Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-274

70 274. országos ülés 1903 május í9-én, kedden. dom felhozni az utóbbi napokból. (Sálijuk! Halljuk !) Tudvalévő dolog, hogy -a szabadelvű pártról, a mely évtizedek óta visszautasította ennek az oldalnak minden törekvését a tekintetben, hogy Magyarország gazdasági viszonyait az önálló vámterület alapján rendezzük be és az önálló gazdasági életre menjünk át, elárasztanak bennünket folytonosan argumentumokkal, a melyekkel meg akarnak győzni arról, hogy a fekete fehér, és a febér fekete, vagyis arról, hogy mi gazdaságilag jobban prosperálhatunk ugy, ha gazdasági viszonyaink idegen érdekektől és idegen gazdasági köröktől függenek, mint hogy ha önállók vagyunk. Én nem tudom elhinni, hogy ez a teljesen fejetetejére állított okoskodás a szabadelvű párt gondolkozó tagjainak igazi meggyőződése lenne. Nem tudom elhinni azért, mert ismerek egy kMáló férfiút, gondolkozó főt, a ki a szabadelvű pártnak tagja, ha ma nem is képviselő az illető, de tagja a szabadelvű pártnak és még csak rövid idővel ezelőtt itt ült és támogatta ezt a kormányt abban az akcziójában is, a melylyel a mi önálló vámterületre és önálló gazdasági berendezkedésre irányuló törekvéseinket vissza.utasitotta. Ez Chorin Ferencz, a ki a múlt szombaton a gyáriparosok szövetségében tartott beszéde alkalmával, midőn egész beszéde fonalán hatalmasan argumentált az önálló vámterület mellett, oly erőteljesen és oly alaposan, hogy ennél jobb, erőteljesebb argumentácziót erről az oldalról sem hallottam soha, — azt mondta összejövetelüknek czóljáról (olvassa): »Ki akartuk jelölni az utat, melyen a jövőben haladnunk kell, mely ut nem lehet más, mint törekvés az önálló gazdasági berendezkedés felé«. Továbbá azt mondja (olvassa): »Évtizedek óta azt halljuk hangoztatni, hogy Magyarország reá nem termett a gazdasági önállóságra, hogy mezőgazdaságunk valóban arra van utalva, hogy iparának hathatós védelméről lemondjon. Ezzel a beteges optimizmussal szemben« — tehát Chorin Ferencz beteges optimizmusnak nevezi azt, a mit a szabadelvű párt régen az ő álláspontjának nevez, — »ezzel a beteges optimizmussal szemben, mely ellenkezik mindazzal, a mit más államok vezérlőférfiai a gazdasági jólét előmozdítása czéljából szükségesnek tartanak, tükröt akartunk tartani a nemzet elébe, a mely megmutassa az igaz helyzetet és azt, hogy a jelen alapon továbbhaladva, rendszeres elszegényedésünk elkerülhetetlen és végzetes.« Azt csak nem fogja senki sem állítani, t. ház, hogy az a férfiú, a ki még egy-két évvel ezelőtt a szabadelvű párt tagja volt és itt ült a képviselőházban, a ki már akkor egy élet hosszú tanulmányain és tapasztalatain keresztül leszűrhette az ő meggyőződését és gondolkozási irányát, ho^y az a férfiú most az utolsó pár hónap alatt ily hamar megváltozott volna a maga nézeteiben. Hanem azt következtetem ebből és ez a szoIvorú következtetés sok más dologban támpontot nyújt, hogy a kormány és általa a párt is kell, hogy oly tényezőknek befolyása alatt álljon, a mely tényezők nem az alkotmányos életben, hanem azon kívül helyezkednek el. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Valahányszor mi nemzeti követeléseinket a hadsereggel szemben hangoztatjuk, hMatkozni szoktak nemcsak a monarchia érdekeire, hanem nagyon hangoztatják a dinasztia érdekeit és a dinasztia kívánságait is. Legyen szabad először is a monarchia érdekeMel, a monarchia kérdésével röviden foglalkoznom. (Halljulc! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) A monarchia áll Magyarországból és a • másik államból. Már most lássuk, hogy mit csinált Ausztria ezekkel a kérdésekkel, lássuk, hogy mit csinált akkor, mikor az ő becsületbeli vagy anyagi kérdéseiről és érdekeiről volt szó. A nyelvkérdés, mely egypár évvel ezelőtt csaknem egészen megbomlasztotta Ausztriát, mely ott évekig lázban tartotta és most is tartja a kedélyeket, a nyelvkérdés elég súlyos ok volt arra, hogy az osztrák képviselőház megtagadja működését, hogy az osztrák képviselőház évekig tartó obstrukcziót folytasson. Nem elég kárt, nem elég bajt okozott-e akkor az osztrák parlamentnek magatartása azáltal, hogy sem a kiegyezés, sem egyáltalában semmiféle rendezkedés az osztrákok magatartása miatt nem volt lehetséges? (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ezeknek az állapotoknak következtében Magyarországnak is kellett szenvedni. Nem az osztrákok tagadták-e meg a quóta-bizottság kiküldését? Nem az osztrákok tagadták-e meg a mi quóta bizottságunkkal való érintkezést és tárgyalást? És mi volt tulajdonképen ennek az oka? Az indoka volt a nyelvkérdés, vagyis az a kérdés, hogy Ausztriának egyik részében csehül, vagy németül beszéljenek-e, hogy a cseh vagy a német legyen-e hMatalos nyelvük. Megengedem, hogy Ausztriára nézve fontos dolog a nyelv kérdése. De elvégre az Ausztriának csak belügye, a melyhez nekünk semmi közünk, és a mely minket nem érdekel. Ennek daczára az osztrákok nyelvkérdése miatt nálunk is az ügyek fejlődésének és rendezésének késedelmet kellett szenvednie. A nyelvkérdése miféle összefüggésben van a quóta-bizottsággal, a Magyarországgal való kiegyezéssel? És ennek daczára a nyelvkérdés miatt az osztrák parlament a quóta-bizottságot nem küldte ki, a magyar bizottsággal nem akart tárgyalni, és a nyelvkérdés miatt a kiegyezést megakadályozták. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Ennek az ezeréves magyar nemzetnek nem volna annyi joga a saját nyelvének, a saját becsületének, a saját állami jelvényeinek megvédéséhez, azok jogainak kMívásához, a mennyi az osztrákoknak van, a mikor valami belső adminisztratív kérdés izgatja fel őket?