Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

74 275. országos ülés 1903 május 20-án, szerdán. párthoz fordulva. Teljesen igaza van. Közlünk és a liberális párt és korriányának feje, vezére között a kiegyezés lehetősége nincsen meg. Tartozom okát adni. Azt hiszem, meg fogunk egyezni abban, hogy mik azok a különbségek, a melyek közöttünk és közötte olyan áthidalhatatlan ürt alkotnak, a melyek bennünket, kisebbséget az oppoziczióba szorítanak. Az első alapkülönbség köztünk az, hogy ő azt tartja, hogy Magyarországot csakis a szabadelvüség alapján lehet vezetni és kormányozni. Egy antediluviális szabadelvüség, nem a szabadság, az a dogma, a melyet ő, nem Deák Eerencztől örökölt, hanem a szabadelvű párt iskolájában tanult és gyakorolt. (TJgy van! Ügy van fa néppárton és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Tisza Kálmántól! Széll Kálmán miniszterelnök: Voltam én már előbb is politikus! B. Kaas Ivor: De alatta is! Ezen szabadelvüséggel szemben mi Magyarországot történeti alapon, fejlődésének és vívmányainak inegfelelőleg s kultúrája szerint keresztény államnak akarjuk, (Ugy van! TJgy van! a néppárton.) és csak a keresztény alapok megtartásával kívánjuk további fejlődésében a czMilizáczió és a haladás utján vezetni. Kecskeméthy Ferencz: Protestánsok is vannak! B. Kaas Ivor: Kérem, a protestantizmus is kereszténység, hiszen a keresztség csak egy ! A másik különbség abból folyik, hogy a kormány, és annak a pártnak, a melynek élén áll, vezető elemei, régi megszokásból és a parlamentarizmus többségi elvének félremagyarázásából a párthatalmi politikát inaugurálták Magyarországon és azt teljes erővel, majdnem mondhatnám, a múltban erőszakkal, ma is azonban teljes, makacs elhatározással fenn kívánnák tartani. Ezen kizárólagos pártpolitikával szemben nekünk egészen más felfogásunk van a parlamentarizmusról és a magyar kormányzás teendőiről. Mi azt hiszszük, hogy a törvényhozásnak legfőbb feladata a nép érdekeinek megvédése. Mi tehát oly szocziális politikát kívánunk, a mely a legalsóbb néposztályoknak, a legkisebb embereknek és polgároknak érdekeit nem helyezi azon hatalmi érdekek mögé, melyeket a szabadelvű párt és kormánya az állameszme nevében annyi visszaéléssel érvényesít. (Helyeslés a néppárton.) A harmadik különbség az ellenzék — (a szélsőbal felé fordulva) engedjék meg, hogy önöket is belevonom, — s a szabadelvű párt és kormánya között: az az osztrák politika, a mely itt évtizedeken keresztül dominál és a mely minden nemzeti törekvést a maga érdekeinek alárendel; mig ezzel szemben az ellenzék küzdelme évtizedek óta a nemzeti szempontokat a nemzeti érdekeket és jogokat kívánta érvényesíteni a nélkül, hogy ez önökkel szemben és a miniszterelnök úrral szemben idáig sikerült volna. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Egy további különbség a miniszterelnök ur politikája, s a többség — mondjuk egy nagy részének — politikája és a mi politikánk között az, a mit a közéletben merkantilizmusnak és agrárizmusnak szokás nevezni. A szabadelvű pártnak egész cselekvési hagyománya mindig a merkantilis elvekben, azoknak a törvényekbe való bevitelében, azoknak az egész közigazgatás, s az egész gazdasági élet terén való érvényesítésében lelte kifejezését. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben önkénytelenül feltámadt a nemzetben, az önvédelem ösztönétől hajtva, az u. n. agrárizmus, vagyis a földmMelés érdekeinek hathatósabb megvédése. Mikor a miniszterelnök ur székét elfoglalta, azt mondotta, hogy az ő programrajába belefér minden; a ki az ő programmját — a melyben pedig ezekről egy szó sem volt — elfogadja, az lehet agrárius, lehet merkantilista, s igy összegyűltek az ő zászlaja alatt merkantilisták és agráriusok egyaránt. Hát malmost hogyan állunk ebben a kérdésben ? Csak tegnapelőtt hallottuk a kereskedelemügyi miniszter ur fejtegetését a papiros-buza védelmére; ő mondotta ki, hogy nem egyezik bele a börze olyan reformjába sem, hogy a fedezetlen határidőüzlet megszűnjék. Ha ez igy van, hogyan egyeztethető össze a mi valódi agrárizmusunk azzal a szabadelvű merkantilizmussal, a melyet a t. miniszterelnök ur is teljes életében követett, a melyet a kormány ma is követ és a mely előtt a szabadelvű pártban elveik érvényesülését kereső agráriusok meghajolni kénytelenek. De, t. ház, továbbmegyek azon különbségek fejtegetésében, a melyek a miniszterelnök ur politikáját a mienkkel szembe helyezik. A miniszterelnök ur — el fogja ismerni — opportunista. Egész működésén végigvonul a lehetőségeknek és a kMihetőségeknek bölcs mérlegelése és e mellett az elveknek némi hajlékonysága. Ezen elaszticzitással szemben mi a szigorú törvényesség alapján állunk, egyenesen azt vallom, hogy mi legitimista párt vagyunk. (Helyeslés és tetszés a néppárton.) Legitimisták vagyunk abban az értelemben, hogy a magyar alkotmány betűje és szelleme szerint megtartandó; a szabadságjogok betüjök és szellemök szerint a gyakorlatba átviendők, hogy minden téren a törvénynek és jognak kell uralkodnia, és nem szabad a törvény ellenére meghajolnunk közigazgatási érdekek, pártérdekek és mindazon befolyások előtt, a melyek itt is a perifériákon még inkább annyi év óta érvényesülnek, és a melyek összeégjeztethetlenné teszik és megindokolják opozicziónkat szemben a miniszterelnök ur kormányzatával. Ez a mi legitimitásunk indította ezen pártot arra, hogy ne vegyen részt az obstrukczióban, és hogy a quóta-bizottság megválasztását