Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

*75. országos ülés 1903 májas c

lú-án, szerdán. 87 a korona és a népképviselet többségének bizalma összpontosul (Helyeslés a jobboldalon.) és a parlamentarizmus lényege és legnagyobb előnye abban rejlik, hogy a kormány egész politikai irányában, annak minden tényében a két faktor összhangzó akarata nyilvánul. Fejedelmi jog és a nemzeti akarat igy jutnak harmonikus kifejezésre, igy nyernek egyenrangú érvényesülést. Minden kísérlet e két faktor bármelyikének jogos befolyása ellen, minden törekvés más körök, más tényezők akaratának érvényesítésére, jött légyen az fölülről, vagy alulról, kívülről, vagy a ház kisebbsége részéről, lázadás az alkotmány lényege, a nemzeti akarat szuverenitása ellen, a melynek konczessziókat tenni, a melylyel megalkudni valósággal alkotmányos érzelmű embernek nem lehet.« E megalkuvás után annak az alkotmányos érzésű embernek a többségben ott maradnia nem lehetett volna. És daczára annak, hogy igy mondta ezt gr. Tisza István, mikor a t. miniszterelnök ur beköszöntőjét megtartotta, mikor a törvényenkMüli helyzet megszüntettetvén, a többség újra összeverődött, mikor a kisebbség, a mely az ádáz harczot vMta, a nemzeti párt, a többségbe bevonult: gr. Tisza István és az a nagy többség megtapsolta ezt az elhangzott beszédet, daczára annak, hogy az a kisebbség bejött, daczára annak, hogy azt mondta, hogy alkotmányos érzésű embernek ebben a kérdésben megalkudni nem lehet; a t. miniszterelnök ur is megalkudott, a t. többség is megalkudott, a nemzeti párt is megalkudott, a mely a többségbe beleolvadt. Ez csak egyik része a kérdés bizonyításának; alkotmányos többsége van-e a t. miniszterelnök urnak ? Széll Kálmán miniszterelnök: Talán nincsen ? Pap Zoltán: Csak uralkodó többség! Rátkay László: Ott van a választás, mert hát még mentségül lehet azt mondani, hogy ez a t. többség a kisebbséggel összevegyülvén, ma már nem ez a többség van, mert uj választáson ment keresztül, uj programm alapján áll. En felvetem a kérdést a t. miniszterelnök ur előtt, és ennek a révén az egész többség előtt: micsoda programmal méltóztatott a választásba belemenni, mert azt az elvet talán a t. miniszterelnök ur és a t. többség is elfogadja, hogy a többség nemcsak annyiból áll, hogy minden programm nélkül a kormány háta megett egy többség összeáll és azt mondja, én a kormányt támogatom minden kérdésben, hanem alkotmányos, etikai és politikai elveknek kell lenni, a mely elvekkel a többség a választáson keresztülmegy. Széll Kálmán miniszterelnök: Talán csak volt valamelyes? Rátkay László: T. többség! Micsoda alapon méltóztatnak kormányozni egyáltalában ? Az 1867 : XII. törvénjczikk fentartása alapján, a kiegyezési törvény védelmében ? Mert ez volt az alapja 1867 óta a t, többségnek. Hát lehet önöknek az 1867 : XII. törvényczikket védelmezni ? Hát van ma a törvény értelmében, a törvény szellemének megfelelőleg Ausztriával alkotmányos kiegyezés, van ott alkotmányos parlament, a mely tárgyal, van felelős kormány, a melylyel alkudozni lehet? Hiszen az 1867 : XII. törvényczikknek igaz, őszinte, alkotmányos fentartásáról és védelméről önöknek ma már beszélni nem lehet. Tehát az 1867 : XII. törvényczikk, a kiegyezés védelme, nem képezheti a többség elvi alapját, a melyen állhatnának. Talán a szabadelvüség védelme az önök programmja? Szabadelvüség az, a hol a világ legellentétesebb elemei ülnek együtt abban a pártban: agráristák és merkantilisták, olyanok pl., a kik az Országos Gazdasági Egyesületnek programmját vallják elvül, (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) és ülnek ott igen nagy többségben, a kik ezzel lényegileg homlokegyenest ellenkező kereskedelmi érdekeket védelmeznek ? Vallási kérdésekben egységben vannak? Hát méltóztassék nekünk megmondani, melyik az a többségi elv, az az igazi parlamentáris alap, a melyen állva önök, azt mondhatják, hogy mi együtt vagyunk és velünk van az ország ? (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Jobban gyűlölik egymást, mint az ellenzéket! (ZJgy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Rátkay László: T. miniszterelnök ur, nem az a többség ül a miniszterelnök ur háta mögött. Megmondom, hogy melyik. Az a többség, a melyre Shakcspeare-nek azt a szólamát lehet ellenkező értelemben használni, a mit Hamlettel mondat: »Férfit nekem, ki szenvedélyének rabja nem lett soha!« Xoshát, szegény Hamlet, te nem ismerted a magyar parlamentet, a melynek többsége az ő szenvedélyének, a meggyőződésének nem lett rabja soha! Az a többség, a mely mikor Bécsből ideküldik az ürömmel telitett keserű poharat, akkor igenis elszavalja PetőfMel, hogy: Ide nézzen, a pnszta homokja, És ha nem tud inni, megtanul! Ilyen a miniszterelnök ur többsége, a melyet, ha hasonlítással akarok élni, hasonlíthatok egy vonathoz, a mely vonatnál nincs ott a mozdony, a mely innen Bécsbe és Bécsből visszafutna, de vannak kocsik, buffet-kocsik, háló-kocsik, aranyos termek és fülkék, a melyek a menetelre mindig készen vannak. Ilyen a többség, és midőn kineveztetik egy miniszterelnök, azt egyszerűen befogják a többség elé és az ugy viszi őket. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék a t. miniszterelnök ur, nekünk odavetni azt, hogy a többség győzelmének kell meghoznia a kibontakozást; mert nézzük meg lényegében a dolgot. Az hiszi a miniszterelnök ur, hogy az ön háta mögött lévő többség