége: magasabb értelemben, jmrlamenti értelemben nincs meg a miniszterelnök urnak a többsége. Igen, ha a t. miniszterelnök ur ezt az ujonczjutalék-felemelésról szóló javaslatot vissza tudná venni, — de nem tudja, — tán melegebb, igazabb, forróbb tapsokat kapna onnan, mint innen! Rakovszky István: Ezt azután visszaszívnák utólag! Rátkay László: A t. miniszterelnök ur idehozta ezeket a kérdéseket, a katonai javaslatokat, mert bizonyos hazafiúi pongyolasággal megígérte. Hogy miért használom ezt a szót, hogy pongyolaság ? Mert a delegáczió tárgyalásait alaposan átolvastam és azt láttam, hogy a miniszterelnök ur erre a kérdésre figyelmet sem vetett. A miniszterelnök ur meg volt arról győződve, hogy ezeken a javaslatokon a magyar parlament könnyen át fog esni. Pedig, ha a t. miniszterelnök ur a dolgok lényegébe nézett volna, a mint kellett volna, akkor megértené azt a helyzetet, a mely ma van. Mi ennek a helyzetnek magyarázata a katonai kérdésben, az ujonczjutalék megállapításának kérdésében? Az 1889:VI-ik t.-czikkel, vagyis az u. n. véderőtörvénynyel csaknem kMették az ujonczajánlási jogot is a magyar nemzet kezéből; minden jog elsorvadt, csak egyedül ez a jog maradt meg még kezünkben. De hogy mennyi ujonczot kell megajánlanunk, arra nézve egyedül a legfelsőbb hadúrnak adta meg a jogot; ha tetszik neki emelheti; nekünk, a magyar nemzetnek, tiz éven át ehhez a kérdéshez hozzászólnunk sem lehet. Tűrtünk, szenvedtünk; tűrte a nemzet is velünk a sérelmeket, hogy zászlaját, becsületét, nyelvét, önérzetét, lépten-nyomon folytonosan megsebezték. (Igaz! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tiz esztendeig eltűrte a nemzet és a kisebbség. Miért? Mert hitte, hogy jön az u. n. revizió, a mikor majd e kérdésben a nemzet jogait a kisebbség ebben a házban érvényesítheti. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Önöknek, t. kormány és t. miniszterelnök ur, ennek a kérdésnek lényegébe, a lelkébe kellett volna belenézniök; de nem ide néztek, csak felfelé néztek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak sokkal kedvesebb volt a vállveregetés, a mit a legfelsőbb hadúr adott, mint a mennyire számbavette a nemzet keservét. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt állt, t. képviselőház, a kisebbség, a mikor a törvényjavaslatot benyújtották. Nem mondhatja a i miniszterelnök ur, hogy a szenvedély tülragadott volna bennünket. május 20-án, szerdán. Először a törvény anyagi részét néztük; azt akartuk tisztába hozni. Azt kérdeztük, hogy pénzügyileg mennyibe fog kerülni. Azt felelték: Mi közötök hozzá. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Felvetettük a kérdést pénzügyi tekintetben, de biztos feleletet nem adott senki. Mikor felvetettük, hogy a magyar nyelv, a zászló jogaMal mi lesz, tiz évig szenved e miatt a nemzet, — azt felelték: Mi közötök hozzá. Önök, t. kormány, megtámadták a nemzetet. Látták, hogy e tiz évben jön a kiegyezés kérdése, a gazdasági megkötöttség kérdése: látták, hogy e kérdésben esetleg az egész világgal szemben háborúban lehetünk, anyagilag tönkre mehetünk, tehát egységes érzelemre, összetartásra volt szükség az egész házban, a többség és kisebbség között, és akkor rohannak meg bennünket ezekkel a kérdésekkel. (Igaz! Ugy van! taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Idebocsátották e kérdést azért, hogy széttépjenek bennünket Ausztriával szemben, a legfőbb hadúrral szemben, hogy vérezve, nyoIvorultan, béklyókba, lánczokba verve ott heverjünk a császári trón előtt. (Igaz! Ugy van! taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobb- és baloldalon.) Hátha a t. miniszterelnök, nem mondom, hogy czélzatosan, hogy tudatos czélzatossággal, de öntudatlanul eszköze volt ezeknek az eseményeknek, lássa már be a t. miniszterelnök ur, hogy a kisebbség ebben a kérdésben nem enged; méltóztassék a t. miniszterelnök urnak tudomásul venni, hogy nem enged, mert nem engedhet, mert ma már az a kérdés nemcsak a kisebbség kérdése, hanem a magyar nemzet önérzetének, becsületének kérdése. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ebben a kérdésben, t. képviselőház, meghunyászkodni, a katonai hatalmat és gőgöt úrrá lenni a nemzetben nem szabad engedni és nem fogjuk engedni! (Igaz! Ugy van! Elénk Jielyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur, mint jó magyar ember és mint felelős miniszter menjen fel a Felséghez és mondja meg neki: Felséges uram, ebben a kérdésben a magyar nemzetnek törvényes igazsága van, ebben a kérdésben a magyar nemzetnek igazságát meg kell adnod, mert különben nem felelhetek semmiről. Tegye hozzá a t. min'szterelnök ur: Nem felelhetek semmiről, mert legyen meggyőződve, nem kívánja a nemzet a veszélyes harezokat, háborút, nem kMan a nemzet a törvényes útról lemenni, de ha le kell mennie, ha lekényszeritik, ha forradalomba kergetik . . . (Zajos ellenmondás a jobbés baloldalon. Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Ebben a házban csak törvényes és alkotmányos eszközökre lehet hMatkozni.